VALI NEWS

Ez még tegnapról:

20:51
Tegnap éjjel, ma reggel négytől, aztán az uszodában, majd délelőtt és délután is cserélgettem a szavakat a tegnapi szövegben, vagy 45-50-alkalommal; hogy talán pontosabb. Először újra a korábbi változat:

Elgondolkodtam ezen a megtalált szón, hogy az igazán jó mű: látomás. Gondolok például a Rothko No. 10-re, kétméteres vászon.
Látomás, tehát valami, ami itt nem létező leképezése. Valami a túlvilágból. Helyénvaló volt megközelítésem, hogy: Egy remekmű villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Csakhogy abból a hasonlatból hiányzik, hogy ilyenkor egy személyre szóló ajándékot is kapok, Őtőle. SMS érkezik föntről, mobilomra: Szeretlek.

... Látomás, tehát valami, ami (itt) nem létezik. Valami túlvilági. Helyénvaló volt megközelítésem, hogy: Egy remekmű villámvillanás idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét. Csakhogy ebből kimaradt, hogy mindez ajándék a Trónon Ülőtől; sőt, nyomatékul egy SMS-t küld mobilomra: szeretlek.

Napok óta vágyódom; szemezgetek vele,
s közben aggódtam, valaki jó szemű elviszi az orrom elől.
Ma reggelre elhatározás.
A házunktól alig húsz méterre, a járdaszegélyen.
Körülötte kőfoghíjat nem látok.
Nálam jó helyen lesz, megbecsülöm.

Bazalt utcakő, 16,4 kiló és gyönyörű.
A kádban lesúroltam már. Tul.képp fölösleg,
mert 6 már szolgál a műteremben és környékén
különböző funkciókban; + egy tartalék.
Lehet, hogy a legcsúnyábbat kidobom cserébe.
Illik-e ilyet kukába tenni. Ott emberkéz már nem érinti.

Még kis cementsáv egyik oldalán.
Majd óvatosan levésem.

09:28

Uszodából hazafelé a hatoson
a nagyonokos telefon.
Jelez.
Két SMS is utolért, megnéztem.
A történet önmagát befejezi
emberi beavatkozás nélkül,
+ 67.800 valamint -56.920 HUF.

A Bahama szigetek egyik lakatlan tagjára a múlt században tengerészek kitettek néhány disznót, hogy visszafelé hajózva friss élelmet tudjanak felvenni. Nem tértek vissza, és a sertések vígan élnek és szaporodnak azóta is... Mivel a későbbi, modern hajósok már nem szorultak élelempótlásra, csak a hulladékot dobták a tengerbe, a disznók rájöttek, hogy a hajók jóízű turkálni valót jelentenek. Megszerették a hajókat és az embereket... Ma már turistalátványosság a disznók szigete a Bahamákon.

Azt a randa, régi utcakövemet reggel
visszaloptam a tegnap elhozott helyére.
És egymás mellé-, kissé derékszögbe
egy kósza ott lévővel.
Majd összeismerkszenek.
Egy alom.

09:20
Fizetni akartam a cappuccinót, az eladó kisasszony döbbenten nézte megmerevedett arcomat, üvegessé vált tekintetemet. A baj nagy volt. Nem tudtam, melyik zsebembe nyúljak a pénztárcáért. Uszodavetkőzés közben másodjára is kicsúszott zsebemből a telefon. Lépni kell, hivatalosan át kellett helyeznem a jobb alsóba, azon gomb is van. 2. A fotógép objektívoldalát védeni kell, gyenge konstrukció. Azt a bal kettesben a jegyzetfüzet kemény borítójával összehozni. 3. [...], 4. [...]
Amíg ezt én mind megtanulom. Nehéz napok. Lehetőleg otthon maradni.

14:49
Hogy ma mégse csak a kötelező adatbáziskodás, hóeleji adatmentés, hát belenyúltam délben ebbe a rohadékba. Tán kéthetes kép. Mégis, olyan kevés festék rajta, így nem lehet eladni. Kapott sötéteket. Egy óra múlva aztán a tetszhalálból vissza, mutatom. Illetve nemtetsz halál volt. Jó sok festőszer kellett hozzá, míg visszaszedtem. Sötét képet könnyű festeni. De a világos az igazi. A/2016/69

Kata édes találmánya
a konyhaasztalon ez a két ártatlan rózsácska, vízfürdőben.
Az enyém pedig egy kevéske céklalé utólagosan hozzá.

