VÁLINEWS 169. levél J.-nek, Le Meux-be / 2009. április
2009. április 1. szerda
Itthon. Mi volt ez a Kecskemét. Festettem - na jó -, elkezdtem 29 képet. Híztam öt kilót. Vagyis képenként 17,24 dekát.
Ez is emlékkonzerv: a műterem, búcsúzáskor. kecsk-muterem-1jpg kecsk-muterem-2.jpg Erre mondja Zelk, hogy:
2009. április 2. csütörtök
Paolai szent Ferenc (†1507) leveléből:
Úgy bocsássatok meg egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok.
A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis:
jogtalanság
a harag továbbszövése
a bűn megőrzése
rozsdás nyíl
a lélek mérge
az elme férge
az ima megzavarása
az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése
lélekbe szúrt tövis
soha el nem fogyó bűn
és mindennapi halál.
Igen, egyik bűnöm. Ha nem is hánytorgatom, nem is melengetem, de föl-föl gyünnek. Akiről tudok, egyetlen barátom kivétel ez alól, a Szüts. Ő szerényen avval hárít, hogy elfelejti. Úgy is jó. Kegyelem.
A másik véglet NN., aki esetleg évekig nem köszön vissza.
Istenem, segíts.
Kedves J., itt elsősorban mégiscsak rád gondoltam. Le Meux-ben körülményes lehet Rilke-vershez jutni Pilinszky szavalatában. Vagy amit Illyés Gyula mesél Babitsról. Az a PRÓZA fejezetben. Ha lesz rá időd, sok öröm van itt elrejtve. Pár napig remekül elvoltam evvel, egy új program körüli hercehurca. Az egész Várady Szabolcs Kossuth-díjából indult. Szóval kész a HANGARCHÍVUM, végül fejezetekre osztva. Egyetlen fájl nem működik, nem mondom meg, melyik, de este Ádám azt is megcsinálja.
Evvel egy helyre kerültek össz rádióinterjúim is.
Hiába irígykedem mindnyájatokra, zeneszerető sajnos csak Bach és Bartók irányában lettem. De kedvelt régi melódiáimat - kissé szégyenkezve - szintén föltettem. Talán az is, valakinek.
Mutatóba Latinovits, számomra megrendítően:
d.
2009. április 3. péntek
Kidobtam (elajándékoztam) azt a 20 kötetes Magyar Nagylexikont. Fáj. Használni alig, de ha belelapozva, szerettem a képeit nézegetni. Öncsonkítás? Más oldalról nézve ágak üdvös tavaszi visszametszése. Fölös tárgyaimnak halálszaga van.
Hogy az ember addig építi a fészkét, amiből aztán már nem lát ki. Kecskeméten vettem egy tekercs flanellt, ami további életemre megoldja örökké problémás festőrongy-gondomat. Ez is elcsüggeszett.
30:30 Pesten vagy 10 éve nem mértem időt. Így érdekesebb.
Katának gyógyszert hoztam, 1400-zal jött volna nekem, de 400-at elengedtem, mondtam neki: olyan gyönyörű volt a patikuskisasszony.
2009. április 4. szombat
31:39 ez körül lesz jó. Lányom tanácsára benzinkútnál 1450-ért tömítő srpay, ami helyettesíti defektnél az azonnali kerékcserét.
2009. április 5. vasárnap
15:07, csak féltáv, tegnap kicsit sok volt a négyórás kelés, az 1200 méter időre, Szentendre, Dunakeszi, Hármashatár-hegy, meg egy brassói aprópecsenye.
Disznóság, hogy nem pihentem-, vasárnapoltam, de hát nagyon izgatott valami.
Mert a népmesében ez így: a festő fest egy remek művet, rámába teszi, fölakasztják egy szögre. És akkor egy-, de inkább két ember boldog.
Na de a háttérben. Ingyenfuvar kérelem vidéki múzeumtól, munkaterv pályázathoz, képkereső levél dunántúli Tanácsnak, plakátragasztási árkalkuláció, huzakodás igazgatókkal, kérvények, szerződések és ellenszerződések. Mi papírmunka. És még mennyi lehet ez egy költőnek, aki írni is tud...
Hát én ezeket valahogy megőriztem, itt vannak a NAPLÓ-ban. Csak kibányászni, és választani az ocsútól. Új alfejezet: NAPLÓ / SZAKMAI DOKU. Szakmai életkeresztmetszet, ó szociológusok. A művtörténészeknek pedig még ott az IRODALOM, ami persze főleg kiállításkritika. Meg netán vannak még a képek.
Hát, sajnos ma estére ez is megvan.
Fergeteges játék ez a honlap-dolog, a rendszertervezés. Hogy az (eddig) 4235 soros NAPLÓ-táblázatba bele ne fulladjon a t. érdeklődő. Kezdődik 1962-ben. Tényleg, e hónap közepén magánünnep, 50 éve festek.
Azér a munkát se hanyagolom, most hazahozott képeim keretbe, majd szétrámoltam átnézendő, aztán kezdődik (folyt.) velük a harc. Egyet már kijavítottam. Meg fél óra alatt ötöt kiválasztottam lefényképezhetőnek. Majd hétfőn. Ha lesz rá idő. Fogorvosnak OSRAM-izzó, anyám lakásába, nyári gumi, szemüvegszárcsere.
