váliNEWS

Már összemosódnak a napok. Ma talán harmadszor (8-21.30h) a rákosmicsodai nyomdában, óránként egyetlen perc munka, színellenőrzés. Minden ívbe belejavítottam az eddigi 25-ből, egyet kivéve. 40 lesz, ha kész lesz, akkor megy kötészetre. Vittem magammal laptopot, teakészletet, pokrócot és szemmaszkot, a tulaj piros műbőrkanapéja. Az üres órákban baráti-programozói fenyegetés miatt a Dreamweaver html-szerkesztőprogramot tanulom. Ezt itt már avval írom, fotókezelés, minden.

Lehetne mesélni, de minek, de este 10, és nagyon fáradt. Holnap csak félnap, hétfőtől aztán a nyomdászok (is) tizenkétóráznak.

Még annyi, a másik délutános nyomdász barnában! lefényképezett minket, nem az, aki a vacsoráját nekem adta. Aztán kihúzott a laptopomból egy eddig ismeretlen fiókot, és beledugta fotógépe kártyáját. A nyomdalemezen kivehető két feszületfotóm.

Nyáron a tapolcai Ecserin vettem
750-ért egy remek forgószéket,
ötven éves lehet,
félig profi, félig buhera.
Csak zöld volt.
De most!
Sőt.
Egyetlen hibája
a vizszintes ülőke,
előrecsúszott rajta az ember.

Tegnap reggeltől nyomda, nem Rákosmicsoda, hanem Sashalom.
Éjfél után, fél egyre kész voltak a belívek, akkor taxival haza.
Most reggel hat, indulok, hamarosan nyomják a borítót. Utána alszunk majd.

Nem alszunk. Nyolckor a borító próbanyomat aláírva,
néhány darabot elkértem. Búcsúlevél a főnöknek, HÉV.
Hazafelé be az ismerős boltosasszonyhoz a borítókkal,
milyen filctollat válasszak.

De az már a történet vége.
Akkor az elejéről.
A könyvcsinálás tán század része volt a borító.
Miki terve nem tetszett (nekem).
Pontosabban, nagyon tetszett, csak nem ide. (mutatom)
Csináltam egy másikat.
Ez a Kiadóistvánnak nem tetszett. (mutatom)
Igazat adtam neki.
Növeltük a logó méretét. (mutatom)
Akkor ő fölvetette, még mindig semmi vonzó rajta.
Ötlete: ha dombornyomású körbélyegzőt tennék rá.
Kipróbáltuk a nyomdairoda sarkában.
Nem lehet, elmosódik, túl vastag a 300 grammos papír.
És akkor beugrott.
És ha a borítón dedikálnék?!
István szerint egy festőállvány rajza is elférne itt.

Telefonhoz nyúl:
- Évikém: tudnál nekem sürgősen
az ezüstből egy dobozzal küldeni?
- Művészúr, fölszólok, ha megérkezett.
Ezek itt most 1050 forint, tegyem zacskóba?

És mért mondom el mindezt, előre.
Hogy aki-, annak érdemes dedikáltatni.
Illetve akinek nem,
netán,
annak nem érdemes dedikáltani.

Mi történt még, a tegnapi tizenhétórázáson túl. Odafele - már tudom az utat - a hévmegállótól át lehet vágni a Kiserdőn. Ott, ugye, különösen sárgák a levelek. Három nap alatt lényegében megtanultam ezt a Dreamweavert. Ettől a feladattól eléggé rettegtem volt. Elkészült, kinyomtatták a könyvbemutató meghívóját is. A nagy ide-ode mail korrektúraforgalomban Miki elkeverte, lemaradt róla a jobb alsó sarokban a SYMBOL ART GALÉRIA emblémája. Kérték pedig, kínos. Maradt az ítt értelmetlen DESKE.HU felirat. Elnézést kérő levél, és mit lehet itt tenni; a megoldás: 600 meghívóra hatszázszor egy szó, kézírással. Evvel is telt az idő. Közben az irodában összezsúfolt könyvek közt is bóklásztam. Namíbiai útibeszámoló, egy ottani ház; KRISTÁLY GALÉRIA felirattal, drágaköveknek, ékszereknek. Ez az építész nagyon kitalált valamit, tetszik.

Mi volt még. Egy párbeszéd.
- Milyen a házasságod?
- Nem értem a kérdést.
- Jó a házasságod?
- Nem.
- Rossz?
- Nem. De így is kérdezhetnéd: Milyen? Birsalma? Kéteres kábel? Mássalhangzó hasonulás?
- Ezt én nem értem.
- Milyen lexikonod van otthon?
- Pallasz.
- Az tizenhat-, plusz két pótkötet. Azt olvasd el. Olyan a házasságom, leírja.

Tegnap: rend a komjutereimben, hogy elférjenek; kaptam 15 filmet ajándékba - Emberi sors, Nyikita, Kiskakukk, Egy férfi és egy nő -, új, 320 gigás hordozható winchester, 30 ezer. És közben jönnek begépelve 1985-es naplóim. A szt. Ignác-féle elmélkedést kezdtem / tanultam, itt a vízenjárásról van szó:

...Micsoda isteni biztonság! A jó és a rossz mozdulatom is biztonságban van, benned. Ez a hit. Nem kell mindig lepislogni, hogy puha-e már a víz, vagy még kemény. Majd te megmondod. Nem kell botunkkal óvatoskodva a vizet szurkálnunk magunk előtt, mint ahogy a vakok járnak, vagyis járnának a vízen. Legfeljebb vizes lesz a zoknink, majd megszárad a napon, reggel. Ha egy kicsit mégis puha lenne a víz. Te vigyázol rám. A ruhámra is. Te adtad az ötletet, hogy induljak a vízen feléd, hogy játsszak. Te fogsz megsegíteni is benne. És végül beemelsz a csónakba, az örök csónakba, magad mellé. Akkor aztán nyugodtan megülhetek...

a teljes szöveg (hol: MENÜ / ÍRÁS-KÖNYV-MÉDIA / típus szerinti keresés / NAPLÓ)

Lányomék Dunakeszin élnek, ritkán érintkezünk, most e-mailje sincs épp. Ma SMS tőle.