Ebből meg egy nem nagyon vidám kép kerekedett mára.
Tavaly tavasszal kezdtem.

Fekete műterem - A/2015/38

90x90.

Megpróbálom eszkalálni ezt a kedvesen beindult lavinát a közvetlenség irányába. A szöveget a falra.

Imre, megöregedtünk mindketten. Harminc éve nem láttalak. Munkáidat használom. Ha nem kallódott el bonyolult életed során, szeretném még egyszer látni azt a kedvelt szürke képemet.
ölel d.

08:42
Jin és jang, egy túrót. A nő és a férfi ha kiegészítői vagy legalább ellenfelei lennének egymásnak, világunk valamennyire értelmezhető lenne. De hát úgy ellenpontok, mint borókafenyő a hűtőszekrénynek, Coca-Cola light a fürdősapkának.

N. barátom júliusban barátilag fölajánlotta, frame-teleníti 16 éves öregszerkezetű honlapomat, mert az így már thűrhetetlen. Jobb lesz, és/de semmi változás kívülről nem lesz érzékelhető. Két nap múltán jelezte, hogy tulajdonképpen meg is van, még egy kicsit... Tegnap estére-, tizenhetedik, maga szabta határidőre el is készítette. Illetve kicsit megkésve - a telefont elfelejtettem éjjelre némítani -, 04:11, SMS érkezett:

- Nna. Mostanra vegeztem, kb. este fel hetre nalad, beallitom a gepedre es magyarazom.
- Gőzölgő haboskaveval varlak. d.
- Remelem nullkalorias :) Megyek zuhanyozni, meg minden.

Kívánságához alkalmazkodnom kell.
Nullkalóriás kávé - ő ezt komolyan veszi -,
= 100 mg-os coffeini tabletta.
Van is itthon, noha nem használom.

Több, mint harminc éve nézem
ezeket a tölgyfahajlatokat
és barnaárnyalatokat
a budai ferenceseknél.
Szeretem.

F/2016/215

09:50
Miért izgulok a villamosról szállva reggel. Semmire nem figyelve. Hogy meg ne haljak? el ne felejtsem? -, amíg le/meg nem írom ezt az útközben kiötlött csekélyértelmű medvebocs jin-jang dolgot.

13:25
A tegnapi elmaradt helyett ma ketten egy órácskára a Svábhegy. F/2016/217 - 216

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.

Kata összefoglalja: Vagyis amíg én fürdöm egyet, addig csináld meg a vacsorát, készíts ide törülközőt és ágyazz meg.
És röhögünk.

Vagyis hol így volt, hol úgy. Legszebb példa, hogy egy nagy vers nyugodtan lehet semmitmondó. Nem a logika játékszabályai.

08:56
Uszoda után kedves kedvenc boltocska. Már csak köszönni kell, kérni nem, és kapom. Hosszúkávé három cukorral, tejszínhabbal és keverő nélkül, arra egy kiskanál a tarisznyazsebben. Valamint egy sajtos rúd.
Nem vagyok kíváncsi természetű, elég nekem a világról, amit tudok. De ma mégis. Egyszer elmondták nekem, mi az a kroásszán; elfelejtettem. Most látom az üvegdobozban, oda van írva. Gesztenyés. Ezt viszont nagyon is értem. Kértem. Megvolt. Közben egy válaszmailen gondolkodtam. Ily módon fogalmam se, mit is ettem.
A hibákat ki kell javítani. Kértem még egyet. Semmi különös a bonyolult nevéhez képest.

Lehet, hogy nem az én érdemem,
büszke vagyok rá.
Net-zsolozsmázás közben rájöttem,
az indítóoldalon a legalul mellett fölülre is
kellene tenni egy tovább (ALKALMAZ) gombot azoknak,
akik nem akarnak (minden nap) valamit átállítani.
És ezt megüzentem Prágának,
ahol csinálják; vagy Pozsony?, nem tudom.
Most, hogy átalakították a honlapot,
zsolozsma.katolikus.hu
még az URL-je is változni fog -
meg is csinálták.
Nekem.