Még folytatódnak a 27 képek körbe a szobában: F/2009/049
Ez a Bem utca, tegnap, hajnali fényben: F/2009/52
A Lukács-kert, már hazafelé: F/2009/051
22:10 Már ágyból, nyitottam gépet e móka kedvéért. Itt ütöttem föl az imént, na mi ez, barátaim?! <<Riada bagoly is kopasz ágról / Hol mélyen fontolgata, őrködvén tefölötted / Ó haza! (egyszersmind - egeret lesvén az avarból.)>>
Igen, köszönöm a megfejtést, a haza felett örködik, miközben egeret keres. Rájöhettem volna. /Amikor unokámmal a kisállat-kereskedében voltam, egy vásárló három egeret vett. Barni szerint kigyónak. Ő sáskát vásárolt a teknőcnek/: G
2009. április 6. hétfő, a Nagyhét kezdete
Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
Szeretett fiam, akiben kedvem telik...
Nem vitatkozik, s nem kiabál,
Szavát sem hallják a tereken. /Izaiás/
Ez a mai 29:55 túl jó idő, be kell állni a 31' körülre, még avval is van elég munka.
Ez a mai az A/09/10 továbbfejlesztett változata. Ilyen volt még Kecskeméten. Aztán majd meglátjuk.
Ez a mai 1987-es HVG cikk-történet, amit most begépeltek, átnéztem, illusztráltam és föltettem a netre, a szoc. kultúréra egyik nem rossz szándékú végső ügyetlen rugdalózása volt. A volt kerületi párttitkár ugyan kétségtelenül megfenyegetett minket, ott voltam. Két festményemet alulárazva aukcionálta Hollandiában a Christie's cég. Végül is nem lett nagyobb baj. A váratlanul eladott zsidótemetőm egy javított változatát (Régi zsidó temető - virágzó mandulafával - A/86/20) fölvittem a Trabantommal a Nemzeti Galériába, ajándékként. (A pontosság kedvéért: később még fizettek is érte, negyven ezret.)
2009. április 7. kedd
31:04, valószinűsíthetően. Nem annyira az időt kéne számolni, mint inkább, hányszor felejtem el egy reggel, hányadik hossznál tartok. Ma háromszor. Az idő múlása érdekesen torzul ilyen ritmusos egyformaságok közepette. Egy gondolat, ami esetleg kioltja az előzőt - tapasztalom - lehet egytlen villanás, de egy teljes hossz is. És nem veszi észre az ember.
Tájékoztatást kérek az öltözőben, most kiért kell imádkoznom a szent páli utasítás értelmében -, Gyurcsányért, vagy már a másikért. Heraldikus klubtársunk fölvilágosított, ha a királyokért akarok imádkozni, az ma az államfő. Ajjaj, elrontottam vagy 10 évet. De ha már-, maradok.
Arany: Az elveszett alkotmányból: <<Riada bagoly is kopasz ágról / Hol mélyen fontolgata, őrködvén tefölötted / Ó haza! (egyszersmind - egeret lesvén az avarból.)>>
Paula ma kérdezte, a netre begépelje-e ezt a 2006-os iratot, amikor is 90 forinttal. (Én derültem, egy barátom viszont fölháborodva betelefonált nekik, mire szelíden elmagyarázták, hogy a rendelet szerinti maximumot adták. Tényleg, akkor mennyi lehet a minimum?):
Ma: bensőséges játék, polcsor átépítés a 2,7 méter naplónak. Régen szögeltem ennyit.
(És ez csak az első példány. A másodiknak épp idén csináltak új helyet az MTA Levéltárban.´Mennyivel szebb, hogy Kormos-összes csak egy vékonyka kötet.)
2009. április 8. szerda
30:07, itt töröm magam, minek. Egy elhízott ember is üdözülhet.
Kedves Polgármester úr!
Hogy 51 ezer ft-os nyugdíjam okán szolgálati lakásom 49 ezer ft-os lakbérét szíveskedjen csökkenteni, tavaly dec. végén kértem. Ön ezt azonnal kiadta intézésre Károlyi Helgának. Azóta csönd.
2009.4.8.
Szívélyes üdvözlettel: v.
Tizegykor leesett az asztalra a fejem munka közben, akkor bekecmeregtem az ágyba. De előtte hatástalanítani / hangtalanítani elérhetőségeimet:
1-3.
a
vonalas telefont, hang/üzenetrögzítő/fax,
4-5. a mobilt, hang/SMS,
6. az e-mail hangját
7-9. és a skype-ot, hang/chat/video
10. lett volna még a kaputelefon berregője.
Na, a szomszédasszony csöngetett(11.) be fél óra múlva, egy kis lisztért.
Megkerestem, kapott.
Ha a Pilisben élnék, komondorom jelezne.
2009. április 9. csütörtök
Címet kaptak, és le is fényképeztem kész kecskeméti képeimet,
FESTMÉNY / 2009-nél már nézhetőek.
Ide most azok, amikben
(legalábbis 2009. április 9-én, 04:53-kor)
úgynevezett tényleg biztos vagyok.
Műterem - itthon vagyok - A/09/06 (ez 90x90)
Műterem - ítélet - A/09/31 (mgtul.)
