dátum: 1972 cím: fájl:
html/noklapja1.htm
C.396B
2. B
3. FOTEL, ÜLŐKE, HAGYOMÁNY
4. SZÍNEK HARMÓNIÁJA
5. FALAK, SZÍNEK
6. FÉNYCSŐ, HANGULATLÁMPA
7. A MENNYEZETVILÁGÍTÁSRÓL
Ez a statisztika érdekes volt. A Nők Lapja olvasótáboráról készült, s kiderül belőle, hogy a legtöbb megkérdezettet a ruházkodási, utazási tervek mellett elsősorban a lakás, s az annak berendezése körüli teendők foglalkoztatják. És ez természetes is. Attól kezdve: hol fogunk lakni? Egészen addig: milyet vegyünk a múlt héten eltört virágváza helyébe, vagy: Kati iskolába kerül, tanulósarkot kellene számára berendezni -- a téma igen széles és valamilyen formában mindig aktuális.
E cikkel kezdődő sorozatunkban ilyen és efféle kérdésekről beszélgetünk, az olvasó véleményét és ellenvéleményét szívesen meghallgatva. Kiindulási pontként, egy óbudai házgyári lakásban sétálunk, s az itt látottak kapcsán elemezzük a számunkra érdekes kérdéseket – kérem, tartsanak velünk!
A vendéglátó: fiatal, még gyermektelen házaspár. Egyikük tanít, a másik még tanul. Kétszobás lakást kaptak. Mi a nappalinak használt nagyobbik szobában ittuk meg a feketét. A kávé jó – a szoba szép volt. Sőt, "okos" szoba volt. (1. fotó. 2. ábra). Ami rögtön föltűnik, a szoba megosztottsága egy haránt állított tároló polccal. Azon túl van az íróasztal, innen pedig az ülőcsoport heverővel, a bejárati fal mentén végig könyvespolc. Hány feladata is van a szobának:
-- A férjem itt javítja a dolgozatokat, én itt tanulok, - és varrok is, ha szükséges.
-- A vendégeket itt ültetjük le, s a napi munka után ide ülünk le beszélgetni, hallgatunk meg egy műsort, olvasunk.
Kísérjük végig ezeket a funkciókat. Elsőnek a munkasarok említődött:
-- Az íróasztalon balról kapom a fényt, a jobboldali polcon pedig jól kezem ügyébe esnek kézikönyveim, jegyzeteim, van helyük, s így nem kell mindig elraknom őket munkám végeztével.
Igen, itt a szoba legvilágosabb sarkában, elválasztva és mégsem elkülönítve a haránt állított bútorral (amely kellemesen semlegesíti a szoba egyébként hosszúkás arányát) – valóban jól lehet dolgozni! Ez a megoldás nagyobb családnál, vagy tanuló gyereknél ideális, ahol nem juthat mindenkinek külön szoba, hiszen így a családi forgalomból ez a terület kiesik, biztosan nem lökik meg az ember könyökét írás közben. Az elválasztás újabb fokát jelenti, ha az áttört (nem hátfalas) polcsor az asztal mellet, szemhatár fölötti magasságban fejeződik be.
De nézzünk egy másik példát. (3. fotó). A házigazda grafikus, így az itt szintén keresztbe állított szekrényke hátfalát maga díszítette. Sok rakodóhelyre van szüksége, így az ablakfülke alját is bepolcozta. Legkedvesebb "vacakjai" a falon kaptak helyet, s így nem foglalnak teret. (4. fotó). Leggyakrabban használt szerszámai, a munkaasztala fölötti falapon felfüggesztve helyezkednek el. Amellett, hogy szép, igen célszerű megoldás, hiszen bármennyire is zsúfolt a munkafelület, mindig kéznél vannak. És itt érdemes arról a munkarendetlenségről szólnunk, ami itt és máshol fogadja olykor a látogatót.
--Tán szégyelljem a munkámat? Egyébként is: te csúnyának találod ezt a papírhalmazt? Mindenről tudom, mi hol van, gondold meg, micsoda fölösleges munka lenne ezt naponta csoportonként elrakni…
Teljesen igazat kell adnunk neki. Valóban, ki restellné munkapadján a gyalut, vagy kívánna virágvázát a helyébe?
Ismerek egy házaspárt. Bár az asszonyok erre a célra berendezett varróasztalkája volt, férje esténként a félig kész pulóvert, a pamutokat, mindent elrakatott vele. Vajon egyet lehet érteni ezzel?
Hanem a tároló felület kérdésénél tartottunk. Ha kevés a hely, fölfelé terjeszkedhetünk tovább. Az asztal fölötti terület adódik erre a célra a legkönnyebben. Vas és edényboltban már kapható falra szerelhető fémlétra, melynek fokai közé 2-4 polc helyezhető. De házilag is egyszerűen elkészíthető. Kampós szegen, erősebb fajta hengeres fehér villanyzsinórt (kéteres kábel) vetünk át, s lelógó két végét színes műanyaggal bevont dróttal egymáshoz kötözzük. Kész a polctartó. Hasonló szerkezettel polcsort is készíthetünk. (5. ábra).
De nézzük tovább a fotókat. Mindkét munkaterületet állítható koros asztali lámpa világítja meg. Okosan szerkesztett szerszám ez, ha jól igazítjuk, mindig optimális világítást ad kezünk környékére és szembe nem világít, ami alapvető feltétel bármilyen világításnál. Következő példánk (6. fotó) mutatós szerkentyű, de nem ajánlatos használni.
Azt viszont kevesen tudják, hiába van száz wattos körte benne (annyi kell), önmagában ez nem elegendő. Bizony még egy ugyanilyen lámpa kellene vele átellenben, a jobboldalra. Nálam ez otthon is így van. Ugyanis, az egy pontból vetülő fény mély árnyékot eredményez. Különösen a fehér papíron, s ha munka közben fölpillantunk, a fénykörön kívül eső terület igen sötét. Ez az erős kontraszthatás (két szélsőséges állapot egymás mellett) nagyon fárasztja, rontja a szemet. Ezért legalább annyit tegyünk meg, hogy helyi világítás mellett dolgozva -- olvasva, a szoba általános megvilágítását is hagyjuk bekapcsolva.
A túl takarékosok számára megjegyzem: A száz wattos izzó óránként mindössze 4-10 fillérnyi áramot fogyaszt!
Következő cikkünkben ezzel a témával, a munkaasztal körüli tudnivalókkal folytatjuk a beszélgetést.
--des--
