VALI NEWS

09:11 Minap tűnődtem, hogy a mennyben nem létezik a szám, számosság.
Pld. a Szentháromság Egyisten.
És most még valami.
A Szent Szűzhöz egyidejüleg éppen egymillió kétszázezren imádkoznak.
S Ő egyszerre foglalkozik mindegyikkel.
Gigászi winchester.

10:35 Héjj, ti guruk, Dragomán, meg mindenki!
Ezt a VÁLINEWS-t eddig frontpage-ben nyomtattam hó végeken.
Egyetlen egyszer megtaláltam, tehát kell, hogy létezzen
ott valahol oldalszámbeírás lehetőség.
Vagy más programba tegyem át?
Most printeltem az augusztus - szeptemberit,
és golyóstollal kellett (három példányban) ráírni:
C.10591-től 10641-ig.
Rémess.
(Ha WORD-be teszem át, szétesik a tükör.)

13:43 Két barátomról tudok, aki útközben elhagyta a hitét.
Nem aggódom értük. Tudom, mit fognak mondani haláluk óráján.

13:52 A klubban történész barátunkat valaki megkérdezte - unoka dolgozatához kellett -, Magyarországon mikortól lehetett megemlékezni az aradi vértanúkról. 1859, vágta rá, és hozzátette, de még a kiegyezés után is felemás helyzet, Ferenc József mint a győztes Ausztria császára, és egyszemélyben, mint a legyőzött Magyarország fölkent királya...

Durva planéta ez,
itt élsz
már ötven, vagy hány ezer éve?
Ostoba bánkódásnak itt helye nincsen.
Győz az ököljog,
lapít a vén disznó,
sunyít Isten.

Reggel, hazafelé.
Aztán az ablakból.
80-al ment a robogó,
nekisodródott a járdának.
Fejjel egy fatörzsnek repült.
A mentősök állítólag sokáig próbálkoztak.
Később megérkezett a két szállítóautó.
Végül egy aszonyka.

Beszédbűnök / 1.
Azt mondja feleségemnek, láttam férjed a villamosból, jött az uszoda felől, fáradtan, rosszkedvűen ballagott. Tanult nő, diplomás. Ez az asszony nem tudja, mire való a száj. Milyen hasznos, a másikat segítő információt adott át?
Min sopánkodik tulajdonképpen? Hogy ez a világ tökéletlen.

Beszédbűnök / 2.
Milyen piszkosak a pesti utcák. A mondat funkciója káromkodás, csak pillanatnyi rosszkedvén könnyít. És egyúttal szétspricceli. Környezetszennyezés.
Ugyanis a./ nem vagyok okozója, b./ nem tudok rajta javítani.
A helyes válasz: Milyen szép a Gellérthegy.

Beszédbűnök / 3.
De ronda idő van. Még egyszerűbb képlet. Erre Tamás atya így: Ne szidd az Istent.

Én úgy tanultam tőled, és adtam tovább gyerekeimnek, hogy: "ne káromold az Urat!"
S

Pilinszky utolsó nagyinterjújában azt mondja: Eljuthatunk a derűig.
az interjú vagy így, az ő hangjával; 53 perc:

Deske, hajjaj... Ha egy festmény az éhező ember helyett, a jövőbe diadalmas mosollyal néző daliás munkást ábrázol, vagy kibomló mellű cigánylányt, ahelyett, hogy a bűzös cigányputrit mutatná, akkor ugye egyértelmű hogy édeskés giccs. Ha a randa idő helyett, piszkos Józsefváros helyett inkább a szép Gellérthegyet szabad említeni, akkor az mi? Viselkedési giccs. Nem érdemes ezen a szinten belekeverni a Teremtőt.
N.

Köszönöm! Nem értek egyet. Akkor az mi...? Az viselkedés. És a Teremtőt nem belekeverem, az sajnos/szerencsére teljeskörűen benne van.
d

A "beszédbűnöző" csak a kukacot látja a sajtban, a Gellértheggyel válaszoló (csak?) a sajtot. Ez az optimista-pesszimista vicc. Nálunk a többség a kukacot látja. Továbbá: formális logikai alapon a giccs = optimizmus.

Szia! "a robogó, nekisodródott a járdának..." Sajnos mi is láttuk Cupival Orosziba-menet. A lámpa miatt még állni is kellett mellette, még csak egy rendőr volt ott, a mentők még ki sem értek. A képújságban olvastam este, hogy egy galamb ütközött neki, attól csapódott az oszlopnak, meghalt. Reggel nem láttalak: G

03:46 Ritka éjjel, szépet álmodtam,
a nyugalom szigetén (ébren ilyesmire nem szánok időt).
Aztán kettőtöl most fönt.
Nézegetem itt a falnak támasztott,
egy-fehér-rajzszöges, tehát javítandó képeket.
Kék fóliával korrigált halogén reflektor a mennyezeten.

Hiszen ez a kép rendben van, nincs mit csinálni vele.
Újra fotóztam, már gyorsan megy,
fantasztikus az új SF-20-as vaku.

Műterem, egy nehéz nap, - A/10/34
60x60, 2010.3,4,6.

Közben rádió, halkan, négyórás hírek,
mondják, valamelyik párt
tegnap elsöprő győzelmet aratott.
A képet majd még keretébe vissza kell tenni;
hajnalban nem lehet szögelni.

Tegnap családi ebéd, ma reggel ötkor mosogatás.
Aminek számomra fénypontja
az eszközök tipus szerint csoportosítása.
Ami utána már, mechanikus,
ahhoz nem kell szellem.
Ötven éve még szappant reszeltem
a dézsába, a melegvízbe.

12:57Nézem a statisztikát, honlapom szeptemberben, tök érdekes. Vezet Zelk bácsi Három nyúl-lal, ráklikkelt-, olvasta 573; gyerekkorom - ahogy emlékszem - első versélménye. A tán harmadikos olvasókönyvemben volt köréjük egy igazi rettenetes fekete erdő rajzolva; de jó lenne látni még egyszer. Nincs meg valakinek? 1951. A nyuszik vörösek voltak.
A meghallgatott versek között pedig: Várady Szabolcs: De te éltél, 162, amit Vas István halálára írt. Egy igazi szép-szomorú, tétovázó monológ.

Egy hihetetlen dolgot küldött át az ezredes úr, el voltunk képedve. Persze lehet, csak mi vagyunk ilyen talicskák. Négy nap után barátja fejtette meg. Zseniális. David Copperfield móka. Ha kedved van mailben a megoldást megadni, vagy kérni. hihetetlen.pps A legvégén azt a babonás katolicizmusból átvett átok-baromságot természetesen kéretik elfelejteni.

Az első válasz egy óra múltán befutott. Tényleg csak mi vagyunk talicskák.

Elkésett vélemény "beszédbünözés" ügyben. A Teremtőben minden benne van. A mindenben mi is. A választás a miénk, mit hogyan látunk, gondolunk, de főleg csinálunk magunkkal, egymással. A "beszédbünözés" destruktiv választás. A héberben a "bün" kifejezés helyett "tévút". R. / Malmő

13:55 A napokban G1. /Gábor új fejezetet írt a Kazinczy-levelezés sorozatába.[berszangabor.hu] Mostanában efféle remek szövegek netre-gondozásával foglalkozunk:

Tisztelt barátom, Ma éjjeli 3 órakor tűz támada itt a faluban, s ámbár a rettenetes szélben a’ harang félreverését hallanom nem lehetett, minthogy addig bé semhunytam szemeimet, én voltam a’legelső, aki a’ veszedelmet megsejté házamnál. Cséplőm az ablakomhoz jött, hírt adni, de már talpon valék. Képzelheted rémülésemet. Feleségem felriadt a cséplő szavára, én pedig szaladtam két legkisebb gyermekeimet szabadítani-meg a’ veszedelemtől. Azokat bátorságba tévén, ’s teheneimet ’s lovaimat az ólból kieresztvén, familiám levelesládáját vihettem-ki két izmos cseléd által, magam a’ szobaleánnyal az Autographiai Gyűjtemény ládáját vittem az udvarra. Ekkor Manuscriptumaimat ’s barátim leveleinek csomojit ’s úgy réznyomtatványaimat ’s egy skatulyámat, mellyben az 1795-dikben viselt fél esztendei szakál is van. Elébb már megtettem a rendelést, hogy a’ tűz és közöttem álló két ház fedele tépessék-le, de ami meg nem történt, mert a’ szél füst és láng miatt meg nem történhetett. Így csendesen vártam, legkedvesebb portékáimat kiszabadítván, hogy az öldöklő Angyal felettem menjen-el amint neki tetszik...