A kereteket kell még egyenként hozzájuk színezni,
A képakasztó cédulák már megírva, azokat ragasztani
a hátuljájukra. (Ezekről már lekerült a nem kerülhet végleg külföldre, kivéve közgyűjtemény. Harminc év karantén után túl sok már nem tud/fog. Maradnak szépen ebben a kedves kis óhazában. A Nemzeti Galériában vagy harminc. Kissé túlreprezentálva. Meghívó 2042. október másodikán este 6-órakor nyíló centenáriumi emlékkiállításra. Megnyitja: Szüts Miklós. Pezsgő valamint tepertős pogácsa, amit Ő annyira szeretett.)
Nagycsütörtök. Melito szárdeszi püspök a húsvétról:
...Krisztus, aki zavarba hozta a halált, és jajveszékelésbe juttatta a sátánt... Ő az, aki Ábelben megöletett, Izsákban megköveztetett, Jákobban vándorolt, Józsefben eladták, Mózesben kitettek...
31:01
2009. április 11. szombat
- Deske, küdök neked valami nagyon szépet.
F.
- Te, ez gyönyörű. Most vetted? Bizó?
d.
- Viccelsz? Ez Simone Martini (1280-1344) olasz festőtől való, Madonna angyalokkal és szentekkel.
A neten találtam.
Megfogott, hogy Mária és Jézus is duplán szerepel. Ez nagyon sajátos hangulatot ad a képnek.
F.
Rengeteg fotóm, közte sok a gyenge. De kidobni már sajna nem lehet. Mit lehet itt tenni. Hát ma megcsináltam, B. informatikus ötletére. Most a listán az első kínálat az ALBUMOK SZERINT - lett, albumok, tehát megkerülve a rendszert, nem kötelező minden képnek szerepelni. Illetve vagy kétszáz átkerült a 17. GYENGE VAGY ÉRDEKTELEN - albumba. Kár, hogy ezt a festményeknél nem lehet megcsinálni. Maradna ötven. A többit lángszóróval.
2009. április 12. Húsvétvasárnap
A katolikusnak évi két szigorú böjti nap. A ő falujukban a nagypénteki úgy módosult - meséli K. a klubban -, hogy kötelező volt a háznál lévő összes kolbászt megenni. Ha fogyóban-, e napra tartalékolni kellett. Mint az a magányos remete a szigeten, talán már meséltem, akit meglátogatott püpöke, s ijedten hallotta az imát: átkozott legyen Isten... Szelíden elmagyarázta, ezt nem így, aztán elbúcsuzott. A remete a vízen futva érte utól a hajót: hogy is mondtad, Atyám? Jó az neked úgy is.
Miért épp a hajnali misén jutott eszembe. Talán ajándék. Hogy ugyanis, bocs, mi végre a gyenge fotókat megtartani. ALBUM-ra nincs szükség, gyenge képre nincs szükség. Ami nem 200, jobban belenézve kicsit több. Ma délelőtt: radír, radírkalizmus. Valaha csinált húszezer fotómból megvan 900. És van még 500 szakfotó-, temetők, meg néprajz, Katának. OK.
Aztán hétfőn még egy napi munkával visszacsináltam az egészet. Ugyanis az OSZK szerveréről nem tudok (gyenge) képet törölni, hát akkor maradjon fölvállaltan: 17. A RESZLI. Passz.
2009. április 14. kedd
Unokák nálunk aludtak, fehér harisnyakötő project halasztódik. Reggel Kata úgy vélte, helyénvaló lenne elvinnem őket valahova, munkamegosztás és fejfájás okából. Jelentősebb összeget kínáltam föl, ha ettől eltekint, mert egy makrót készülök írni fotóarchíváláshoz, még rákérdeztem, hogy ugye, beszoktatás?! Akkor fény derült éjszakai nemalvására is. Így hát a Földalatti Vasút Múzeum a Madách tér alatt, a maga teljes jelentéktelenségében, én se láttam még. Majd egy közeli játszótér, a homokozó partján üldögéltem. Olvasnivalót elfelejtettem vinni, kutya hiányában magam fültövét vakargattam, félálom. A gyerekek megfelelően rohangáltak. Piroska a csúszdán mászott visszafelé, miközben skandálta, jajj, kislányom, hova mész. Csak addig húzta ki törött karját a kendőből, amíg a kötélhágcsón függeszkedett. Egyszer követségbe jöttek, hogy a Botond nem tud lemászni. Avval egrecíroztam őket, aki rossz lesz, még egyszer elviszem a Földalatti Múzeumba.
Hazaérve, Katát úgy informálták, hogy jól viselkedtem.
Aztán délután megírtam a makrót, amivel ki tudtam dobni mégiscsak azt a 250 fotót. Mert micsoda sunyiság, hogy azt mondom rá, hogy RESZLI, de mutatom.
A Széchényi Könyvtár szerveréről egyelőre még nem tudok törölni, de a rendszer az ottani képeket 02 órakor lecseréli 5 pixelesekre. Tehát például emlékezetes fotóm, Alkonyat a Garda tónál, vidám csónakázók, háttérben havas hegyorom - így néz ki 1600-szoros nagyításban.