Különben, akit érdekel. Ha mást nem, naponta érdemes az olvasmányos imaórából csak a két olvasmányt megnézni, Krisztus után az első! századtól kezdve eredeti szövegek a fantasztikusan gazdag kincsestárból. Micsoda szakértelem, tájékozottság, és munka ezt így összeválogatni. Levelek, prédikációrészletek, beszámolók, hogyan terítette köpenyét a püspök a földre lefejezés előtt. És gondoskodott a hóhérnak borravalóról.

A megnyitóbeszédet a múlt hónapban megírtam. Hangosítást kértem, nincs az uszodának ilyesmiben tapasztalata. A többi embert - kivéve a fotós Dínert, aki az egészet kitalálta és szervezi - nem is ismerem. 7 (hét) 60x60-as idei képet viszek. Ez nekem végül is szinte egy kamaratárlat. Már becsomagolva. Féltem, ezt senki nem intézi, így egyedi megoldással képek alatt lebeg a címtáblájuk. Nehezen lőttem be az önreklám mértékét, hogyan vagyok elérhető - de hát ebből élek -, a képcímek mellé ha nem is a mailcímet, de egy deske.hu - bélyegzőt elpöttyintettem.
A Lukács uszodáé a dicsőség, a pogácsát és a teremőrt nekünk kell fizetnünk. Ilyen se volt még.
Képeim biztosítása; ilyesmiről szó se essék. Nem bírnám kifizetni.
Spanyolországban egy képekkel teli kamionunk leégett.
Hogy a nyitva tartás hogyan, ezt még ki kell találni. Teremőrzés -, pénz kérdés. Szó volt róla, mondták, hogy én is őrizhetném.
Elkezdtem a tételt a kiállításaim közé berakni, ezúttal áraimmal együtt. kiallitas/k70.htm
Váli Dezső
gesztenyepüré
és grafomán

Virág Judit aukciós kiállítás, megnéztem.
Dec. 18, 18h., Kongresszusi Központ,
én az A/1983/01-el, 950e indul.

Mindenféle csacsiságok sokmilliókért.
És 650 ezerért a legszebb,
egy 22,5x28 centis kis olajkép,
Bárkák a Tiszán
Fényes Adolftól.
Remekmű.

Megvágtam azt a tegnapi
Normafa-képet
Így jobb.
Talán.

Mobilomon kontroll ugyanis,
ott képnövelve ez jött fel.
Okos telefon.

F/2016/217/a

09:08
Öregember töprengései.
A szerelem az van egy hülyeség. Hanem tejszínhabos kakaó, libatöpörtyű.
Öregember szomorú töprengése este. Hol van az a piszkosfehér boríték, és benne a háromszázezer forint, egyetlen helyen, itt tartom évtizedek óta a pénzt, ha van.
És reggel 06:25. Ja, abból fizettem az uszodabérletet. Bár az üres boríték továbbra sincs ott.
Öregember tervez. Memória lanyhulása, át kéne térni az adatnaplózásra. Ahogy fiam telefonján nézi, jövő csüt. 5-kor ráér-e.
Öregember tűnődik. Mit csináltam tegnap délelőtt. És minek.

Délben képszállítás, rendezés, egyeztetések a Szt. Lukács uszodai Galériában, kértek tőlem is a falra életrajzot. Kitaláltam, printeltem, lamináltattam, majd könyörgésemre mégis azonnal keretezték, hogy fogadjam el karácsonyi ajándéknak. Régi ismerős. Hatra kész is lett.
Inkább legyen valami túllihegve, mint alul.
G/2016/17

Végül hat képem lesz falon, egyet hazahoztam. Tehát vasárnap 11-kor nyit(om). A nyitva tartás bonyolult ügy, mert magunknak kell gondoskodnunk róla. Én HUF-al kiváltottam magam, egy egyetemista lány, órabérben. Tehát:

December
12. H : 13.00 - 16.00
13. K : 13.00 - 16.00
14. Sz: 10.00 - 13.00
15. Cs: 13.00 - 16.00
16. P: 13.00 - 16.00
17. Sz: még kérdéses
18. V: még kérdéses

19. H : 13.00 - 16.00
20. K : 13.00 - 16.00
21. Sz: 10.00 - 13.00
22. Cs: 13.00 - 16.00

Az üdvösség engem csak a jelen pillanatban, a mai napon érhet el.
Evvel kapcs. három kísértés, amelybe többé-kevésbé mindannyian beleesünk.
- Nem ismerjük fel a jelen pillanatban az Úr látogatásának idejét.
- Bár felismertük, de valahogy nem itt szeretnénk lenni, hanem másutt. Nem azt szeretnénk tenni, amit teszünk, hanem valami mást. Nem ezekkel az emberekkel szeretnénk együtt lenni, hanem másokkal.
- Felismerjük Őt a mai napban, és nem is akarunk elszökni a hatalmas fény hatására, csak éppen egyszerűen elfáradunk, ellanakadunk.
in: Ádventtől pünkösdig

09:01
Aztán az uszoda félórája (31 p.) alatt végig a fentieket forgattam, nem ment ki a fejemből. Olyan nagy erejű mondat, alighanem életem hátralévő idejére elég tanítás. Remélem, teljesen megforgatja életemet; mindig valami mást... (holott az ajándékot most kapom). Mint 1984-ben Merlin Carothers, hogy jóért rosszért mindenért mindig hálát adni.
El is döntöttem, hazafelé egy hosszúkávé tejszínhabbal.

Katának reggelinél fölolvasom, mondja, írjam le az előtte-gondolatot, értelmező. Hogy aki a két Úrjövetben - jelenlétben gondolkodik, olyan képzete van Isten szeretetéről, mintha egy anya: meglátogatja gyerekét az árvaházban, együtt eltöltenek egy szép napot, s akkor azt mondja, legközelebb halálos ágyadnál találkozunk, igyekszem ott lenni.

Hazafelé. Mióta (65-) ingyen, bizony villamos. S most aztán különösen, hogy a Lukács elé került a megálló háromféle járattal. Ugyan
végtelen türelmes fajta vagyok úgy 20-25 másodperc időtartamra, az érkező elsőre szállok föl. Ha 17-es, ez ellen nem eshet kifogás, tökéletes, hazáig visz. Ha 19 vagy 41, az tán még jobb, mert az a Margit híd lábához. Nagyon szép vidék. Onnét északra a Duna-part, tűnő távolban sűrű fák fölött fehér homlokzatok, fura, mert szinte nem evilági. Valahogy a Central Parkra is emlékeztet, nem baj. Szóval akkor átszállás a hatosra, ami aztán bölcsen szintén hazáig visz. A Széna téren szállok le, az tágasabb vidék, sok zöld gyep, középkori városfal. S abban egy érdekes lyuk.

13:32
- Kedves Deske, a Vörösmarty sorok nem azt mondják, hogy "hol így volt, hol úgy", hanem hogy itt a kiegyenlítettség helyett mindig csak a szélsőség, hol az egyik, hol a másik működik. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett üdv, P.

- Igaz!! d.

Ma (majdnem ) elölről a munka,
sötétebb színű papír a Mammut2-ből, ami végül nem vált be.
És főleg a tel.számomat valahol el kellett helyeznem,
négy és fél órát tartott, majd bele gebedtem,
míg megtaláltam a megoldást.
Szükséges, mert nincs infóháló.
És hát ugye, az üzlet. Nyugdíjkiegészítés, ne zárjuk ki.

A feladat ez volt: kitalálni, hogy ott legyen, és mégse.
Feltűnő legyen, de ne legyen ott.

Mint a fotósok a díszszemle körül keringve a Himnusz alatt,
akiket a mezei halandó nemlétezőnek lát.
Vagy a jámbor Brown atya esete, amikor a hullával a zsákban
senki nem jött ki a házból. A postás ugyanis nem valaki.
Azt nem vesszük észre valakinek.