Az álmok. Tegnap este elhatároztam, hogy Mikistül megkirándultatlak, megvendégellek titeket, ha lesz hozzá kedvetek. Majd elaludtam, s heves bűntudattal ébredtem, hgy miért vagyok felelőtlen, felejtős, halogatós és egyebek. Tőled kaptam a jogos szidalmakat! Úgy szeretlek!
Zsófi

Egyszer két liberális bibliakritikus a Vörös-tenger mellett egy zsidót lát aki kezeit az égnek emelve örvendezik, dicsőíti Istent:

- Ó, Uram, hatalmas vagy, végtelen a Te erőd, csudálatos dolgokat tettél őseinkkel, kettéválasztottad ezt az irdatlan nagy vizet és száraz lábbal keltek át Mózes vezetésével az őseink!

Odalépnek hozzá a kritikusok és kárörvendő mosollyal az arcukon vállon veregetik a zsidót:

- Naív lélek, látod, ide vezet téged a te vallásod, az, hogy szó szerint hiszel az Isten Igéjének, holott a tudomány rég kiderítette, hogy szó sem volt arról, hogy az egyiptomiak elől menekülő népet Isten a Vörös-tenger szétválasztásával mentette volna meg, nem ott keltek át, hanem kissé arrébb, a nádas tengeren, ahol amúgy is bokáig ér a víz. Azzal magára hagyják a zsidót, hadd roskadjon magába, hadd döbbenjen rá, hogy hiba volt szó szerint komolyan vennie az Írást.

Másnap ismét arra járnak, de mit látnak? A zsidó ahelyett, hogy magába roskadva homokot szórna a fejére, még erőteljesebben dícséri az Urat:

- Ó, Uram, bocsáss meg nekem, hogy butaságot gondoltam Rólad és azt hittem, hogy csak akkora erőd van, hogy a tengert válaszd szét, azt hittem, hogy csak annyira vagy képes, hogy ezt az irdatlan vizet ketté válaszd, de hála hogy utamba vezérelted azt a két drága embert, akiktől megtudtam, hogy Te még annál is hatalmasabb vagy! Hiszen hatalmas dolog lett volna szétválasztani a Vörös-tengert, de ez semmi ahhoz képest, hogy Te a nádas-tengerbe, ami csak bokáig ér bele tudtad fojtani az egész egyiptomi hadsereget, lovat lovasával, és összes harci szekereit! Most már még jobban tudom, hogy nincs Nálad hatalmasabb Isten az egész világmindenségben! Halleluja!

Most evvel is el voltam foglalva, napokig. Az új filmek. Eemiatt a nagy rend a PC-ken, vagy 60 giga.
Lenéztem az ablakból, tényleg itt az ősz. F/08/197

1985.5.
MNG. Mai spanyol festészet.
Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál:
Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére).
nekem kivették a csontot.
néni adja cukrot.
és mi megyünk az óramúzeumba.
és ha te adsz pénzt, akkor adnak neked rágógumit
(hány éves vagy?:) 15 éves vagyok.
és hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában,
azt elhozzuk legközelebb neked.
de nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy.
majd beletesszük egy dobozba. de legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. neked hozom a lámpát.
ez olyan panírozott kép (vastagon kenve spaklival - talán azért). délelőtt is: ''mért panírozod a lábad?'' (fásliztam).
majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát.
(valami: nem volt megelégedve a terem világításával, vagy mi)
jó? és az apu hozza a nagy világító lámpát, mert az nagyon nehéz nekem.
és hozzuk a biciklit is (átmegy a köv. terembe, felém fordul:)
most evvel a nénivel beszélek.
(odafordul, látja a másikat elmenni)
miért megy a néni lifttel?
most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha.
most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem.
mért ne fogjam meg a falat?
(nénihez) most megint visszajöttem.
(éjjel te nem alszol:)
(éjjel én játékozok. és járok óvodába! (nem jár)

Erről eszembe jut, kértem, és Miki mailben megkorrigálta az új könyv dedikálása helyét. Igaza van, G/08/10, ellentétben a (keddi-fenti és egyéb) próbálkozásaimmal.
A könyv most a kötészeten van.

Deske, a pénteki zsidó-tréfához. Nem tudom ismered-e, mostanában olvastam, a Vörös-tenger mélyén egyiptomi harciszekér-darabokat találtak.
H.