2009. április 15. szerda
Ezt a belső ünnepet a hónap közepére tettem, mára, ötven éve találtam ki/meg a festészetet a magam számára, egyik napról a másikra. Karácsonyra kapott fekete fotóalbumba gyűltek kedves emlékeim, pezsgősüveg címke; az MTK edzőjétől kaptuk, hogy másodikok lettünk az Országos Bajnokságon, kétpárevezősben. Az album címe fehér ceruzával "Mégis szép az élet?!" - volt. (Nem voltam vidám gyerek.) Emlékezetes villamosjegy, fényképek, ilyesmik. Színes papírokból díszítéseket ragasztottam köréjük. Aztán egyik nap elmaradt a fénykép, a színes papírokból ábrázolás született: Légitámadás, azt később kidobtam. A második a Körtér éjjel - B/59/01 - lett, 1959. április, ma nagylányom falán, Dunakeszin. A képen a zöld T betű az OTP akkori hatalmas fényreklámja. Előtérben a körívszelet a mára ipari műemlékké nyilvánított HÉV indóház tetejének szelete. Középen az oszlop tetején lévő óra. A látvány az ablakomból. Később le is fényképeztem, F/92/24.
Egy év után vettem olajfestéket.
2009. április 16. csütörtök
Mi volt ezen a tegnapi, egyszeri ünnepen. Katának szál rózsa. Egy reményes képet kapirgáltam tovább, a padlója nagyon szépen festve, a falakat kéne hozzá igazítani, egyelőre nem megy. Este egy nyugati galériás. Hogy ő bevezetne országa piacra, forgalmazna, kizárólagos terjesztőm lenne. És hogyan gondolná, ha én 100 forintot kapok, ő mennyiért árulná? 160-ért, abból a vevő lealkuszik huszat. Három-négyhavonta kiállítások magánrezidenciáján. Kiállításonként tőlem ajándékba egy kép. Ha országából vevő érkezik hozzám, abból jutalékot kap. Nem kötöttünk üzletet, ezt egyetlen tőmondatban elintézve, ellenajánlatokkal nem hozakodtam elő, hogy kiállításonként én kérnék egy garantált vásárlást, satöbbi, alvásidő közelgett. Szájszaga is volt, talán gyógyszertől. És ma délután is jön valaki - ez már a világhír küszöbe -, akivel szintén nem fogok üzletet kötni.
Reggel gyóntam is. Egy hónap Kecskemét, távol az asszonytól, ilyenkor rosszul alakulnak a dolgok. Szüts röhögne az ő olvasottságával-, penitenciának napi fél óra olvasást kértem, egy hétig. Káoszelmélet. Még erre is képtelen vagyok rászorítani magam, pedig. Nehéz könyv, nehezen értem, szeretném megtanulni. Már vagy negyedszer olvasom/nám.
Jövő hónapban a kómótos, kultúrált reggelizést fogom kérni. Esetleg súlyosbítva rántottakészítéssel. Ami nyolc perc.
Barátom apja ennek a nyolcéves kisfiúnak:
Simon Endre:
KERESEM A HAZAVEZETŐ UTAT
Anyám, anyám, hogy találok haza?
Sötét erdő közepéből, hogy találok haza?
Sötét erdő közepén egy ház,
A ház belsejében ágy, oda lefekszem,
és alszom egyet reggelig.
A sötét erdő, hirtelen világos lett.
A ház ablakán fény jött be.
A kis ágyat fény vette körül.
Madarak csipogtak,
tücskök hegedültek.
A kisgyerek megriadt a madaraktól és a tücsköktől.
Jaj, anyám mikor látlak téged,
mikor látom fénylő arcodat?
Ajtó nyikordul és egy angyal
szállt be rajta.
Ki vagy és mit akarsz? Egy angyal.
Mit vigyek hírül az anyádnak?
Azt, hogy nincs semmi bajom,
hamarosan otthon leszek.
Jó, megmondom az anyádnak.
Felébredek és indulok haza.
Megy, megy a fiú
szomorúan vidáman.
Ott a kapu, és
ott van a mamája.
Minőségét nem tudom, különös írás. Annyi világos, hogy már lételméleti alapkérdéseivel foglalkozik. Hiteles, ebben a korban már én is.
Holnap a televíziótól jönnek, hogy a kecskeméti gyűjteményes Farkas-kiállítás kapcsán beszélnék pár percet. Nem úszom meg, pedig a megnyitását nem vállaltam el. Idáig ezt találtam ki:
Szokás mondani Farkas rémisztő látomásaira, hogy a fenyegető fasizmus árnyéka, satöbbi. Mióta a világ kezdetén Káin szakmai féltékenységből agyoncsapta testvérét, a világ pontos-egyformán, egyenletesen rossz. Meg jó, persze, lásd Harangvölgy, Louvre, combfix, központi fűtés.
Egyszerűbb a világot szidni, - ó, boldog, teliszájjal politizálók - , tehát kibújni a felelősség alól, mint belül körülnézni.