...ilyet se csináltam még, sikerült Gábor honlapjába könyvjelzőt tenni, a fenti kék linket a szöveg közepén, a kijelölt helyen nyitja meg.

14:43 És megint egy érzelmes búcsú egy elavult technikától - festményfotózás - szerettem. Anno nagyon sokat dolgoztam rajta, míg kialakult. A szívem szorul, megy a kukába. Előtte vagy húsz évig a sétálós vaku; egyetlenegy, sötétben, zsinórral, négy pozícióból, közbe-közbe harminc másodpercek számolva. Ez itt, a most padlóra került: már falraszerelt volt. Tizenhat ceruza elem kellett volna hozzá, mindig üzemkészen-, átalakítottam 220 voltra, - hőskor -, a ceruzaelemeket fenyőfából kifaragva. Egy öreg vakusmester segített*. Sosem tudtam egyenletes fényeloszlásúra igazítani őket, hatvan centis képnél se.
A most vettek már zsinór nélküliek. De az egész vakutechnika kiváltható, mióta digitális gép, akár halogén-reflektorral.
Most megyek, folytatom, új kábelezés és kapcsolók. (Délelőtt lealudtam a délutánit, esik.)

A vakufénymérőt nincs erőm kidobni. Réges-régi történet. Szütsöt megkértem - hatezer - vegyen már nekem egyet, nélkülözhetetlen, nincs rá pénzem. Jó. Két hét múlva szólt, megjött, viheted. És véletlen tudtam meg, hogy 45 ezer volt - akkor! Nem mondta...

*Ez is egy gyönyörű történet. Vittem a mester műhelyébe kis összetákolt fadobozomat benne a trafóval, meg a vakukat, hogy az indító túlfeszültséget nem tudom megoldani. Hatalmasat nevetett, hogy ezt nem lehet, de ha netán megpróbálnám a ceruzaelemeket bükkfából... Majd váratlanul elkomorodott, egyszerűen félretolt és leült szerelni. Órát dolgozott, szótlanul, a végén elnézést kért, hogy nincs más kéznél, nem túl elegáns, egy Trabant-izzót kellett beletennie. És egy fillért nem fogadott el.

18:51 Megnézem a biztonság kedvéért, a Trabantot nagybetűvel kell-e kezdeni. Ennek kapcsán kiderült, hogy trabant, darabont ném (<cseh), tört., gyalogos katona a 16-17.sz.ban.

08:36. Katasztrófa, olvasom az újságban, három (hét?) falut elöntött az aluminiumipari hulladék, kétméteres rádioaktív iszapáradat, milliárdos károk, halottak. A klubban erre is van szakértő, speciel ez is Gábor, ezt tanulta. Azt mondja: a képlet egyszerű. A gyárépítés során a technológiai sor végéről ezt a részt elspórolták, nyilván az extraprofitért. Ezt a (veszélyes) hulladékot centrifugálni-, ülepíteni kell, végül a száraz sajtolt hulladék már jól kezelhető. Vagy ha már ezt elspórolták, le kellett volna fedni. Egy ilyen tároló egyértelműen időzített bomba.
Ugyanez lenne a helyzet, ha például a vágóhídi állati ürüléket is így kezelnék.

Szia! Ezt olvastam a neten. Valószínű évfolyamtársam /1955-ben másodéves voltam/, de a nevét nem közlik: G

Blikk hu. 2010-10-05 16:38:08 #53
Elnézegettem az átszakadt gátról készült fotó, és meglepődve tapasztaltam, hogy nincs benne betonvas... hihetetlen, kilopták belőle az építés során, mint a cementet az M1-es autóútból anno?, vagy nem is terveztek bele? Mikor a timföldgyártást tanultuk, már azt tanították, hogy a kilúgozott bauxit maradéka (a mostani vörös iszap) nem hulladék, hanem értékes nyersanyag, és tanultuk a feldolgozás módját is, valamint, hogy - akkor, 55 évvel ezelőtt - hogyan végzik ezt a folyamatot... Lehet, hogy "olcsóbb" gyűjtögetni, mint szakszerűen feldolgozni? Ugyanez a helyzet a jelenlegi hulladék kezeléssel, egyszerűen elássák, mint kutya a csontot...

A Levegő Munkacsoport közleménye: ...A vörösiszap tárolási és semlegesítési költsége tonnánként 50–100 ezer forint. A veszélyes hulladék miatti kár évi 5 milliárd forintot tehet ki...

Népszab, Hargitai Miklós írja, hogy a magyar aluminiumszektor rég nem rentábilis, tehát a rendszerváltáskor józan számítás szerint el kellett volna halnia... Hogyaz ágazat ma mégis versenyképes, az egyetlen tényezőnek, a hulladékelhelyezés szabálytalanságának köszönhető. Csak nálunk nem létezik a talajfelszín elfoglalása és a föld szennyezése után kivetett adó...

Hát ez bejött. A múltkor is ez volt, 1979, Szütshöz
Gombáspusztára menet az új VW-bogárral, Vácon
(Mért állhattam meg? Nem szokásom,
akkoriban még fékezni se nagyon-)
egy kirakatban mikrokord ingek,
vettem két zöldet meg egy bordót.
Ilyet azóta nem láttam.

Most szintén útközben.
Útban a Falk Miksába, nézni aukciókra kerülő képeimet.
Valakik majd pénzhez jutnak általam.

Ugyanaz az ing. Akkor ezentúl ez.
Szóval vettem hármat, majd ebédért menet még egyet.
Kata szerint egérszínű.
(Zöldszín-gyenge /nem vak/ vagyok. Szürkészöldnek látom)
Mondom a boltoskisasszonynak, ebből ne arra következtessen,
hogy ilyen gazdag vagyok, hanem ennyire utálok vásárolni,
valamint nem kedvelem a változatosságot.
Meg is mutatom fotón, a lényeget.
Hát nem gyönyörű?!

Valamit a Falk Miksa utcáról is.
A Virág Galériában a legjobb Diener-Dénes kép, amit valaha láttam
- igaz nem sokat életemben -,
az elődöm ebben a műteremben.
Özvegye néhány elvinniseérdemes képet itthagyott,
egy Lánchidasat megpróbáltam befejezni.

A Home Galéria aukciós kiállításán pedig
egy izzószínű Bernáth-kép,

Falusi éjszaka 1921. 32x37 cm.
Tudnivaló, ezt a korai korszakát megtagadta,
olyannyira válság, hogy akkor évekig nem is festett.
Tréfálkozzak, hogy egyetértek vele?
De ez...

És a harmadik. Nem ez az első almás csendélet,
életemben. Hogy is mondják?
Odarántotta a szememet.

Egyszer valahogy megfogalmaztam már Berényről,
hogy kevesek között, Vermeer - Sisley - Levitan,
felkínálja számomra a tökéletes békét.

Ezen a Home-aukción - életben először -
egy fotómat is kínálják majd, P3/99/04, most láttam falon,
90 ezerről indul, vintage fotó. (felvétel után készült sajátkezű nagyítás)
Sőt egy rólam készültet is Lugosi László, Lugótól; meghúzódom a sarokban
a Barcsay-, Szőnyi-, Kassák-, Petri portrék mellett...

20:18
Tragédia. Vagyis röhej. Végül is nevetnem kell a dolgon. Először inkább búsultam. A mai délelőtt: Á-t kísértem, kalauzoltam a Margit körúton, aztán végig a Török utcában, diplomájához kellett fotóznia. Járdarészleteket néztem ki számára napok óta, témának. Dolgoztunk, én is néhány felvételt. Kettőt tartottam meg, tettem a netre (ez ritmusos), közben e mutatott, 297-es fotó nagyméretűjét tévedésből töröltem. Az ilyen helyzet nálam nagyon nehezen tud létrejönni, itt háromlépcsős figyelmetlenség kellett hozzá. Ráadásul munka közben ebbe a felvételbe beleszerettem, szinte tökéletes kép, nem?, csókoltatlak Rothko bátyám, mért lettél öngyilkos. Persze ismerve utolsó munkáidat, ezt jobban tudom, mint te magad, akkor.

Nem addig a'. Kétszer is vissza, másodjára egészen a uszodáig földremeredt szemmel, hol a modellem. Ekkor már Á. is velem, a járdát nézve. Negyven centis mezőt kerestünk. A remélt hely környékén aztán járdára szakosított utcaseprőgép jött velünk szembe, vízcsíkot húzva maga után. Fölnevettem; ha megtalálnám is, tönkrette a látványt. Nem találtuk meg.
Evvel elment a délelőtt.