Azt hiszem, ideje elkezdeni ezt a hivatalos meghívás-dolgot. Van, aki csak hétfőnként olvas, s a következő hétfő már túl szoros lenne... Mindenkitől bocs, aki nem kapott meghívót. 760 címet adtam meg, de ebből 260-at ki kellett húzni. Az nem jutott idejében eszembe, hogy a különbözet-postaköltséget kifizethettem volna. A képeket holnap kezdem válogatni, 25 körül lesz. A könyv árát - elfogadta a kiadó - sikerült alaposan lejjebb vennem. Bár megjegyezte, hogy a benne lévő CD-vel együtt ez...
Persze a könyvet rég föltettem, s ez a CD, a HANGOSKÖNYV is meghallgatható itt, a honlapomon, az IRÁS-KÖNYV fejezetben, a tipusok szerinti listában van.

Kiállítás előtti szokásos sokmunka. Nem mintha máskor kevesebb lenne. A festmények vászonparaván elé kerülnek, belógatva. Ez az én követelményem volt, ne a levegőben lebegjenek, a ferdesíkú padlásmennyezet alá befüggeszteve, ahogy ők szokták. Ehhez viszont keretre erősített képcédulát kellett kitalálni. Amit lehetőleg már itthon fölrakok. Tahát most. Ha a helyszínre szállított képek hátoldalán egy előre beszakított kartonpapírt letépek, a képcédula a helyére ugrik, leborulva a keret alja alá. És ott marad. Voltam belsőépítész is. A karton a cédulát védi a netán szakszerűtlen lelketlen művészellenes szállítómunkások karmaitól.

Paula megint egy 85-ös elmélkedésemet küldte át, legépelve. Téma a mások megítélése. A farizeusok Jézus elé citálnak egy fülöncsípett házasságtörő asszonyt. Én egy kis jómódű textilkereskedő vagyok, írástudó, boltom a zsinagóga közelében, mikor valami váratlan csoportosulás a mi csendes kis utcánkban.

A zsinagógától egy köpésre van a boltom. Ennek is köszönhető, hogy a jövedelmem, hála az Úrnak, meglehetős. A vándorkaravánok itt kocognak el előttem naponta. Vesznek is, hoznak is. Főleg Egyiptomból szeretek kelmét vásárolni. Virgácsseprűvel söpröm a bolt előtti köves utat. Kertem számára gyűjtöm a szamártrágyát, ami tegnap a boltban egy különösen sokáig alkudozó izraelita vándorkereskedő kikötött teherhordó állataitól maradt vissza. Halkan megyek hátra a pitvarba, az asszony még alszik. Mi az a hangoskodás az utca végén? Részeg, ilyenkor, reggel. Nem valószínű, majd Péter két év múlva is arra hivatkozik, amikor megkapják a Szentlelket, hogy nem lehetnek részegek, hiszen reggel van még. Jé, nem is csőcselék, kollégák, jól öltözött urak, írástudók is. Nem futok oda, bennem is van méltóságérzet, írástudó vagyok és kétszintes házam van. Meg amúgy is erre tartanak. Középen meg a városi írnok felesége. Akinek az ura sokat jár a város vezetőivel követségben. Nocsak.
- mi történt, sógor?
- és bementetek hozzá?
- föl volt öltözve már, vagy...?
- és nem is tagadta le rögtön?
- hijj, a nyavalyás, régen gondoltam én. És az a szegény, köhögős, görbe hátú ura, igaz, hogy mogorva fajta,

A múlt héten is elkötöttek egy csacsit a térről, nem is lett meg. Talán a mészáros levágta? Annak is nagyon gyűlik! Végre rendet kellene teremteni ebben a jó kis városban. Milyen boldogan élhetnénk itt! Pár év múlva veszek egy kis gyümölcsöst itt, az Olajfák hegyén, vénségemre kiadom felesbe. De figyeljük már, mit mond ez a Jézus. Ejha?! Föl se áll, mikor velünk beszél. Nem néz ránk. Mért nem néz ránk? Most föltekint. Hogy az első követ?! Hogyhogy az elsőt, üssük már agyon és kész! Hogy az első követ... Hát, szó ami szó, én megyek. Végül is nem az én dolgom. A múltkor is a két vég selymet, amit ottfelejtettek... és amikor az anyám tegnap... ...ajjaj... és a mészáros se vághatta föl azt a szamarat, hiszen... és a szomszéd elől is elsöpröm mindig a trágyát, mert későnkelő, pedig neki is kéne az almafáihoz... na én innen pucolok. Te is jössz, szomszéd uram?! Nem kellene egy kis trágya, nekem valahogy összegyűlt. Meg az a helyzet, hogy a te portádat is fölsöpröm reggel, hadd örülj... Na szóval... őrzöm neked. Tényleg, ezentúl hét végén a felét áthordom hozzád... na, így jó lesz?!...

...Köszönöm Uram! Köszönöm a békét, amikor nem ítélkezem. Mennyi energia volt! És mennyi kínlódás, iróniád eredményeképpen! Micsoda egyszerű eszköz! Ha nem mérlegeltem volna állandóan, még kevésbé találtam volna meg saját bűneimet! Uram, persze így látva magamat - belülről is - mindent meg tudok érteni, mindent meg tudok magyarázni, minden csípős mondatot, eltrehánykodott munkát, mástól elrabolt órát, minden félrelépésemet. És ami a legborzasztóbb, félig-meddig mindig igazam is van! Egyáltalán nem vagyok én akkora bűnös, ahogy kívülről látszik. Én tulajdonképpen rendes ember vagyok. Csak az a baj, hogy másoknál is ez a helyzet. Köszönöm Uram, hogy lassan vezetsz rá minket erre, mert különben belegebednénk. A szemünkbe se mersz nézni, a földet nézed, tapintatból. Vársz. Nem azt mondod: hülyék vagytok, fiaim. Sőt, még csak azt se mondod: Uram, Ön...