Szerintem Farkas saját gonoszságaival - volt neki -, és démonaival küzdött, próbálta szavasítani, talán megfestéssel semlegesíteni. A figurák ezért lehetnek arctalanok; nem személyt, hanem típust rajzolt. Hogy a festés, gazdag lévén, efféle életeszköz lehetett számára, és nem pénzkereset–, utal rá, hogy mennyire hévvel, de hanyagul kezelte a felületeket. Pimasz lecsorgások, elnagyolások. Vízalatti, akváriumbelső képeit álmodozó, eltéveszett irányú édenkert-útkereséseknek tartom.
Szerencsénkre istenáldotta zseni.
2009. április 17. péntek
A tegnapi látogató Bécsből, barcelonai fiatalasszony nem galériás volt, ő 2011-ben középeurópai kiállítást szervez, több országban bemutatva, benne három magyarral. Körülnézve nálam először szakszerűen, kultúráltan és ernyedten megdícsérte három képemet. Emlékeztetett arra a nem-emlékszem-hol-jelenetre, amikor a József és testvéreiben két tekintélyes csapat az alku kezdetén szőnyegekre telepszik a város közepén, majd udvarias kezdetnek megdícsérik egymás asszonyai mellét. A testvérek és kalmárok alkuja nem lehetett, és a József-eladás Putifár háznagyának sem, mert ott nem voltak nők. Ez egy harmadik, nem emlékszik valaki?
Látogatóm tájkép-kiállításban gondokodik, hamarosan rákérdezetett zsidótemetős képeimre. Kép persze nincs, grafika is jó lett volna, de azokból is csak három együtt, a Nemzeti Galériában, a többit egyenként kéne összeszedni. Hanem a temetős-könyvem össz fotója a Fotográfiai Múzeumé, a másik válogatott fotóanyag, amiből szintén könyv lett, a győri múzeumban. Végiglapozta őket, és örült, ez kell neki. A telefonszámokat megadtam. Nagy fotós volt, bárha amatőr; amúgy festett is.
Hanem ez hamar bejött, hogy fontosabb fényképeimet együtt tartottam, hogy együtt maradtak.
Gábortól kaptam, Kányádi szöveg
Illyés Gyula
Ha van a szavaknak edzőpályájuk, akkor a magyar
szavaké jelenleg az ő szűkre húzott szeme sarkában van. Ott
tanulnak fegyelmet, pontos erő- és önismeretet. Zrínyi,
Kazinczy, Petőfi, Babits s a pusztai rokonság
- pásztorok és prédikátorok - igazítanak még rajtuk, mielőtt
útra indulnának. S induláskor a pillák rezdülése feltölti
mindüket az önmagukon is mosolyogni tudás enyhe
áramával. Láttukra a könyvtárak magukbalustult
a teljes szöveg
Szeretjük. Hallgassuk őt magát is, egy kicsit. Testvérek.
2009. április 18. szombat
hát persze...
Amikor Jákob új kutakat akar venni és új legelőket, és a
helybéli királlyal a mezőn találkoznak, hogy. Többnapos mulatság,
még Jákob is udvariasan összecsapkodja a tenyerét a táncosokat
nézvén...
No mindjárt megkerese
m.
Na, itt is van:
<<Az első üdvözlések után a tárgyaló felek tábori székekre,
gyékényekre, kendőkre ereszkedtek egymással szemben; frissítőket szolgáltak föl: fűszeres bort és mézes aludttejet; jó ideig a
törzsfőknek és kedveseiknek egészségéről folyt a szó, aztán az
utazási viszonyokról a folyó két partján, aztán még további
dolgokról; de azt, ami végett összejöttek, fanyalogva és
vállvonogatva kerülgették, többször is közeledve és
visszahúzódva, olyasféleképp, mintha kölcsönösen azt
ajánlanák, hogy ne is beszéljenek róla, éppen mert az a
megbeszélnivaló, a tárgy, az ügy, amelynek magasabb emberi
szempontból a semmibevevés látszatát kell adni. Hiszen épp a
tárgyfölöttiség fényűzése és a szép forma önmagáért való
látszólagos elsőbbrendűsége az - hozzáadva az érte történő
nagylelkűen nemtörődöm időfecsérlést -, ami lényege az ember
méltóságának, azaz a természetesnél többnek, tehát
kulturáltnak.
>> (József és testvérei, Első könyv, Harmadik fejezet: Dína
története - A szerződés)
Csodálkozva olvastam, hogy te a feleségek keblének dicséretére
emlékeztél.. Óh, nagy Sigismund!
m.
Kedves M! (© Vojnich)
Ciciügyben tévedhetetlen vagyok, történelmileg. Akkor kell lenni egy negyedik alkunak is. Vagy netán mégis átírtam volna Thomas Mannt?!
d.
Uszodai időmérésről szó sem esik már.
A napokban örültem, hogy el bírtam jutni a Lukácsig.
Futni ugyan futok, de az idő nem hitelesíthető,
a Margit körút lejt a Duna felé.
Két képet kapirgászok napok óta,
hát ez a kilencven centis egy olyan izé lesz.
A/09/04.
A vasárnapi kirándulás mostantól szombatra esik,
ma felhőben a Hármashatár-hegy tetején.
Próbálkoztam vele,
de csak az a rohadék Szüts tud ködöt fotózni.
Legalább egy fa sziluettje, vagy egy árnyalak,
aranymetszésben,
az kellett volna még.
A köd benedvesítette a pókhálókat is. F/2009/056.