Mért ragaszkodik az ember egyetlen fotóhoz, illetve annak is csak a nagyfelbontású változatához. Hiányzik a világegyetemből?

Hazafelé néhány hézagpótló hasontémájú bánatfotó, amit aztán reménytvesztve néztem sorra a monitoron. Ugyanis mind jó. Olyan egészjó, szinte gyönyörű. Az igazi tragédia. Kényszerem kamaszkoromtól a fölöstől hamarvást szabadulni - mindig csak az egy -, na most mi legyen. Most mi a túró legyen. Beszámozzam? Netán ez egy igazi sorozat? **Öröklét? Hálás utókor? De már idei 300 fotónál tartok, rémes. És nem segít senki sem. Dönteni fáradt és erőtlen. Széchenyi: Kedves barátom, nincs időm rövid levelet írni neked, ezért a sokoldalas.

** A sorozatok dolgán gondolkodom. Amikor a fotókiállításomat csinálták, a szakmai vezető azt mondta, ami nem sorozat, az gyakorlatilag ebben a szakmában nem jön számításba. Értem. Azóta próbálom ezt magamban helyére tenni.

21:23
Kapaszkodom asztalom szélébe, az élet itt üldögélve is alig tűrhetően változatos. Á. mostanára valami csodaprogrammal fölnagyította törölt fotómat. És át is küldte. Tehát F/2010/297

Jó pár éve, 1992, hogy behívtak a Petőfi rádióba, a műsor címe valami ez volt: Unalmas-é a szürke szín? Elsőre azt firtattam, ha igen; baj-e: - Mielőtt a kérdésre válaszolnék, avval kezdem, én nem játszanám ki az érdekes és az unalmas dolgokat egymás ellen. Szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a... hogy valamit kellemetlenségként élünk meg, az önmagában nem káros... a szürke csendesen azt mondja, élj tovább. .. C.03793.

A tegnapi locsolókocsi csak nem hagy nyugodni. Hogy az miért volt olyan megrendítően röhejes. Mert első pillanatban nyilván a profanitás és a szent művészet kontrasztjának kézzelfogható megjelenése, és ennek lekezelő interpretálása: hogy jön ahhoz ez az amúgy valószínűleg becsületes, de mégiscsak – kis túlzással – utcaseprő, hogy így elbassza ezt a magasztosat? A mi (na jó: te) járdarészletedet? Második körben nyilván az omnipotencia és a halandó ember kontrasztja: hát hiszen kétszer valóban nem léphetünk ugyanabba a folyóba (járdába), hogy jövök én ahhoz, hogy ezt a tényt megkérdőjelezzem?

Pedig szerintem ez a kontraszt abszolúte fifty-fifty. Deske, a fél életed a korrigálásról szól. Korrigálod a régi képeidet, az úszószemüveged, az úszástechnikád, az időbeosztásod, bármit, nyilván egy teljesen józan ok (a tökéletességre való törekvés) miatt. Nomost az a tény, hogy az adott járdarészlet a te szempontodból hogy volt tökéletes, és a locsolókocsit vezető szempontjából hogy volt tökéletes, adott esetben gyökeresen eltér. Könnyen elképzelhető, hogy a locsolókocsit vezető ember életének a fele szintén a korrigálásról szól. Számodra ez a járdarészlet úgy tökéletes, hogy benne van a két kis dudor, és süti a Nap, számára pedig úgy tökéletes, hogy előtte a vizeskocsival keresztülmegy rajta.

Kösz. Jó. Igaz. Azért a küldött képet kiprinteltem, bele egy dossziéba, avval megyek majd uszodába, hátha megtalálom útközben azt a helyet. Csak a rend kedvéért. Ne feledjük, minden csak játék. ölel: d

05:28
Kata barátnőjéhez egy kopasz buddhista nő jár takarítani, aki a nyolc órás munkaidejéből ötöt olvasással tölt, valamint lopja a könyveket.

Deske, ...egy kopasz buddhista nő jár takarítani, aki lop... Szerintem ez általánosításhoz vezethez bizonyos olvasatban. Miért kell hangsúlyozni, hogy buddhista a lopós takarítónő? F.

Senki se lopjon. És akkor felesleges informácio a vallása, kinézete. Ez a véleményem, és maga sugallta (szájbűn). Ne haragudjon. F.

12:05
A. gratulált a járdafotókhoz. Akkor ez már egy felavatott sorozat. Hamarjában új témafejezetet a FOTÓ-n belül a TÉMAKÖRÖK SZERINT-be: 19. járdák, na. Ötvenet találtam. Tehát közelfelvételek, az orrom elé nézve. Nem épületek, és (lényegében) nincs figura sem.

19:07
Alkonyi séta a Margitszigeten. Érdekelt, miért zárják le a hidat hét végére a villamosok elől is. Most hegesztik majd össze a hosszában átvágott hidat. Már építik a középvonalban végig a munkasátort, gondolom, eső esetére, nincs idő, késésben vannak. A szigeti aluljárót pedig elbontották, csak felszíni közelítés marad, a mozgássérültek (tolókocsik) miatt. A szigetbelső rutinszerűen gyönyörű most is. F/2010/307

Az előző Sonym gyorsabb volt. Ez a mostani négy másodperc, míg üzemkész, ingzsebben tartva, zsinórja nyakamban (viszont 10-szeres zoom). Így Katára rá

kellett kiáltanom a konyhában reggelinél, ne mozdulj. F/2010/295. Megkérdezte, neked ez mért tetszik, végül megengedően, amit én is mindig, ilyenkor: mások a szempontjaink.

A legfontosabbakat célszerű ismételten memorizálni.
- Első gimiben tanárunk minden órát evvel kezdett: Na, fiúk, mikor volt a peloponnészoszi háború? Kórusban kántáltuk.
- A katolikusokkal halálukig minden vasárnap elmondatják a Hiszekegyet, a tan rövid kivonatát.
- Nem pontosan ez, de zseniális, ahogy Pesten az elitélteket még polgári ruhában három oldalról zárt kis fülkékbe ültetetik. Csak a falat látják, gondolom, órákig. Illetve az arra kifüggesztett börtönszabályzatot.
- Talán jó lenne a házassági hűségesküt évente ünnnepi keretek között megismételni. Azt hiszem, vannak is ilyen törekvések.
- Öt-tíz éve egyszer álmomban Szüts kocsijával szédítő iramban* autóztunk lefelé egy mátrai szerpentínen. Az egyik kanyarban kirepültünk, a mélyben lévő erdő fölé. Ahogy emlékszem, nyugodt hangon kezdtem valamelyik imát.
Ennyit a begyakorlásról, reménynek az utolsó percre.
(* ez egyébként rá nem, rám lenne igaz)

...ezek jutottak eszembe, merthogy - nem először - mutatnám ezt a Zelk-dünnyögést. Nagy vers, csak a végkövetkeztetése téves, tökéletesen, de ez se baj. Szegények helyett embereket kellett volna mondania. Ha kérdik egyszer:

Szia Deske! Naponta hálát adok érted Istennek. Nem is tudom, mi lett volna velem nélküled. Apám helyett apám voltál, évekig. És az élet legfontosabb dolgát, a hálát is tőled tanultam. Köszönöm. A.

...Talán erre is gondolt, Carothers metodista lelkészt többször idéztem, Magasztalásban rejlő erő:

...Egy anya jött hozzám és azt kérte, imádkozzunk a lányáért, aki menő táncosnője egy éjszakai mulatónak (go-go táncosnő, csaknem meztelen).
Azt mondtam neki, hogy nagyon szívesen, és hálát akarok adni azért, hogy ilyen helyzetben van. Az anya rémülten nézett rám, megköszönjem, hogy kigúnyol mindent, ami szent, ami illendő...? Aztán együtt tanulmányoztuk a Bibliát, hogy [mindenért hálát lehet és kell adni.]