Ma erre azt mondanám: ne ítélkezzünk; már csak azért se, mert a priori alulinformáltak vagyunk.

Kiment a könyvbemutatóra
a mail-körlevél.
De olyan, hogy mindenkinek
csak a saját neve szerepel rajta.

Meg egy fotó tegnap estéről,
most ezt tettem föl
képernyővédőnek,
lám, telihold:

Milyen egyszerű - F/08/201

2008. november 13. csütörtök

A Fioretti imaközösségünkben huszonnégy év után létrejött az első halott. B. orvosi kezelés közben halt meg, a napokban. Reggel elmondtam érte a teljes búcsút, a legkényelmesebb módon, fél óra Ap.Csel., + ami még hozzá tartozik. Így mától szt. Ferenc után ő a második közvetlen égi lobbizónk, vagyis közbenjárónk; szt. B.
Mi pedig még elrohangászunk itt egy darabig.

Figyelj, kedves B., tudod mire van szükségünk. Bölcsességre és szeretetre, de együtt!, hisz mindkettő zűrös a másik nélkül. Meg persze kondícióra is, mindezekhez.

Közben ernyedetlenül próbálom továbbra is lefényképezni ezt a ritkacsoda sárga őszt. F/08/192, F/08/197, és a két mostani: F/08/202, F/08/203

Kedves Dezsö, ezt muszáj azonnal megírnom: tegnap Berlinben láttam egy igen-igen jó Klee kiállítást, benne többek között az Ön kedvenc Szindbád képével, amit én is most láttam elöször élőben. A kiállítás egyébként a Neue Nationalgalerie-ben február 8-ig van nyitva.
P.

Köszönöm a hírt, fölizgatott! Azt a képet, nem tudom, az eredetit láttam-e Rómában, 1970-ben, úgy mellékesen, egy mellékfalon. Hogy is volt Kampfscene aus der... Harci jelenet a komikus-fantasztikus operából: Szindbád. Életem legfontosabb képe, 13 évesen áhitattal... Szeretném életemben egyszer látni. Nemcsak azért, mert nem tudni, hogy barna, zöld vagy kék-e a háttér baloldalt fönt; reprón mindenféle. Valahogy ki szeretnék menni, a fene egye meg, pénzem is lenne rá. Ez a múzeum nyilván valahol a város közepén?
d.

11:40 Sashalom. Kezemben a könyv első példánya.
Dedikáltam Katának: Az ELSŐNEK az ELSŐT.

Amit nem úgy kell érteni, hogy van második is.

Délután pihenésként, ünneplésként és szórakozásiból
a FESTMÉNYEK alatt
összegyűjtöttem az általam ismert
Váli-hamisítványokat.
Hogy együtt maradjanak, fantom évszám kellett,
2042-őt írtam, de mit lehet tudni, javítottam 3000-re.

Ezt kedvelem, mert ezt tényleg én csináltam,
a Bálint-hagyatékból való,
a Veterán árulták, a neten.
Egy gyanakvó vevőjelölt keresett meg.
Csak hát nem litográfia, hanem reprófotóm,
Bálint Endrének 1970 karácsonyára,
idézve nőalak-figuráit.

Egyszer meg egy budai galéria
egy rég fölfűrészelt 60 centis képemet
árulta (volna) egymillióért a neten: +A/98/55,
s miután a gyűjtő a honlapomon nem találta,
nálam érdeklődött, hogy is van ez.

Napló, 1985. Annyit emlegetem, észszerű volt a MENŰ-ben is így megnevezni, ha valaki böngészni akarna. Így lett NAPLó-ÍRáS-KöNYV. A kis magyar betűk mókásak, bennehagytam. Egyesszámokat kellett írni, több betű nem fér el.

85.9. C. 01604
egyszer egy lift észbevette, hogy ő félti szuverenitását.
azóta nem szolgál, csak üresen jár föl és alá.

85.9.
olyan egyszerű:
amikor jó úton jársz: boldog vagy.
ennyi az egész
a többi szósz.

85.9.
(György Péter cikket ír képeimről):
- kértem, hogy két szó szerepeljen az írásban:
- reszelő
- marhapörkölt

Ha már gyerekeim elfogytak az évek során, egy bólogató kiskutyát szeretnék az íróasztalomra. Időnként megpöccinteném az egérrel, és azt mondanám neki, hogy... Nem tudom, mit mondanék neki.
Ima közben felröhögtem, eszembe jutotott, egy író így illusztrálta, hogy egy költeménynek se újat, se okosat nem kell mondania: Mindíg így volt e világi élet / egyszer fázott, másszor/máskor? lánggal égett - idézte a zengzetes szózatot, s lefordította; egyszer így volt, máskor úgy...

Tegnap este megrendeztük a Symbol-kiállítást. Teljesen reménytelennek idult, dög-unalmas volt-, aztán.

István, kösz a filmeket. 1957 körül láttam ezt az Átkelés Párizson-t. Aztán még egyszer valamikor tévén is. Ebből a kópiából biztosan kivágtak egy pár mondatot, tiltakozom, amikor Zsangabenre letartóztatásukkor Burvill rászól, hogy a német tiszttel ne franciául beszéljen, mire ő, hogy az nagyon szeret így társalogni... Nagy élmény volt. És nem tudom, tul.képp. mi üt meg benne. Pld. nő nincs is benne. Pesze az időélmény. Baromi jól van megcsinálva, végig az éjszakai párizsi utcafények. De azon túl?! Egyszerűen nem tudom, mit mond nekem. Annyira! Megindít, mit mondjak, hat. Tényleg rejtély. Persze (némely) képpel is így áll a dolog, nem?