Vagy emígy, jobban elmagyarázva.
A legyek körberöpülték és röhögtek.
Hazaérve lenéztem a gangról, F/2009/055.
Ezt kényszeresen, mindig.
Pedig már párat ki is dobtam közülük.
Dehát.
2009. április 19. vasárnap
Penitencia percvekkerre, napi fél óra káoszelmélet. Jó, mert képességeim határát súrolja, hol átlépi. A tanultság is hiányzik. És izgalmas, mert az élet más területére is vonatkoztatható. Keveseket fog érdekelni; jegyzetelem, hogy értsem.
A Feigenbaum (1945-) féle állandó.
Előjáték:
1964. Lorenz: Létezik -e éghajlat (Van e szabályos ciklikusság? Létezhet-e periodicitás?) Számításban egy paraméter értéke hajszálnyit változott, az átlag jelentősen módosult. A légkör szimulációs
számítógépes megközelítése egy gyökeresen más egyensúlyi állapotot is
feltételez, egy jégborította földet, ami talán csak véletlen, hogy eddig nem
következett be. A szimulációban a hőérték két part között ingadozik, mint az
órainga, majd egyszerre minden látható ok nélkül áttér egy másik viselkedésre,
egy más átlag körül ingadozik. A jégkorszak talán ennek köszönhető.
Feigenbaum:
A cigarettafüst egyenesen száll fölfelé, egyszerre örvényleni kezd.
A turbulencia megfejtésével sokan próbálkoztak, nem sikerült. A nemlineáris problémákat nem értette senki. Az ez hasonlít, csak kis hibával (perturbáció, zavar) - elmélet, amit a teljes szöveg
2009. április 20. hétfő
Kapitalista mentőkérdés, érettségin: Na, hol gyártják a nevezetes Győri Kekszet?
Szia Deske! <<Na, hol gyártják a nevezetes Győri Kekszet?>> Nagyon olcsó poén, mondhatnám ár nélküli: G
Vissza, bocs, csak most néztem meg a linket: G
Deske, a ködfényképezéshez nem értek. De a felhők rajzosságának kedvez az UV-szűrő használata. Előfordulhat, hogy a köd se tud ellenállni neki?
Üdv. Gy.
Kedves Gy.! Édes Istenem, átmelegedett a szívem... színszűrő... az elmúlt évezred... d.
Deske, a <<győri keksz>>, lám, még annál a kérdésnél is gonoszabb, mint amit hittan-mentőkérdésként szoktak feltenni: Hány iptomból hozta ki a zsidókat Mózes? Minden relatívvá lett. Sőt, eléggé kaotikusak a dolgok, hogy egy harmadik témáddal is összefüggést találjak. Gy.
Kedves Deske,
ez a cikk volt az, - ami nekem (egy nő számára) - elég világosan elmagyarázta, mi is ez a káoszdolog... B.
(Szeretettel ajánlva olvasóim szűk, káoszérdeklődő elitrétegének, bárha nem az én tollamból; a fenti cikk. Ez nálam a C.9961-68 oldalszámokat kapta a naplóban. Kíváncsi vagyok, - hamarosan -, melyik lesz a tízezredik oldal. Manipulálni tilos. d.)
Tisztelt Váli úr! .. a lakásbérleti díjával kapcsolatos levelére [2008.12.vége]... szíves tájékoztatás: A probléma megoldása érdekében felvettem a kapcsolatat a... megérkezését követően haladéktalanul... addig szíves türelmét... Dr. L. polgármester
[16-ról 49 ezerre emelték szolgálati lakásom bérét.]
Amivel foglalatoskodom most, ez is 90 centis, kicsit továbbfestve már: A/09/03; másikat, a pirosat félretettem, nem megy, egyelőre.
2009. április 21. kedd
A/09/03 tovább.
2009. április 22. szerda
A/09/03 tovább. Nem találom. Egyelőre föladom, a0903-munkaban4.jpg Szüts?! Korrektúra?! Körfűrész? Rókafarkú fűrész? Pásszítófűrész? [Illesztőfűrész]
erôs, vékony vörös lazúr, (nem-fedô rózsaszín?), hogy a zöld nagyjából eltûnjön. Sz.M.
Miklós köszi, már volt az is, a franc egye meg. Azon a éjjel nem fogtak semmit. - Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok... [Megtették. 153 nagyhal.] Megpróbálom mégegyszer. d.
2009. április 23. csütörtök
Két képet megcsináltam, de túl jól, hogy megmutassam. Tovább - Szüts intenciója szerint - ezt a zöld képet, nem is hinnék, mennyi vöröset (alizarin krappklakk) kentem szét rajta. a0903-munkaban5.jpg Nagy Miklós barátom szerint ugyan talán errefelé kéne lépnem, e percben megküldte:
a0903-munkaban6.jpg
a0903-munkaban7.jpg Valószínű, igaza van. Vagy. És ha minden szürke lenne. És unalmas. Az az igazi.
De ez mind érdektelen, mert ma délutánra K É S Z. Megvan az FTP kapcsolat az OSZK-val, keserves háromhét négyhét mindenféle után és ellenére. Ez annyit jelent, hogy már le tudtam a Széchényi Könyvtár szerveréről törölni kétszázvalahány gyenge fotómat. Az utolsó akadály a stabil IP-szám kérdése volt, de az is rendben. A mozdonyvezető mesélte remegve, hogy mikor a sínre eléfeküdt az a férfi, aki tudta, hogy már féktávolságon belül van, rátekintve, fölnézve kiöltötte a nyelvét.