05:12
Fiam még itthagyott könyveit csomagolom, van rá időm. Kiemeltem egyet, most újraolvastam, Ajtmatov: A versenyló halála. Ez a kisregény nagyon jó. És nagyon komplex. Egzotikum is, kirgíz jurtalakók mindennapjai, egy ezeréves kultúra (végnapjai). Ló és birkatenyésztés a szabad ég alatt, csikorgó télben a havasok oldalában. Különös hitviláguk. Leír egy ünnepet, ahol verseny is: a lovasoknak vágta közben egy fejetlen kecsketetemet kell egymástól elrabolniuk.Valami a régi balladáikból. És mindez kolhozkörnyezetben, 1950. A jurtába becsorog a hólé, de a Központ szerint a hozzávaló anyagot, a nyers gyapjút, amiből tonnákat termelnek, fölösleges belföldön értékesíteni. A főhös, igazhitű kommunista - szellemes csavarral - bűnös ember, és annak is tartja magát; kuláknak kiáltotta ki féltestvérét, evvel Szibériába száműzve. És nem érti, most a háború befejeztével miért az iszonyatos nyomor. Egyszer pártfegyelmit kap, de a tárgyalás nem róla szól, két vezető hatalmi vetélkedője. Mindez árnyalt és higgadt rendszerkritika. Van még egy halk szerelmi szál is. És szerelem - egy csodálatos paripával...

09:10
A klubban:
1./ Csaba:
- Hogy készül a gyerek?
- ???
- Leül az iróasztalhoz, és írja a leckéjét.

3./ Hazafelé szembejön egy kisasszony, ragyog, kézenfogva egy biciklis fiúval. Micsoda öröm, hogy így látom. Ő Rita, 26, jó néhány éve adja nekem reggelente a sósstanglit és a fél kiló kenyeret.
A pultnál még nem láttam mosolyogni, bárhogy tréfálkoztam.
Szeme huskyé, világoskék és kifejezéstelen és reménytelen. Magányosnak véltem.

Újabb adalék a beszédbűnökhöz. (Amiben F. a múltkor engem is elmarasztalt.) Jelenits atya írja keresztúti elmélkedésében, Jézus elfogadja és meghálálja Veronika ügyetlen gesztusát, de visszautasítja az asszonyok sopánkodását.

17:30
Ágy melletti lámpám húsdarálótalpra csavarozott fenyőlécből. Azon alapszik, hogy foncsoros izzó köré nem kell búra. 75 wattos - gondolom - ezeket is megszünteti az EU. Lesz helyette valami? És még egy mező megoldandó, ahol csak percekre kellene fény, de azonnal. WC, elgurult spulni. Ezt se tudja az újtípusú izzó.

19:25
Vasárnap este, két fotelben, egymással szemben olvasunk. Sikerült ismét megtalálnom; Petri: Az ilyen fontos beszélgetések. Fölolvastam belőle, röhögtünk, ámbár kissé fanyarul. Szerettük ezt a fiút. Pontosabban áhitattal respektáltuk tehetségét, kezdetektől. Adtam is neki egy nagy képet. El kellett magyaráznom, hogy én meg az ő életművét 500 forintért (szintén ingyen) birtokolom; az ágyam mellett tartom.
Betettem a verset a többi Petri mellé, a VERSTÁR-ba.

Az ilyen fontos beszélgetések
alkalmából mindig
vagy behoztál egy üveg pálinkát,
vagy nem hoztál be egy üveg pálinkát,
de a célzat mindkét esetben ugyanaz volt.
Ez alkalommal, azt hiszem, nem hoztál be.
(Amitől kissé el is ment a kedvem,
mert a választások előtti szesztilalmat
idézte az eszembe,
a szombat déli tizenkét órától
imaházzá lényegült vendéglők
elsorvadó forgalmát,
a nagymálnát tartalmazó korsókat.)
Különben lehet, hogy mégis hoztál
a teljes vers

Valamit ki kéne találni. Így, kiállítás után és karácsony előtt, amikor csak egy kis időm akad rá, unatkozom. Talán angolt tanulni? Kata eldugja előlem a vasárnapi édességet. A helyzeten enyhít, hogy megmondja, hova. És ez már csak azért is célszerű, mert aztán rendszerint elfelejti a dughelyet, az egészet.

09:05 - 17:01
Ma óráknak tűnő idő a vízben, nehezen ment.
És hősiesen nem úsztam le a teljes távot, érzékelve, délelőtti munkaidőm-, illetve erőm rovására menne.
Ha áttenném estére, ez a gond elmaradna.
Elképzelhetetlen.
Úsztam én már a Lukácsban mankóm nejlonzacskóját begipszelt lábamra húzva -, de délután?!

17:31
Az utolsó fehérrajzszöges, vagyis befejezetlen idei kép.
Délelőtt egy pillanatra fölragyogott.
Nem tudom még, megtartom-e.
Nem találok rajta mit javítani.
Sokat számít a keret is, négyfélét próbáltam hozzá.
Inkább csak, hogy történjen valami, fényképeztem le.
Ja, meg örülök az új vakunak.
Hajnali műterem - A/10/62, 50x50 cm.

17:51A mai nap: utolsó mozdulat a Zelk-ikonon, egy hét töprengés után a képpel találkozó keretrész feketéről szürkére. Világnézeti kérdés. Illetve döntés. Így a kép másról szól. Pénteken már útnak indul.
Zelk Zoltán kilenc műterme - A/10/35, 181x181 cm. / A táblák 50 centisek. / A kép alatt - ráklikkelve - a 2010. májusi állapot.

21:02
Ismét elém került valami a beszédbűnökről. Jelenits atya a BETŰ ÉS LÉLEK előszavában idézi Mátét: <<"Mondom nektek, az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtettek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, vagy szavaid alapján vonsz magadra ítéletet" A görög szövegből az is kiderül, hogy fölösleges szó az, amelyikből nem születhetik élet, amelynek nincs igazi közlő, kifejező, szabadító hatalma... minden fölösleges szóért számot kell majd adnunk, mert az ilyen is sokat ártott: útjába állt az igaz szónak...>>

21:45
Esti szellőztetéskor betévedt hozzám egy légy. Észvesztő tempóban, ámbár aritmikusan szlalomozott a lámpa körül, és fennhangon zizegett. Nem tudom, miért. Féltem, ezt a tevékenységét éjszakára is kiterjeszti. Az asztal tetejére állva a kéznél lévő csavarlazitó spray-jel inaktiváltam. Most ott lehet A magyar költészet antológiája mögött. Mindenesetre csendben.

Egy mosolygósabb felvétel Katáról,
mert szerinte az eddigiek
F/2010/313

Végre összejött, délelőtt séta az édes napsütésben
Zelkné- Erzsébettel, persze a Normafánál.

Hazafelé kérésére egy protokollfotó,
szüksége lesz rá valahol.
Mentegetőzöm,
váratlanul ért, csak zsebibaba gép, pillanatmunka.
F/2010/314
Például szóba se jöhetett
a háttér elmosása egy erős teleobjektívvel, stb.

09:12
Mail jött, meghívó, néhány fotóm szerepel: Győr, Városi Művészeti Múzeum / Napóleon ház: Városok a Duna mentén c. kortárs nemzetközi képzőműv. kiállítás megnyitása 2010. október 30., 18h. Megnyitja N. Mészáros Júlia. Nyitva december 5-ig.
Az én képeimet az osztrák kurátor választotta a Győri Műv. Múzeum anyagából.
Magyarok még: Fehér László, Kudász Gábor Arion, Nemes Csaba

2010. október 17., vasárnap

04:12
Fontos, hogy az ember min ül. Ha sokat.

Egy tisztességes boltban a széken cédula,
hány órás használatra (0-3, 3-5) van tervezve.
Évekkel ezelőtt egy olyat volt szerencsém találni,
amin ez: TÚLÓRA-SZÉK.
Egy konstrukciós hibája volt, a karfa kárpitozás nélkül,
azt megcsináltam Kata öreg szoknyájával.
Mostanra anyagfáradás, az egyik karfa rákönyökölve leenged,
magassága már nem állítható,
holott gépelésnél zavar, amúgy pedig kell.
Most ezt is kijavítottam kihúzható stifttel (van rá magyar szó?**),
fúrtam hozzá a szárába egy lyukat.
Nem mondom, hogy gyönyörű.
De működik.

07:26
**Igen. van: csapszeg. üdv: R.

Mert az IDEGENSZAVAK hülyeséget ír: szeg, szegecs. kösz: d

Szüts Párizsban Hollánnál, beszámolójában honlapján megint egy elképesztő Hollán-akvarell: képtáramban: t336/A. (Méret, dátumadat nincs.) A legnagyobb élő magyar festő. A(z elszabotált) Tavaszi Tárlaton főhelye lenne a Műcsarnokban.

SMS Párizsból: Hollán kb. 35 x 50 cm, akvarell, papír 2010.