03h. Kiállítás-könyvbemutató megvolt, az 500 postán meghívottból százan tüntettek ki figyelmükkel, sok pogácsa maradt nekem. Szabó T. Annácska és Dragomán Gyuri megnyitóbeszéde szívem mélyére látott, csakugyan. Bár Gy. csendben tudatta, a szövegen még biztosan javítani fogok. És ez megható.

Potyakönyvet kevesen kértek. Talán később megmondom, nekem mennyibe került ez az egész. Elég pontosan négymillió. A megnyitón Kata előzékenyen izgult, helyettem is; én csak a szokásos harci idegesség, minden a HEJÉN van-e. Kb. ott volt. Bár a tér nagyon szép, nem bántam meg, hogy paravánokat tétettem a képek mögé. Két könyvet kiraktam két asztalkára, nézegetni, mellé egy-egy székkel. Lásd fotó.

A nyomdábajárás alkalmával az irodában függő 1903-as Budapest-térképről megtudtam, hogy itt mögöttünk a Varsányi Irén utca akkor Szegényház utca volt. Ez jó. Ami valódi input, egy figyelmetlen mellékmondatot hallva elhittem, vagy elhitettem magammal, hogy amit csináltam, az igazi irodalom. Sőt, felvidultam, Annácska azt mondta nekem, hogy stílusom van. Akkor hát minden rendben van. Igaz, anélkül is.

Reggel majd J.-nek is föladok egy példányt, Le Meux [Lö Mő]-be. Már becsomagoltam. Valami olyasmit írtam rá, hogy egy múzsának se mindig könnyű az élete. (három iskolásgyerek)

12:58
Tisztelt Váli Úr,
Sajnos nem tudtam elmenni a tegnapi megnyitóra, ezért ma délben ellátogattam a Symbol-ba. A következők történtek:
1. A kapuban álló fogadóember semmiféle kiállitásról nem tudott, szerinte ilyen itt nincs. Amikor a meghivót mutattam, akkor felkisért, nézzem meg, hátha...
2. A kiállitás tényleg nincs. A képek egy sarokba felpolcozva, egy egyébként készséges úr szerint talán vasárnap újra megnyitják.
3. Szerettem volna könyvet venni, azt nem tartanak, tanácsolták, forduljak Önhöz.
A hosszú út és a nehéz parkolás miatt indulás elött az Ön és a Symbol honlapját is megnéztem, minden rendben tünt. Javaslom, hogy mások csalódását megkimélendő a honlapon (naplóban) kellene egy figyelmeztetés.
Üdvözlettel: B.

Lesujtó. nem tudom hirtelen, mit tegyek. próbálom a tulajt hívni. köszönöm, sajnálom. d.

MENTENI, AMI MENTHETŐ

kiállításom nyitvatartása felől érdekl.:

30-394 08 80

még annyi, neten elég rendesen megmutatom.

és a könyv megrend.: 266-08-57

13:30 Fölhívtam a meghívón lévő infószámot: 30/394-0880. A tények: rendezvények miatt a kiállítás legközelebb péntek délután lesz látható, addig a képek stószolva a sarokban. Aztán vasárnaptól kedd estig, vagyis a zárásig. A rövidtávú üzleti érdek felülírta a hosszútávút. A mi kerületünk szerint ez anomália, a VIII. ker szerint kibaszás. Ha nekem ezt megmondják-, de nem mondták meg.
Könyvet ott tényleg nem árulnak, ezt nem tudtam (volna) megszervezni, deazonban egy telefonnal továbbra is megrendelhető az Új Mandátum Kiadó mintaboltjában -, ott továbbra is 3800-ért: 1086 Bródy Sándor u. 46., T.: 266-08-57. Ahogy Pest felöl bedohog, naponta több homályt hoz a hat negyvenes gyorsított - Illyés.