Elkezdtem egy új 90 centiset
A/2016/71

Egy korábbi javított változatát
céloztam meg feladatnak.
Persze a kép menetközben ment,
amerre akart.
Szerencsére.

Most megyek a Lukácsba,
nem kell-e beleszólni,
ahogy a kiállításunkat rendezik.

Kiállításunk ötre megrendezve, a szokásos és nem szokásos bonyodalmak. A műszaki segítség két-három óra munkafelfüggesztést jelentett be egy uszodai csőtörés miatt.
Hogy telefon, ha jöhetek vissza. Készüléket bekapcsolva az ágyam mellé. Négykor szólt. Kábultan indultam.

Itt képek is: k70-kiállítás

Pár éve, a nagy rendbehozatalkor, gondolom,
a műemlékesek nem engedték ezt a valahai kápolnát
öltözőnek visszaállítani.
Ahol egyébként épp mi, évtizedig, vetkőztünk.
Így aztán helyreállították ezt a gyönyörű teret, kórusostul,
elbontották a kétemeletségét és
jobb híján, okosan, kinevezték galériának.
(A szomszéd Irgalmasoknál biztos van élő kápolna.)
Általában üresen áll.

Házambéliekkel szemben,
hogy közösségi tényezővé léptem elő,
morális kötelezettségeim vannak.
Vagy csak én úgy érzem.

Plakát a lépcsőházba.

Fölnéztem évek múltán Mátéhoz.
Mutatta, a hálószobakilincsen két gumilabda
hosszú zsinór két végén.
- Tudod-e, mi ez.
- Tudom.
- Ez biztos nincs benne a tárgy-opuszjegyzékedben.
- Még.
És kivettem a zsebemből Sony HX-90-et.

1976-ban a Vároldalban bernáthegyimmel játszódtunk,
egyszer csak, ahogy dobtam, torkán szorult a labda.
Benyúltam, még engedte, nyálas csúszós, sehogy se bírtam.
Fuldokolt, lassan oldalára dőlt.
Egy járókelő odalépett, hogy tud-e valamit segíteni.
És eszembe jutott. Lekaptam az ingemet - nyár lehetett -
s avval benyúlva sikerült.
A kutya még kábult volt, lassan lábra állt, lassan hazaballagtunk. Még napokig fájt a torka.
Ekkor csináltam ezt az üzembiztos játékot. G/1976/04
Másnap ugyanoda visszamentem vele labdázni,
hogy milyen a memóriája. Nem volt neki.

Aligha lesz többé kutyám.
Hiányzik-, nem lehet.

Jellegzetes, elemi dolog lehet ez az életmentő ösztön. Pedig a baj közepén eszembe jutott, most itt a megoldás. Épp készültem a kutyától megválni, hogy életformát akarok változtatni. Szerettem és untam.
Bizony nem szép történet, de hát akkor így gondolkodtam: egyszer elindultam vele a Péterfy Sándor utcai Állatklinikára, elaltatni (kivégeztetni), hogy mindkettőnknek így a jobb. Három és fél éves volt. Szerencsére, ami amúgy nem szokásom, visszafordultam félúton. Aztán egy vízmedencés nagy kertes kétgyerekes orvoscsaládnak sikerült elajándékoznom. Soha többé nem láttam.
Hogy Zsófit a köv. évben örökbe fogadtuk, ha kérdeztek Assy felől, mindenkinek azt mondtam, lecseréltük gyerekre.

08:50
Micsoda ötlet. Hogy fölfelé az ötödiken meg lehet állni, szuszogni egyet. Halvány terv, eljön az ideje.
És fölhoztam egy könyvet a cserebere-polcról, a három észak-európai fővárosról. Oslót szerettem. De lehet, hogy keverem Stockholmmal. Pedig ott egy hónap, alkotóházban. Illetve főleg a sípályán, az ottani Normafán, a kilences villamos végállomásánál. Hidegek ujjaim végei. Dörzsölgetem. A tegnapi képem jó.