Kösz! Az újpesti Nép-szigeten sétálok, amerre hajdan az MTK csónakházunk... üdv: d

A fotó az Északi Összekötő Vasúti Hídról, ha ugyan így hívják, így írják... F/2010/315

Isten, köszönöm, hogy szükséged van rám. Hiszen élek.
...versemből kereplőt csinálván / gyógyítom magam, mint a sámán, / jöjjön valami csitulás rám. Illyés: Csitító

19:45
85 évesen Cambridge-ben meghalt Benoit Mandelbrot matematikus, a fraktálgeometria felfedezője. Hasnyálmirigyrák. Szül. Varsó, 1924. 1936-ban a náci rezsim megerősödése után a családjával Franciaországba, 58-ban az Egyesült Államokba az IBM-hez, ahonnan 1987-ben nyugdíjba. Ezután a Yale Egyetem Matematikai Tanszékéhez, 2005-ben innen is nyugdíjba.

Ő adta 1975-ben a fraktál elnevezést az olyan önhasonló, összetett matematikai alakzatoknak, amikben legalább egy felismerhető ismétlődés tapasztalható. Az önhasonlóság itt: egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Ilyen a természetben a villám mintázata, a levél erezete, a felhőkben, a hópelyhek alakjában.

Életem nagy élménye. (Nekem) olyan nehéz, hogy tíz éve tanulom ezt a Káosz-könyvet. Amiben ő az egyik fejezet. Gyönyörű világ. Turbulencia, Feigenbaum-féle állandó.

Hír érkezett a tegnapi
Virág Judit-féle aukcióról.
Az A/98/39 450 ezerért,
az A/08/24 750 v. 800 ezerért ment el.

Az egyik tulajnak én adtam tovább az infót.
Anno ajándékba kapta tőlem, meg kellett nyugtatni,
hogy én csak örülök, ha most evvel segíteni tudtam.

12:05
Igaz, ami evvel jár:
ilyenkor (most) még mindig csak
44 lux a műteremben
(a fénymérőt kegyeletből megtartottam)
ilyenkor ellenjavallt festeni.

Talán gondolkozni kéne valamin.
Tényleg, kiszámítom az ehavi
ebédmenzapénzt,
21 x 690 ft.

20:29
Aki szeret elérzékenyedni (én igen) kisgyerekeken, állatokon, barátságukon, annak a FILMTÁR-ból: C.10644

Ezt a reggel mutatott fotómat - F/2010/316 - délután N. mailben elkérte, hogy kinagyítva berámázná. Megtisztelő. Nálam az ilyet megkérdezni se kell (lásd: MENÜ/HÁTTÉRINFÓ). Minden kép alatt barna betűkkel ott a link, onnét nyomdai minőségben, online letölthető.

Életünk nem attól jobbul, hogy majd ő, majd ők, majd mások megváltoznak.

Este Földi Péter megnyitóján a Galamb u. 10-ben, Lena Roselli Galéria. Volt a fiúnak számomra egy bizalmas mondata, unom a festészetet. Nem mondtam rá semmit.

11:02
Fogorvostól hazatérőben - féléves rutinellenőrzés - arra sétálva megnéztem, megvan-e még az a kedves kis antikvárium, ott szemben a Nemzeti Múzeummal. Megvan. Múltor vettem ott két papírfedelű zsebkönyvet, Tinódi válogatott költeményei, a másik Geológia. Az előtérben lévő ládából halásztam mindkettőt, egy-egy forintba kerültek. A másik láda háromforintos volt. Soha nem olvastam egyiket se, csak belelapoztam, csak szerettem őket. Volt ezeknek ilyenformán számomra valami szellemi értéke?
Sokáig megvoltak.
Iskolából haza tarva gyakran benéztem oda, 1954-55; - tizenkét-tizenhárom évesen.

A fogorvosnő kapualjában levélládák. A kérdés a következő.
Szép-e ez a fotón megörökített látvány, vagy csúnya.
Nem érdemes a döntést elkapkodni.

Nem vagyok olyan fegyelmezett, hogy kidobjam ezt a nemakarmegszületni A/10/62-t.
Ma így néz ki. Doktríner, dohos és dobostorta. Egy levelezőpartneremnek tetszik, rémes! Nagy lyót tenne velem, ha neki adhatnám.

Középső unoka találmánya volt
még a hó elején születésnapomra
egy NENEVESSKORÁN.
Ötletesség és türelmetlenség vonzó keveréke.
És három ezüstpapír bábú.

A legkisebb még nem tud írni, hát a szöveget betünként másolta le nővéréről. Amúgy pedig egy műtermet formált színes ceruzával. Logikusan az ágyban valaki alszik is. Ehhez lakberendezésileg és kompozícionálisan egy tévé dukál.

Kedves Deske, a postaláda-ikonfal nekem nagyon tetszik... szépek a szürkéi, és a pici okker, piros... jó a ritmusa , szóval akár a falra is kitenném...
A mostani képet megtartanám; nyüglődő müterem. [...] Megnézve a KÉPTÁRAT ismét, most tűnt fel, hogy többek között nincs Dali-kép... nekem nincs miatta hiányérzetem, csak kiváncsiság... egyszerűen nem szereti?

Kedves K., kissé leegyszerűsítve a dolgot, azt szokom mondani, hogy a (jó) kép fölfelé mutat. Számomra Dali nem. Egyébként nagyon tehetséges és ügyes fiú.
d.

13:17
Délelőtt két kép tovább.
Mindkettő a Belvedere-kiállításról jött vissza.
Ez: Műterem - reggeledik - A/09/12.
A kiállításon még ilyen.
A másik: Műterem és tenger - A/07/40.
A kiállításon még ilyen.

Ez dukált volna előbb, mert a mai hajnali ég.
Csak most került elő.
Hajnali ég - F/2010/318

És a tegnapi muzsika alvilági, ámde szóló változata (a másik csak belebeszél):

Nálunk a kék ill. sárgakarkötős futóvendégek is az idősebb korosztályból. A tájékozatlan napijegyesek és a beutaltak. Egy-egy hossz után alkalmasint lankadt álldogálás, pihenés a medence végében. Ahol én tőlük harminc centire bukófordulok, egy heves mozdulatsor végén erőset rúgva a csempén. Mivel a fejem éppen alul, egy szintben, közelről látom ijedtükben védekezésül fölrántott, majd mozdulatlanná dermedt karjukat. Úgy tartják, párhuzamosan, mint a görög Kocsihajtó. Az én kis huncut szórakozásom. A szürkeszalagos falnál csevegő profik ilyenkor ötven centis helyet tágítanak maguk között, tudják, annyi elég.

21:04
Kultúrélet, zsúfoltan. Tegnap az N&N Galériába Katával,
Forgách Péter 53 perces filmkompozíciója:
ARIZONAPLÓ, a film Petri György, Galántai György
és Forgács Péter közös amerikai munkaútjának dokumentuma.
Rászántam, hogy bármi mennyiségű modorosságot is fogok látni,
néhány Petri-felvételért mindent vállalok.
Mindkét fele stimmelt. Kata otthagyta.

Ma Eötvös utca 27-ben Escher megnyitó.
Egymással ösmerős fotós öregurak, házilagos szervezés,
vénember Keres Emil gyönyörűen elmondott egy József Attila verset,
Fehér Lacikáék, én meg harminc éve nem látott
Gadányi fotós-fotótörténésszel találkoztam.
(71-ben lakberendezési cikksorozatom a Nők Lapjának, ő fotózta hozzá az enteriőröket. Azóta nagy ember lett, tényleg.) Escher: sok kordokumentum Horthytól Rákosiig. Néhány jó fotója: nagyon jó. Aztán át a Mai Manó Galériába, az átfogóbb Escher-anyag, az is tegnap nyílt, 120 éves jubileum.

Kedves Deske, mai bogarászásom eredménye - mármint a honlapján: <<HÁTTÉRINFÓ - 1o27 élő, 895 kidobtam>>. Ha átlagban 6ox6o cm-el számolok, mondjuk, akkor 6949,2 négyzetmétert festett, nyugodtan mondhatunk 7ooo négyzetmétert... hát csak egy kis játék... a lényeget nem lehet számolni... a nemzésnek nincs mértékegysége.
K

Tegnap éjfélig próbálkoztam megtalálni a hibát, mert belenyúltam a kódba, s ettől eltűntek itt a zenebetétek, rémes. Aztán hajnalban ima helyett újra egyre reménytelenebb próbálkozások, Lukácsba késéssel, autóval, a vízben negyed-, hármashatár-hegyi sétánkon félfigyelem. Délre A. megmentett otthoni gépénél ülve - nemzeti ünnep -, hallottam a telefonban a gyerekzsivajt. Hála. Aztán, ha már fölmerült negyven év távlatából a hét fiatalkori Nők Lapja cikkem, hozzáférhetőbbé szerkesztettem őket; az eredeti ábrák is.