Anyácskám barátnője, Margit néni. Született Nagyszebenben, 1915 végén. Mikor kirepültünk húgommal, 1972 táján költözött anyám mellé, a kiszobába. Egy ideig ugyan a nagyobba, az enyémbe, de azt nem kedvelte. Korábban tanítónő volt egy Veszprém melletti kis tanyán. Ekkor már nyugdíjas, egész életében magányhoz szokott, baráttalan, barátnőtlen, anyám a mindene. Délutánonként nagyokat sétált a Gellérthegy odalában, a Ménesi út környékén. Esténként együtt a televízió, Agathe Christi-krimiket kedvelte, anyám inkább a Geographic Magazin, vagy micsoda földrajzi- és állatfilmjeit. Esti hiradó, az időjárásjelentést gondosan. Margit életeeleme a zene volt, Bartók rádió, Mozart és Bach; olvasni Tolsztoj, orosz klasszikusok. Együtt főztek, beszélgettek, imádkoztak. Anyán nyitottabb volt, barátnők, gyerekek, heti kártyázás nővérével, arra Margit csendben féltékeny volt. Amúgy is családilag terhelt, kedvetlenségre, depresszióra hajlamos. Ilyenkor anyámat szeretetlenséggel, hűtlenséggel vádolta. Lassan egyre nehezebb volt mellette élni, anyám betegsége végét, utolsó hónapjait húgom vidéki kolostorában töltötte.
Margit néninek először elviselhetetlen teher volt ez a újra egyedüllét, lassan kissé beleszokott. Anyám halálhírét én vittem neki, a vártnál jobban viselte. Egy nagyszerű fiatalassszony jár föl hozzá évek óta, naponta kétszer, fél órára, bevásárol, megmosdatja, ő is ott volt, így szerveztük. És tőle jönnek a hírek. Margit néni rászorulna, nem hajlandó pelenkát, szobavécét haszálni. Gyakran kell fölmosni utána. A napszakokat keveri, éjjel kettőkor bömbölteti a rádiót-, húgom próbált egyszer ott aludni. Nyelés problémái, köpköd, foltos a takaró, a fal körülötte. Olvas még, de olykor inkább tépkedi a lapokat. A féligivott kávé maradékát maga mellé önti a takaróra, Senkit nem tűr - tűrne maga mellett a lakásban, holott már felügyeletre szorulna, otthon akar élni és meghalni. Orvoshoz magától sohaem ment. Utolsó fogát tavaly otthonában húzták, megszerveztük neki, azt megengedte, mert nagyon szenvedett. Azt hiszem, már szinte csak erősítő folyadékokon él, gondozója föliratja, hozza, adagolja. Televíziót rég nem néz, négy tönkretett CD-s rádió a szekrénytetőn, már nem tudja bekapcsolni-, zenét csinálni magának. Szobájából csak vécére, a konyhába, járókerettel. Utcán évek óta nem volt, bár vittem volna hegyre, erdőbe, fákat nézni. És tegnap reggel telefon, adjunk a szomszédnak a lakáskulcsot, Margit néni elesett, egész éjjel a botjával verte az ajtót, kiabált, segítsen valaki fölkelni. Gondozója reggel jött. Akinek azt mesélte, egy hölgy volt nála éjjel, föl-alá járkált a (zárt) lakásban... már vízionál.
El tudnám intézni, hogy otthonba kerüljön, elő is van készítve, de nem akarja. Tehát amíg lehet, marad.
Anyácskám rám bízta, vigyázzatok rá, törődjetek vele. Megígértem. Kéne látogatnom, szörnyű, nem teszem. Beszélgetni már nemigen lehet vele, pisiszag, anyám porosodó halott bútorai. Jött a telefon, a szomszédok jelzik, ma éjjel megint kiabált. 93 lesz decemberben. És nincs mit csinálni.

2008. november 21. péntek

Egy kissé hangot adtam a bennem fölgyűlt satöbbi, aztán annyi itten mégiscsak, hogy

Húgom kérte, Németországbólmegküldték apám temetője fotóit. Így hát találkozom vele, ilyen formán. Valahol a Kurszk melletti Szapahova falu hadifogolytáborában halt meg, 46-ban. A közös sírkövön két-két magyar keresztnév, Váli Dezső Dezső, talán az orosz szokáshoz igazodva, talán a sok Tóth, meg Kovács beazonosítására. Pedánsan fölírták a születés teljes dátumát, és a halálozás évét. Kibetűzök ott 1948-at is, tahát a tábor akkor még. A németeknek külön temetőrész. A kettőskeresztek alatt ortodox keleti vallásúak.

Meglep ez a pontosság az oroszok részéről. A klubban a történész barátunk szerint a cári bürokrácia hagyománya, az orosz katonai levéltár 8 kilométer iratot őriz, és az csak egy a sok közül. Minden megvan.
A kis bjelorusz? ukrán? falu látványa megható, a pici összebújt egy-kétablakos házacskák, mintha nádtető?, 2008-ban. És átvonul rajtuk a háború, és éhezés, és.

Húgom meséli, szép kultúrája termett a világháborús temetők gondozásának. Francia fiatalok vállalnak német haditemetőket a megbékélés szellemében, és fordítva, a németek is. Ez a temető is, látom. A helybéliek kaszálják. Falusi emberek.

Temetőfotók:
F/08/209 F/08/211 F/08/212 F/40/03

Ez meg a mi ránkmaradt helyünk a Mikszáth Kálmán téri Krisztus Király kápolna kriptájában. A MAMI felirat szerintem maradhat: H/08/04/11

Gyurka szólt, megint előkerült egy képem.
A képcsarnoki aukción árulják majd,
most a Csók Galériában mutatják. Iszonyú rossz repróm volt róla, rászántam
a délelőttöt, itt az új. Évszázadok - A/80/21 40x90 cm, 1980. Hetvenezerről indul.

Az összes kép megnézhető a http://axioart.com honlapon / aktuális árverések / akkor a lap legalján a 2. oldalra lapozni, Képcsarnoki aukció, dec.5. Vojnichnak van mellettem egy jó képe. Kézből lefotóztam azt is. Földi Petinek is.