Tavasz a Szigeten - F/2009/057. És a Finepix2 nagygépem is tudja mára POSTVIEW-t. A lábítós biciklipumpát sikerült megjavítani. Ez egy ilyen nap.
Determinisztikus káoszt fedeztek föl a tudósok a New York- kanyarójárványokra vonatkozó régi feljegyzésekben, és a Hudson-öböl Társaság prémvadászainak feljegyzései alapján a kanadai hiúz populáció kétszáz éves ingadozásaiban is.
2009. április 24. péntek
Néhány éve láttam egy kiállítást egy hotel halljában. Írtam róla ide, fotókkal. Utána Laár Balázs (1969-) fölhívott, őt miért hagytam ki. Ha kérdeznek, akkor válaszolok: mert vékony tehetségnek tartom. Most megnyitója, Szüts hívta föl rá a figyelmemet, hogy a küldött repró gyönyörű színű. Hát elmentem. És voltak nagyon jó képek is. Lám, lám. Ez jó. Mondtam is neki. Néhány képet átküldött, amiről épp volt fotója, mutatom:
Szép reggel
Utolsó napos reggel
A szürke ég
Reggeli után
Párnák a zöld fal előtt
Tehát: Artitude Galéria, a kiállítás nyitva május 24-ig, Andrássy út 32. II. em.12, Nagymező utca sarok.
www.artitude.hu (gondolom, a nyitvatartás rendje innét megtudható) info@artitude.hu 30/2306-386 (vagy innét). És: laar@index.hu
2009. április 26. vasárnap
Az üzembizonytalanná vált Pro2 mellé vettem egy Pro5 vázat. 12 megás, először egyáltalán nem akart beindulni. Telepítés, tesztek, bár várhatóan csak festményreprózáshoz kell, tanulom a 240 oldalas útmutatót. Már a hetedik oldal.
Gustav Moreau kiállítás 2 km/ó, Mucha 6/ó, nem vagyok rá büszke. Vettem egy jó Sisley albumot.
2009. április 27. hétfő
Sisley. Magyar Bálint épp miniszter volt,
kilencvenes évek.
Udvariasan elhárította a két testőrt,
akit a Szajna-parti pályaudvarmúzeum
(mindig elfelejtem a nevét)
igazgatója mellérendelt. A Sisley-fasor előtt Szüts szembefordult vele. <<Most figyelj rám, ne úgy miniszteresen. Nézz a szemembe. Látod, EZ a tömény metafizika.>> Régen volt. Nem tudom, enélkül valaha is észrevettem volna, pontosabban: ennyire szívembe zártam volna-e ezt a festőt. Egy csoda. És nyugtalanít is, a nyugalma. Most néhány éve egy pocsék albumot meg vettem is tőle (nem szokásom) - Szütsöt kértem, hozzon kintről; nem talált -, a maga nemében egyedülálló, ilyen kevés infó egy életműről. Ez a mostani nem tudom, milyen lesz, de a reprók sokkal jobbak.
Itt végre velem foglalkozva van, az NKA kritikai portálja, a DESKE.HU - kötetről Szegő János:
Váli könyve egy mindig frissülő jelen időben íródott. Emiatt is különösen fontosak azok a tranzitpillanatok, amikor Váli visszatekint, összegez. Így tesz például 2007. december 31-én, a könyv utolsó bejegyzésében: „Hálát adok családomért, barátaimért, beleértve a két informatikus fiút; a lesmirglizett műteremablakokért, a francia snicceremért, a mindennapos müzlireggeliért, pedig azt eléggé meguntam az évek során. A maga módján műemlék. Köszönöm.” A megunhatatlan unalomról, mindennapi életünk kötőanyagáról nehéz szebben és hitelesebben beszélni.
Akinek ez kevés: iras/html-2009/szego-cikk.htm Nekem az tetszik benne a legjobban, hogy kivételes formátumú művész vagyok. Erről az jut eszembe, ma végig igen jó volt a bal tenyerem kéztartása a vízből kiemelés előtti pillanatban, gyorsban. Igaz, erre figyeltem. Ebédnél a zöldborsóleves alatt dícsértem is magam. A mákostésztánál pedig Kata, magát. Aztán egy kicsit egymást. El voltunk.
Különös módon tegnap még egy Sisley-vonatkozás. Húgomat fölkísértem 93 éves nagynénémhez, évek óta nem láttam, most talán utoljára. Elméje fürge, vidám, mozgása már nehezebb, most hozatta újra teljesen rendbe lakását, két hónapig vendégszálláson. Minden ragyog. A falon öreg olajkép, ki tudja, kitől, visszfénye a nagyoknak. Nagymamámék falán lógott valaha, még a Mester utcában, gyerekkorom emléke.
Új ismerősöm igen szeretné, ha elolvasnám és véleményezném családregényét. Erősen szabadkozom, hogy szűk a keresztmetszet, sajnos lehetetlen, épp egy másik családregényt olvasok 1971 óta, s az még néhány év. Maradék perceimben versek.