04:49
Van Déry Ítélet nincs - kötetében egy fejezet valami ilyes címmel (nem tudom megnézni, Kata éjjel alszik) Ha már. Hogy beázás füredi villájában, azt rendbe hozatni, de akkor észszerű kifestetni is, meg jó lenne a földszintre egy fürdőszoba... a ház fölfordult egy évre, ha jól emlékszem. (Pedig jó néhányszor olvastam.) Mindnyájunk életéből ismerős képlet. Hogy rendbe tettem a fent említett cikkeket, annál fontosabb (bocs) a tíz Mozgó Világba írt képelemzésem, 92-ből. Most ezt is rendbe. Pontosabban rendebbe. (Ezek mind együtt vannak az ÍRÁSOK / 04. PUBLIKÁCIÓIM alatt.)

Uccello a szürrealista
Tornyai kontra Czóbel
Morandi
Czóvel Béla felesége (Modok Mária)
Utrillo szomorú volt
Klee az apám
Vaszkó Erzsébet, aki zseni volt
Bonnard
Menyus bácsi (Tóth Menyhért)
Váli Dezső

20:29
Hosszú egy ilyen vasárnap.
Délelőtt, mint újabban mindig, Katával a Normafától végig a hegynyergen.
Délután pihenésképpen átszerkesztettem e könyvek elérhetőségét,
mostantól kétféle megközelítési mód, mint a profiknál,
vagyis PDF és HTM is.
Azon alapul, hogy ezek megvannak az OSZK / M. Elektronikus Könyvtárban is, sőt már tárgyalunk, hogy talán a kiadóm e-bookot csinál belőlük, a Zsidó temetők kivételével, mert az majd csak az ARTCHIVUM honlapján. (Meg kéne csinálni a C. NAPLÓ-t és a VÁLI-monográfiát is, csak én PDF-et nem tudok.)
F. NAPLÓ
B. NAPLÓ
DESKE.HU
ZSIDÓ TEMETŐK

2010. október 25., hétfő

08:38
Lukács. Egy olyan lány keveredett a szomszéd sávba, hogy elfelejtettem, hányadik hossznál tartok. Ahogy R. mondaná, hullámvonalú kézmozdulatokkal kísérve, olyan intelligens. Legfelháborítóbb az egészben hibátlan, szabályos gyorsúszása.

09:25
Megtudtam, hogy hülye (tájékozatlan) vagyok. Á. elmagyarázta, a hálón sokkal célszerűbb a HTM, mint a PDF, fölöslegesen lihegtem. Fölhívtam a Széchényi Könyvtárat, kellenek-e nekik a könyveim a sajátgyártmányú htm-formátumban. Kellenek.

12:02
Aláírás nélküli SMS(!) érkezett, hogy kormányhatározati javaslat született a M. Alkotóművészek Közalapítvány 2011-el történő megszüntetéséről. Művészeknek fontos, és reményt keltő hír. A valahai Művészeti Alapból a rendszerváltással két szervezetet - Közalapítvány és Egyesület - csináltak, mert az

új törvények szerint az Egyesület nem kezelhette a saját pénzét (pénzünket.) Azóta ádáz csaták a két szervezet között, s gyorsulóan tűnt el a maradék közvagyon. Sokéves küzdelem volt az anomália megszüntetéséért, az összevonásért. Egyik miniszter se írta alá.
Fölhívtam a tudakozót, mi ez a mobilszám. A Képcsarnok Vállalat küldte, tehát nem tréfa.

18:31
Esti séta a napi tizenkét órában épülő Margit hídon. A hét végétől két hétig a villamosok se mennek át rajta. Mondják, szakmai bravúr, hogy eddig lehetett. A sárgazakósok itt majd mind romák. Brigád. Kézierő is kell a munkagépek alá.

2010. október 26., kedd09:52
A hajnali imaóra nehézségei.
Előjegyzési naptáramon pármilliméteres legyescskeféle kapálózik a hátán. A fölötte lévő fénycső melegétől szédülhetett a papírra. Túl sima neki a felület a kapaszkodáshoz, a megforduláshoz. Próbálok segíteni. Elvergődik a lap széléig, rendbeszedi magát. De lám, újra a hátán. És akkor a dilemma, rá is vonatkozik-e a könyörületes halál-, az eutanázia tilalma? Mikor járok el helyesen? Ha körmöm hegyével

12:06.
Mail: Gábor megtört, minden tiltakozása ellenére belekezd egy Váczy-cikkbe. Még nem tudni, hova. Akár csak ide, mindegy, legyen meg. Egy régi és mai magyarok által tökéletesen nem ismert hatalmas életműről, egy nagyszerű emberről van szó. Akit Gábor ismer. (Váczy János irodalomtörténész stb., 1859-1918) Elkezdte, itt tart ma d.e.:

Ki volt Váczy János?

Bevezető
Életrajza
KazLev
A tanár
A monográfia-szerző, szerzőtárs
Tanulmányok, szakcikkek írója
Irodalom

Ha egy átlagos értelmiséginek feltesszük a kérdést, nagy valószínűséggel csak néz a kérdezőre. Jó, ha arról a személyről – Kazinczyról – van tudomása, akire Váczy élete java részét áldozta. 2009 Kazinczy év volt. Ülésszak az Akadémián, többnapos konferencia a debreceni egyetemen, három kötet megjelenik a kritikai kiadásból; könyvek róla, mármint Kazinczyról. Váczyról semmi. Csak sokszor a KazLev, publikációban a hivatkozás, de teljes nevét már ki sem írják. Az a szerencse ért, hogy hosszasabban foglalkozhattam – hobbiból – Kazinczyval és így Váczyval is. Egyre jobban csodálom őket, folyton új meglepetés ér. Élményemet szeretném megosztani másokkal is.

Gábor, gratula, drukkolok a történetnek. És behúzlak a csőbe, nincs visszaút. Teszem a tervezetet a honlapra. d.

Mail jött, lehetőség ösztöndíjakra: Bécs, Salzburg, Krems, Stuttgart, Frankfurt, Párizs, Strassbourg, Lisszabon, Hesinki, Gyergyószárhegy. Hány helyre nem kell mennem. És nem kell meleg ebédről magamnak gondoskodnom. Arra alkalmatlan.

Két útközbeni fotó
F/2010/321
és
F/2010/322,
meg egy lécsőházi harmadik,
most, hogy hazafelé.
Itt jobbra.
A névtáblán bizonyos Ágota.

Él még a magyar!

Barátom, Szüts, hazaért Franciából, és blogjában [szm.hu] első nap kifakadt egy kellemetlen és durva autósélmény kapcsán. <<Ekkor letekert ablakán keresztül a bájos szőke asszony habzó szájjal küld el a jó rohadt kurva édes anyámba, hogy mit szórakozom én… >> Lefordítva Miklós véleményét: Na, ez Magyarország!

Szia kedves Miklos! Azért ilyen helyzetek Franciaorszàgban is böven megeshetnek veled. Màr csak az illuzio elkerülése végett... bocs!
Judit (Le Meux)

Miklós, hogy miből általánosítunk mire, szellemi fegyelem kérdése. Az arányok, az arányok.
d.

Kedves Judit, megeshet, persze. Csak jóval kisebb eséllyel. Az arányok, ahogy a mester mondá. Csak a mai történet: az Alkotmánybíróság (kormánypárti többsége ellenére) egyhangú döntéssel hatálytalanított egy jogsértő törvényt. A válasz, (elhangzott, nyilvánosan), akkor megváltoztatjuk az alkotmányt, elvesszük ezt a jogkőrt, és újból benyújtjuk ugyanazt a törvényt. Tudod Judit a régi mondás: sokan belepisilnek az úszómedencébe. De nem a trambulinról! De ma itt ezt is lehet. Lehet hogy nem elég a szellemi fegyelmem, de ezektől nagyon rosszkedvem lesz.
Szüts

Öreg, Alkotmánybíróság-ügyben igazad van. De hogy jön ez egy kulturálatlan asszonnyal párba. Az általános rosszkedv kiöntését blogban hagyjuk N. barátunkra.
(Ha) ezt az országot építjük, nem inkább...?d.