Kata háromnapos lelkigyakorlatból haza, fölvittem a Normafához, kis vasárnapesti séta. Friss hó, ritka tiszta levegő, lent ragyog a város, még a pestperemi fények is tisztán látszottak. Persze tudtam, egy másodpercet kézből nem lehet kiexponálni, visszatartott levegővétellel se. A távolabbi fénycsík a pesti Dunapart. Tegnap az öltözőben átkiabáltam történész barátunknak, feltámadása után (hívő ember) lesz-e kedve az orosz Központi Katonai Levéltár 8 kilométernyi iratanyagát átnézni, hiszen évek óta ilyesmivel foglalkozik. Eltűnődött a lehetőségen. Egy ösmerősöm számon kérte, Szabó T. könyvbemutató szövegét miért nem tettem föl. Ezen én tűnődtem el, kétféle módon is megközelíthető. De legyen. Olvasói szokások.

koldusok, a gyönyörű meztelen lányok a címlapon, az autószerelő műhelyek szaga, a Lukács zuhanyzójának párája, a frissen vett péksütemény íze a fasorban, sízés közben a hó, egy izlandi gejzír, titkos pásztoróra a feleséggel a lépcsőházban, a boltok, az utca, a templom, a város. De aki a műteremben él, állandó izgalommal figyeli a külvilágot - aszkézis ide vagy oda, vad kíváncsiságát nem tudja megfékezni, beleszédül a problémamegoldás mámorába: „fölhorgad a vágya” megtudni, hogyan záródik az utcai postaláda feneke, hogyan működik a gombóckészítő gép, mi az ásítás mechanizmusa, mely ponton hibás a kolostor csengője,, tokot varr a mobiltelefonnak és huzatot a „csodálatos guruló pénztárosszéknek”, linóleumból eszkábál fürdőpapucsot („a sniccernyomok mentén sajna eltörött”), bugyigumival rögzíti a vállához a mankót, vitorlás-zsinórra lógatja a monitort, hogy eltalálja a helyes szöget, biciklitartót szerel ( „Nincs véletlenül egy szárnyas nyolcas anyád...?”), részletesen elmagyarázatja magának az aszfalttörő gép tüskés maróhengerének működését, megtervezi az optimális szeméttárolót, fémfűrésszel alakítja dioptriássá az úszószemüvegét („sikerült, működik. Semmi szükség rá”), egy hétig gondolkozik a fájlfogalomrendszereken, gyűlöli a rosszul tervezett krumplisütőt, és álmélkodva hallgatja cédéről a rozsdás nádiposzátát.

„És egy kis uborkát nem kérsz?” hangzik a naplóban egy anyai kérdés egy művészetről folytatott intenzív eszmecsere közepén. Ilyen a deskeponthu is: meg-megkínálja az olvasót egy kis egészséges savanyúsággal, amikor már nem bírja bevenni a gyomra a nehéz ételeket. Nem tagadja a világ abszurditását, de még csak nem is fogadja el, csak felmutatja. Ellenpontként pedig ott a munka. Ah, művészet! Nem: „ami másnak virágos rét, andalgásra, az nekem harctéri terep, szögesdróttal, futóárokkal.”A világ csupa matematikailag leírhatatlan turbulencia. Az alkotás: struktúraépítés. A honlapkészítés pedig a teljes szöveg

Deske, megdöbbentő apád sorsa. Nálam a fordítottja: fogolytábor és/de 92 évet élt! Egy szlatinai unokaöcsém tünt el 1945-ben, anyja még nemrégen is kereste a Farkasrétiben is. <<kiexponálni>> Ezt javítsad, ugyanis "ex" magyarul "ki-" G.

Gábor, a kiexponálás ronda, de szakszó a fotósoknál, épp azt jelenti, amire használtam; problémás, hosszú időt exponálni. Most jövök a fogorvostól, lelkesen járok, megint rend lesz valahol [a számban]. Vágta az ínyemet. A jövő héten folyt., ha már nem vérzik. d.

Megjött a KÖNYV. Tényleg nagyon szép, köszönöm. Egy csomo mindent màr egész elfelejtettem, jo igy ujraolvasni. A gyermekek szerint a harangvölgyes fotomra T fejét tetted tévedésböl. Szoval sikerült az inkognito.
J.

A helyzet bonyolultabb. A figurádat tényleg montiroztam, a pesti látogatásod fotójából. De valahogy szakállad lett ezalatt. Azt Miki retusálta aztán.
d.

Na, bezárt ez a dicstelen kiállításom. Hogy fogom ezt a 2008-as anyagomat egyszer normálisan bemutatni a nagyérdeműnek. Amikor tudják, hogy hova kell menni. A Bécsi út Bécsig tart, sokan el se indultak, tudom. Azt meg elfelejtettem a meghívóra ráírni, hogy Kolosy tér, meg Újlaki templom.

Azért nem akármilyen csapat tagja vagyok én. Itt pédául ez a klubtárs, a XI. Piusz, 1938-ban. Tud a fiú fogalmazni. És ez így, kétezer éve.

...aki ismételten alázatosan kért, hogy a fent nevezett székesegyházat ''kis bazilika" méltóságára emeljük, hogy ezáltal a jelen év jubileumi ünnepségeit is megörökítsük, önként s örömest hajoltunk erre a kérésre.
Így állván a dolog, miután meghallgattuk a Szertartások Szent Kongregációjának véleményét is, mindent alaposan átgondolva, biztos tudomás megszerzése s kellő megfontolás után apostoli teljhatalmunknál fogva jelen írásunk szerint a székesfehérvári egyházmegye székesegyházát örök időkre "kis bazilika'' méltóságával és nevével, annak jogával és kiváltságával tüntetjük ki, kivéve a többi székesegyház megelőzési jogát.
Ezt tudtul adjuk, s elrendeljük, kijelentjük, hogy jelen írásunk érvényes és mindenkor hatállyal bíró, s az is marad; annak ereje teljes és tökéletes; azokat akiket illet, vagy illethet a jövőben, teljesen kötelezi. Eszerint kell mindenkor ítélni; mostantól fogva érvénytelen volna, ha megtörténnék is, hogy bárki bármely tekintélynél fogva tudva vagy tudatlanul bármit is másképp merészelne cselekedni.