2009. április 28. kedd
Fotózva a kilenc új kép.
Nem mondom róluk azt, hogy...
Sőt még csak azt sem, hogy...
Egyáltalán.
Nem kell annyit beszéni.
Vannak. Asztán majd.
Megmunkált műterem - A/09/25
Műterem - kezdet - A/09/07
Műterem- reggeledik - A/09/12
Pironkodó műterem - A/09/13
Hangoskodó műterem - A/09/15
Üres műterem - A/09/21
Beszélgető műterem - A/09/22
Tágas műterem - A/09/23
Műterem szürke fallal - A/09/24
Megmunkált műterem - A/09/25
Rendezni végre közös dolgainkat. Jó pár éve mailben vitatkoztam Esterházyval, utóbb rákérdeztem, szövegeit nem engedte netre tenni. Tanítványok bizalmas életbeszámolói. S. Nagy könyvírási konfliktusok. Gyermekeimmel bizalmasok. Mindez nem tartozik másokra. És a személyi, sőt /ségi jogok. 50 tételt töröltem az adatbázisból, és kibányászva a dobozokból, eltéptem az eredeti példányokat is. Meg kellett tenni, hogy a napló a Széchényi Könyvtár Kézirattárába kerülhessen. Várják, lehet, már most odaadom. Elment vele a délután. Ez is megvan.
2009. április 29. szerda
Délelőtt pedig az MTA. Kézirattár (a másodpéldány őrzője) vasajtói mögött téptem csíkokra a megsemmisítendő lapokat, főleg levelek, meg egy ki nem adott könyv kézirata. Mellettem az ügyelő. Mondták, utoljára a Pilinszky-hagyatéknál fordult ez elő. Asztalon egy ládában füzetek, cédulával: Cseh-Szombathy-hagyaték. Tehát meghalt. Volt nála munkám, adattárban átírni.
Egy megtisztelő mail idős barátnőmtől. Holnap megmutatom neki a Harangvölgyet.
tárgy: SOS
Segitség! Rámszakadt a TAVASZI depresszió! Nincs bevált ellenszerem.
Tud
valamit? Gyülölöm ezt a tavaszt, nem tavaszom... N.
Deske, válaszom N-nek. (Ennek?)
Sokféle antidepresszáns létezik. Legismertebb a Xanax. Legdivatosabb a Frontin (mind hideg-, mind melegfront ellen szedik, és nem véletlenül. Pesten van, hogy évente 200 front váltja egymást. Ez egy lónak is sok, nem egy embernek. A Frontint dicsérik, akik szedik. A Béres gyógyszerkészítők is forgalmaznak front ellen valamit.
Depresszió ellen legjobb valakivel, valakikkel kapcsolatot ápolni. Véleményt élményeket cserélni, szeretgetni egymást.
Előfordulhat, hopgy segít egy-egy jó humorral megírt könyv. Nekem ez Karinthy.
Aki képes zenélni, az ne panaszkodjon - javasolja Popper Péter. A zenélőket elkülldi: üljenek a zongora mögé, hegedüljenek, furulyázzanak, ki mihez ért. Írva van: Dávid hárfázott Saulnak, amikor a király elkomorodott. Dávid játéka felvidámította, azaz oldotta depresszióját. Nekem ilyen oldószer a zenehallgatás is. Többnyire Beatles-számok feledtetik koromat. De jöhet bármi, ami fülnek szép, formára kellemes.
Szeretném remélni, hogy valamelyik módszer beválik.
Ha egyik se használna, még mindig maradt egy tippem:
Kedves N. Menjen el Válihoz, és kérje meg, hogy ne fűrészelje ketté képeit! Mondja meg neki, hogy kár értük. A fűrészelendőket tekintse vázlatoknak, s adja olcsóbban mint ilyeneket.
Üdvözlettel és szeretettel Gy.
Kata holnap szerepelni kénytelen, nehéz ügy, őt és még két nyugdíjbavonuló kollegáját búcsúztatják a Néprajzi Intézetben. Úgy találta, egy 1994-es kis szövegemet olvassa föl ünnepi beszéd gyanánt / helyett. Akkoriban rádióelőadásokat írt, ahhoz fogalmaztam neki.:
Palócfalvi szent Etnographica
1845-1987
Született Ortutafalván mint egyszerű adatközlők gyermeke. Már kora gyermekkorában kitűnt érettségével, míg társai a réten játszadoztak, ő kis köténykéjébe gyűjtötte a környék nótafáit, s furuglát faragott belőlük. Esténként mécsese mellett a Fél-Hoffer féle fejési kézikönyvet tanulmányozta és lektorálási különmunkákról álmodozott. A hozzájuk be-betérő koldusokat a titkon maga szájától elvont népi mondókákkal táplálta.
Egy durvalelkű szociálantropológus oltotta ki ártatlan életét, utolsó szavaival még hitet tett amellett, hogy ő korszerű, keblére vonta a helyi pávakört, s lelkét visszaadta az Intézetnek. Sírján tavasszal mind a mai napig friss adatlapok zöldellnek.
Ünnepe: az ortodox naptár szerinti fizetésnap.
2009. ápr. 174372 = 3702/hó = 123/nap