- és áll Buda még? Irígylem - de csak nagyon kicsit - Ágotát. Még jobban, aki berakta a virágokat. Még lobog.
B.

Egy ihletett délelőtt. Mint aki hosszú bent után kis böröndjével végre kilép a kórházkapun, a napfényre. Miért ilyen pocsék fáradtan veszi észre az ember, élesedik a tekintete rá, hogy itt körötte gyenge képek. És még csak nem is rosszak, olyan mezei jók, ami a legrosszabb. Kidobtam nyolcat, többük megjárta a Belvedere-kiállítást. Mutatom őket, végleg eltüntetni már úgyse lehet (katalógus, NEWS).
Az első vigéc. A köv. négy másutt jobban meg van csinálva. A köv. kettő butuska, nincs neki értelme, kilóg belőlük az ötlet. Az utolsó jó lenne, ha jó lenne. Bátor ezekkel a majdnem egyméretű formákkal, meg a kontrasztosságával, de üres.

És kiválasztottam (egy fehér rajzszög), amik eddig szintén békében éltek, de most. Amiket talán majd meg lehet csinálni:

Az első háromnak van lelke, csak - bocs - töke nincs neki. A negyedik nagyon kék, Szüts kiborult tintatartót emlegetne. Lehet egy kép kék, de akkor az úgy, hogy ne (azt) vegyem észre. Bizonytalan szerkezet. Az utolsó komolykodó, de felszínes. Ezt lesz a legnehezebb, ha egyáltalán.

Már két festékgyáros (mindkettő vegyészmérnök, igazgató és tulajdonos egyben) próbál nekem segíteni, de még mindig nem világos, hogy az eddigi Tekla-gyári termék elmúltával jövőre mivel fogom alapozni a lemezeket. Három feltételem, ami mintha lehetetlen:
1. farost érdes oldalára, tehát vastagon fölhordható anyag
2. csak temészetes alapanyagok
3. erősen szívó alapot adjon.
Amikor elkezdtem a faátvonó késtapaszt használni, negyven éve, tán 14 forint volt kilója. Rég nem rentábilis, rég lepasszolták egy kis vidéki üzemnek, túl olcsó termék a mai párszáz forintjával is, és nem kell senkinek. Le fognak állni a gyártásával. Festő-mázolóknak, asztalosoknak jobb a műanyag bázisú termék. Ők nem ötszáz évben gondolkodnak.

Deske, nagyon fontos a tárgyilagos önkritikád a kidobott képeiddel. Sokat segítenél, ha valamit mondanál az én útkeresésemről. Kösz a néhány perced, előre is. P.

Keves Barátom, neved nélkül fölteszlek, remélem, így OK. És hátha más mást mond, de sőt hátha bölcsebbet.

- A kép fakturája és színvilága finom. A felület az alsó harmadban szép.

- A főtéma, az ovális alakzatrendszer önmagában; - absztraktice - nem eléggé informatív, figyelmet - szellemet - érdeklődést megmozgató. Hát az ember keresi evilági értelmét. Ami nem reménytelen, böngészve, engem az a kis jelentéktelen vonal a bal szélen bögrefülre emlékeztet. Akkor talán mindez egy asztali csendélet. Ez a netán-bögre szép rajzú, csak annyira neutrális, hogy számomra tartalmat (véleményt, érzelmet) nem indukál. Nem viszi el a képet, kevés.

- Kompozició: egyensúlyos és érdektelen, a sarokba-szervezés ellenére is. A főtémát egyensúlyozandó jobb fölső sarki tört vonalat csak önkényes, nonfiguratív formaként tudom olvasni, nincs evilági tartalma, így nem tud a főtémával diskurálni.

- A bal alulról induló világosabb színsáv léte érthető, de önkényesnek hat. Egy pontos gesztusnál az ember nem kérdez rá, miért itt, miért ekkora, stb., magától értődőnek veszi.

- Ha szabad a vásár: a főtémát megtartva a képre még legalább egy olvasható (natura)elemet szerveznék, akár alá-, akár mellérendelt súllyal. Esetleg alkalmas hely lenne ez kilépni ebből a színvilágból, ellenpontozandó.
ölel:

És máris elkészült Gábor barátom Váczy-cikke. Javasoltam neki, legyen ez egy jókedvű írás. Úgy látom, a műveltebb, e területen jártasabb olvasóközönséget vette célba. Átfogó és szakszerű. Ki volt Váczy János?
Részletek Váczynak, a Kazinczyról írt fejezetéből

…Költészete, Kazinczy pályájának fontosságához mérve költői működését, tisztán esztétikai tekintetben meglehetős csekély becsű, de irodalomtörténeti szempontból méltánylást érdemel. Kazinczy fogékony költői lélek, de az alkotó tehetség jóformán hiányzik benne. Múzsája a német szentimentális költők reminiszcenciáiból táplálkozik s a görög és latin költők eszméin hevül. Általános emberi érzéseket zeng az egyéniség jellemző ereje nélkül, szelíden és kecsesen. A lélek felzaklatott indulatainak és szenvedélyeinek hangja éppen oly idegen lantjától, mint a méla borongásé s megható ellágyulásé. A külső hatást könnyen megérzi ugyan lelke, de azt addig érleli, míg utoljára a hatás ingere teljesen megszűnik.

Magánhírnek annyi, ma beszéltem a Képzőművészeti (nekem-) Főiskolán a doyen szakemberrel, a török hódoltság kora óta ő készíti a diákok olajfestékét, alapozza a vásznukat halálos alapossággal és szakértelemmel. Néhány órás diskurzus közben kikristályosodni látszanak alapozási lehetőségeim, egy tízrészes recepből háromrészest formáltunk, beszerezhető és természetes alapanyagokból, sőt ő lepróbagyártja a tisztelt Mesternek... Ha beválik, magam is el fogom tudni készíteni, nagyszerű, ha mindez sikerül.

Tegnap, a Körtéren ballagok. Svájci rendszámú hatalmas hófehér Mercedes. Melléértem, zizegve leengedte az ablakot és kiszólt belőle egy középkorú telt, elegáns cigányember, magyarul. Hogy ő valamilyen külföldi cég képviseletében. Itt terjesztjük termékeinket. Ami megmarad, nyugdíjasoknak szétajándékozzuk. Maga nyugdíjas?
- Igen.
- Mennyi a nyugdíja? 0
- [Felelni kihívott kisdiák, tiszetességtudóan válaszolgattam.] Ötvenháromezer.
- A feleségéé?
- Száztízezer.
- Én adok magának egy infralámpát, egy notebookot, [meg valami háztartási gépet], csak a dobozára szükségem van, azt kérem vissza. Nehéz csomagok, messze lakik? Hol? Hazaviszem, tíz perc alatt odaérünk? Ingyen adom, jöjjön, üljön be!
- [Kezdtem magamhoz térni.] Nekem most itt van dolgom.
- Tíz perc alatt, jöjjön-, nem?! Annyi időm van, sietek.
- Sajnos, nem.
És elhajtott.
Mi volt ez?
Talán ma már egy sváci-albán maffia csendestársa lennék?

Aztán a mai meglepetés. Keretezőhöz; hónapok óta húzódik, válasszak már vagy tíz antik keretet a raktárukból, s majd egy képet kapnak érte. Egy félreértésekből tovagomolygó helyzet kényszervásárlásba fordult, mindegy. Létráról egyenként vagy negyven, mutatják. Nem jó keretek, választok, legyen. Hanem azután. Hiszen az aranyozás stb. alá alapozni kell a fát, hogy csinálják. Szívélyesek voltak, belemelegedtünk. A holtpontról is szó volt, ő fut, és úszom. Receptek röpködtek. Hiszen ez nekem mintha jó lenne?! Hogy meg is mutatják, hogyan. Nem, nem, akkor már én akarnám csinálni, a kezemben legyen a hogyan. Kabát le, nekiláttam. És kikevertem irányításukkal egy edényke alapozót, készre. Nem adnának dupla áron alapanyagokat, csinálnám otthon, élesben?! Ugyan, vigye. Kitöltötték edénybe, dobozba. Bőrenyv és kréta.
A tegnap lediktáltnak még a súlypát is tartozéka volt.
Délben mail a mérnök úrnak, mit szól az új recepthez.