Mégis nagy Művész vagy, jó barátunk Deske!
Szemléljük műveid, rostlemezre festve!
Ússz velünk télen át, készülve sok nyárra,
Szülessék ezután is műtermedből ábra!
B. István a Lukács uszodából

Napló, tovább, ezt Paula tévedésből gépelte be, benne van a C. NAPLÓ-kötetben. Újraolvasva, bepárásodik a szem. Miki mára kölcsönkérte az autót, költözik új lakásba az Úri utcából.
1986, négy és fél éves.

Tojtoj náthás, így itthon délelőtt velem a műteremben.
- Papa fessünk, és nagyon fogok vigyázni, és egyáltalán nem lesz festékes a ruhám!
(Jó, hozd a kötényedet.)
- De Papa, nem érem el.
(Told oda a széket a konyhában!)
Jó. (visszajön) Papa megnéztem a festőkötényt és semmilyen szobában nem találtam meg. Majd fölteszek újságpapírt és te hátul gumival megkötöd, várj, hozok gumit. (elmegy, fél kézzel hátul összefogva magán az újságpapír-kötényt)
- És... ha festékes lesz a kezem, akkor -BEFEJEZTÜK?-! Képzeld, ha lenne egy kicsi babád, és az befestékezné a szemét, és az begyulladna... és ha befestékezném a szemem, az nagyon különleges lenne, és begyulladna a szemem... Papa, narancssárgát kérek!
(- azonnal!)
Jó, akkor én várok. Nem vagyok én olyan pucér, hogy ne tudnék várni!
(keveset adok lilából, mert az nagyon drága!)
- És a barna az nem olyan drága? Az nagyon kicsit drága? És ha barnát pirossal összekeverek, akkor milyen színt kapok? Nagyon kimosom az ecsetet! Most meg egész fényes lila lett, mert lilával festettem! (énekel:) Danikáék lányát! (fest)
- Papa, jöjj csak ide, olyan lett, mint egy igazi kenderhús. Tojásban van a hús, tudod, mikor Kékkúton voltál, akkor láttál olyan lilát a csokitojásban a kenderhúst. Jöjjél a teljes szöveg

kiállítás megvolt
könyv kész
adatbázis kész
honlap kész

terméskövekből falazott kút fenekén üldögélek, naphosszat.
aránylag nincs is nagyon hideg,
bár a kövek nyirkos-nedvesek.
nem fölfelé-, lefelé nézdegélek.
az egyik kövön véset: kenyni jó. tornyai**

Elképzelhetetlen, hogy nálunk az is lehetséges, miszerint az országnak egyetlen, terjedelménél fogva befogadó kiállítási épületét, a Műcsarnokot egy társaság uralja és ezzel önkényesen rendelkezik. Minden más művészeti egyesület általuk megtűrt, vagy meghívott formában vehet részt a kiállításokon. Egry József, 1936.

Advent első vasárnapja. A várakozás ideje kezdődik. Szentlecke. Ez az aranyos kis hülye zsidó az Urat dorgálja, hogy ő, mármint saját maga/maguk miért nem jó, miért nem jobbak.

Miért engedtél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Iz. 64.17

Akkor én, goj létemre, szerényen. Uram, helyesnek tartanám, ha újra menne az 1200. Jelzem, lábtempóm tíz éve nem jó. Szeretném, ha valaki egyszer úgy mosolyogna rám, mint az a fehérnadrágos Woody Allenre, filmjében.
A többit úgyis tudod. Bár ezt is. Amen.

Talán a legelső kép,
ami fönnmaradhatott tőle.
El Kazovszkijtól vettem
egy kiállításról, 69-ben.
Persze hamarosan továbbajándékoztam
barátomnak, SNKatának.
Nagyon finom, pasztelles tájkép,
háttérben fekete szálfaerdővel, idilli világ,
elől túlvilági tavacska, rózsaszín.
Bár az évek során - anilin festék - megfakult.
Ami nem ártott meg neki.

Most kértem Katát,
kötelesség közkinccsé tenni,
halássza elő, lefotóznám.
Szerinte most nincs erre ideje,
én gyanítottam, csak nem találja.

E különbözőség okából
most részéről megint örihari,
hogy én többé ne, soha.
De hát nem követhetem útját,
maradok a magaménál,
bár öregedve, kevésbé van szükségünk egymásra.
Az új könyvből küldök neki.

Nem a haláltól félek, hanem az előtte-kínlódástól, persze. Negyed százada olvastam erről valami fontosat, de a forrást elfelejtettem, s bárkit-, senki nem hallott róla, a tartományfőnök sem. Most véletlen rálapoztam, a Fioretti - szt. Ferenc legendák könyv végén. Ferenc látomását írja meg, s bár legendák, ilyennel nem szoktak tréfálkozni. XV. fejezet; Ferenc mondja fráter Leónak:

...Tudd meg testvérem, Krisztus juhocskája... Krisztus, mikor egy alkalommal nékem megjelent... négy különleges kegyelmet ígért a szerzetemnek. Az első kegyelem szerint mindazok, akik Szerzetemet szívből szeretni fogják, Isten kegyelméből jó halállal fognak kimúlni...

Ebbe a csapatba beletartozom. Bár lehet, hogy nála ebbe az olajbafőzés is beletartozik, vagyis hogy a kondérban hű marad. De ezt talán megúszom.