A második meglepetés. Tizenegyre téli-nyári gumi csere, de a mester ezentúl nem tudja tárolni, kiadja a raktárhelységét. Baj. A felnis kerekek dögnehezek. A pincébe, egyenként? Keserves. Hazaérve ötlet. Van itt egy boltos, üres perceiben a szuterénből szeret följárogatni a napfényre, sütkérezni. Sokat tréfálkozunk, ahogy hozom az ebédet, mikor kap már tőlem képet. Most bekopogok, tárolná ezeket? Képet nem, de egy rajz, egyébként 150 ezret ér. OK. Le is vittem rögtön néhányat keretestül, választott.

Délután két kizsűrizett kép tovább. Talán meg is vannak. Sötétedik, akkor most nekilátok a C. Napló átalakításnak a Széchényi Könyvtár digitalizálása alá / elé dolgozva, megkaptam az instrukciókat. Ma hajnalban félálomban rájöttem egy lépésre, ami többszázat helyettesít majd.

08:45
A parton sétálgató Tibi úr tapintatosan elfordul, mikor minden tiltás ellenére fejessel indulok a vízbe. (Olykor hasassal.) Előtte két mélylégzés, mert - napi egy lehetőség - fuldokláshatárig a víz alatt, kb. 22 méter. A táv növeléséhez (reménytelen, egy-két méter ide vagy oda) két fő stratégia-irány bontakozott ki: a./ nagy erő, gyors tempóval, 2./ hosszú-nyugodt mozdulatok, kihasználva a tömegtehetetlenségi erőt (nyomatékot?). Nem tudtam eddig eldönteni. A húsz év alatt háromszor sikerült végig a víz alatt, 28,52 m. Illetve ebből lejön a lépcső, vagy három méter.

Akinek megadatott, csodálatos életstratégia lehet a lustaság tudománya. Már akik harmónikusan élik. Esküszöm, többet tudnak az emberlét lényegéről, mint én.

Ez csak öregedőknek, részlet egy keresztút-elmélkedésből, nem véletlen olvasom:

Egy Isten szeretetébe vetett hittel eltöltött élet után is gyakran gondoljuk, hogy Isten majd meg fog minket szabadítani a veszteségektől és fájdalmaktól, amik az öregkor elkerülhetetlen velejárói. Azt várjuk Istentől, legalábbis burkoltan, hogy kíméljen meg minket a barátok elvesztésétől, egészségünk romlásától, a társaság hiányától, a mellőzéstől. Nem könnyű megértenünk, hogy Isten végül is meg fog minket menteni, de nem ezektől, hanem éppen ezek által. Isten velünk marad, ahogy öregszünk, de nem fog megkímélni bennünket.. ahogy mi is a keresztünkön függünk, a végén az Atya magához ölel bennünket.

A Margit-híd még egy hétig zárva a villamosok elől. De az új vezetéktartó oszlopok már a helyükön. És, tessék megnézni, én is csak a fotón vettem észre, - arany kiskutyáim -, a formás T betűk tetejét jóindulatúan kicirádázták!

Gábort buzdítom, ha már bevezeti a köztudatba Váczy Jánost, mutassa is meg legalább valamennyire, hogyan gondolkodott; idézetek is kellenének, több. Sőt, Váczy csinált egy 25 tételes Kazinczy-levelezés válogatást is, szintén lábjegyzetekkel. Milyen érdekes lenne - mondom neki -, egy levél esetleg kétféle lábjegyzetét összehasonlítani. Hozzáállásáról fontos adalék. G. kapott az ötleten, sőt a teljes Váczy-válogatás kötetet is fölteszi a netre, nagyszerű.

A Széchényi hegy, Normafa szombat lévén: üzemel. F/2010/324, kedves, párás idő, sajna Kata fejéből lombot kellett csinálni, belelógott. És: F/2010/325

Mi volt még délután. A WC-tartályba egy lyukat fúr (géppel), ezentúl örökké lehúzható. Megvolt ez alső próbaalapozás, szépnek-jónak tűnik. AZ OSZK számára sikerült kijav. a tán legfontosabb könyvet: C. NAPLÓ 1958-1992. Tegnap este megoldhatatlan feldatként hagytam félbe. (A word alapú HTM kódok anomáliái.) Este hosszas levelezés, nem tudok az OSZK-szerverre, a honlapomba belépni, pedig ott javítanom kéne. Katának dioptriás úszószemüveggel három hagymát apró kockára. Mosogatás. Család óráinak visszaállítása. Gábor honlapján egy Ady - kontra Váczyra vonatkozó szöveg betoldása, azt föl a netre is
........Annak idején úgy választottam, hogy a lakás együtt a műteremmel. Jó döntés volt. Este fél tízkor csipog a karórám, hogy: munkát befejezni! Sokszor be is fejezem.

Informatikus barátom pestkörnyéki házából be tud lépni a gépembe, ami számomra a mai napig döbbenetes. Mindig! minden nagy baj szombaton történik.

Kedves B., probléma a köbön! Az Orsz. Széchényi Könyvtáron (is) ott a honlapom, eddig FTP-vel be is tudtam lépni. Szerintük IP alapú a belépésem, de ez nem stimmel, hiszen az naponta változik január óta, hogy a T-Home-nál vagyok. Ők úgy látják a gépükön, minden rendben, nekem tényleg bejön a szerveroldal, de üres. Bekapcsolva hagyom éjszakára a gépet, hátha bele tudna nyúlni... (most: szombat 22:16) Köszönöm:
d.

És a 01:18-kor kelt válaszlevél szerint minden meg van oldva...

2010. október 31., vasárnap

Óraállításra kevéssé reagálva 03-kor ébredtem, keltem. Eszembe jutott a honlapon két változtatás a KÖNYVEK fejezetben: a C. NAPLÓ hat részre volt szabva, kettőt lehetett belőle csinálni. És ennek farvízén a VÁLI - monográfia is, ott 46 fejezetből kettő lett, az összes vendégszerzőt egy fájlba, stb. Hiába, ezeket azonnal-, tíz éve csináltam meg, akkori technikával, akkori tudással.
Ahelyett, hogy unokáimmal foglalkoznék.
Piroska (2002-) magyarázza: a mobilon az időt úgy állítom be, hogy földhöz vágom, szétesik, s amikor összerakom, kéri az évet,

hónapot, dátumot, akkor beírom. És össze tudod rakni? Igen.

Kedves István, MEGVAN!. Úgy tűnik, sikerült áttöltenem hozzátok FTP-vel, zip-ben, két napot dolgoztam rajta:
1./ ALKALMI-1folderben a teljesen átdolgozott komplett C. NAPLÓ és a VÁLI (monográfia), két könyvem, htm-ben. Mindkét könyvet egy "....FOOLDAL.HTM"-fájl rendezi. Dreamweaver CS4-ben javítottam mindent, (eredetileg sajnos word alapú htm-fájlok voltak), azt hiszem, így rendbejöttek a linkek, itt képelhelyezési sablonjaim is vannak, stb. remélem rendben. A honlapomon a KÖNYVEK alatt már mindkettő így szerepel, megnézhető.
2./ A Hangoskönyv mp3-ban van, (azt is átküldtem), szellemi tulajdonom, a DESKE.HU kötet melléklete volt (1000 példány). Tehát itt sincs copyright probléma.

3./ R. úrnak külön üzenem, sajnálom, ha hibákat talál, de higgye le, nem a felületességem, hanem szakértelmem hiánya. Ezt az egészet telefonon tanultam alkalmilag, évekig. [...]

Sorrendben Kinga, Piroska unokák, a harmadik fotón egy születésnapos rokonleány is. Kinga újra -, Piroska most lett szép. Aztán hogy ez hogy alakul-- A fiú mindig az volt.
És eltemetjük októbert. Sok-sok sárga levél égen földön. Ajándék.

Iszonyú mázlista pillanatfelvétel. Margitsziget, harmincas évek. Mindent elmond erről a szörnyű gigerliről.
Parasztidill, ilyesféle címe van. Emberi.
Tél Óbudán, a harmincas évek lehet. Szívmeleg. Nekem mindenféle Gellérthegy-oldali régi szánkó- és sípálya emlékek.
Fölülről az esernyők, szeretjük. Renoir, és Csók? vagy Szőnyi is...
Éjjeli menedékhely. Döbbenetes jobbra az az öregúr kalapban. Ezek az ember így alszanak?
Rákosi A gellértehegyi szovjet emlékmű avatásán. Jól elkapott pillanat.
Fehér Lacika, nejével, a megnyitón.

A/09/44	A/09/45	A/09/37	A/09/27

A/10/62	A/10/57	A/10/47	A/10/42

A/10/25	A/10/17	A/10/45	A/10/52	A/10/63

A/98/39	A/08/24