12:48
Katával a piacon, a nehéz csomagokat én.
Mindig fölháborít, szégyenkezem és nem is nézek oda, hogy válogat a zöldségek között, a szebbet akarja elvinni. És a többivel mi lesz.
Aztán hogy tegnap túlsokminden, délelőtt muszájvisszaalvás.
És álom.
Betértem egy gimnáziumba, ahol első emeleti irodájában a szolgálatos süketnéma rendőrrel próbáltam megértetni,
nála szeretném tárolni a biciklimet.

Ebéd közben telefon, hogy a Blitz Galéria dec. 19.-i aukción lesz két képem.
Az A/1985/11-es zsidótemető, 2,8 millióról indul; és az A/2000/35, 450 ezerről.

Emlékszem, ez volt az utolsó zsidó kép itthon, Katáé. Rám bízta eladását, a nyaraló újjáépítéséhez hiányzott neki pénz.

A jobb alsó sarokban a kerítést Farkas István Találkozás a temetőben-jéből loptam. Fönt a két kis követ függőlegesre kellett volna. Az a ferdetörzsű vadcseresznyefa tényleg ilyen, ha virágzik. A kecskeméti alkotóház kertjében, rálátok. Az eget feketére akartam, félkészen rámeredtem, hiszen így most jó.

14:03
Aminek három borítójához szeptemberben a Duna-parti bronzcipőket fotóztam, kész van Hidvégi háromkötetes Soa-szöveggyűjteménye. Azt mondja, muszáj volt beletennie Celan Halálfúgáját, bár vers, de annyian hivatkoznak rá. És hogy olvassam el Borbély Szilárd Halotti pompa kötetét, megrázó. Öngyilkossága előtt pár évvel baltával megölték a költő idős apját-anyját, egy tanyán éltek.

Megcsináltam
és föltettem honlapjára
[berszangabor.hu]
Gábor új cikkét:
h14–55. Vasárnapi Újság.
Magyar prózát írók.
(Gyarmathy Zsigáné – Jakab Ödön)

Egyeztettük vele, hogy azon túl,
hogy nekem lényegesen kevesebb munka,
szerintem regényrészletekhez
fölösleges is
idegen illusztrációkat keresnie.
Legalábbis ennyit.
Egyetértett, sőt.

Hátborzongató ötlettel beletett
illusztrációnak egy
nagyszerűen komponált
Frank Frigyes festményt:
Dachaui utca.

Ugyanis a XX. század elején.

Rákerestem, a kép 1913-ban,
a Nemzeti Szalon kiállításán szerepelt.
Színes reprót nem találtam róla.
Bár lehet hogy így a jobb.
A szürkék - feketék - fehérek ritmusa.

06:17
Megrázó erejű Barsi Balázs minapi adventi gondolata, miszerint hibánk/bűnünk, hogy bár elhisszük, hogy MOST szeretve és óvva vagyunk, de azért inkább szeretnénk valahol másutt lenni, másokkal, más valamit csinálni.
Az egész életet rendbe teszi. Rendet vág a rendetlen és helyénvaló vágyak között, "Álmodozás az élet megrontója"
Tehát MOST, vele, itt és ezt.
Most. Most.

09:33

Gábor javasolta, a két új könyvet
árusítsam a kiállításon.
Fanyalogva fogadtam,
pedig itt most már tűnődésnek helye nincs.
Ha vállaltam a könyvek kiadását,
ne csináljak úgy, mintha.

Ha árusítás nem is,
de ennyi igen.
Ezt kiteszem a vendégkönyv mellé.

Árulni már csak azért sem tudom,
mert nem leszek teremőr néni,
mint a többi művészek.
Azt kiváltottam némi HUF-fal.

És ha ezt ellopják.
Akkor ez el lesz lopva.

SZENT LUKÁCS USZODÁT KEDVELŐ MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA
A kiállítók: Díner Tamás, Metzger Katalin, Solymos Tamás Géza, Váli Dezső

Négy perc 6 másodpercig fogok beszélni. Bevezetés, tárgyalás, befejezés.
Bevezetés.
Hölgyeim és Uraim, tisztelt lukácsos-, és lényegesen kevésbé tisztelt nemlukácsos-, lukácstalan közönség. A lukácstalanok talán nem is tudják, hogy a mi lukácsos közösségünk mennyire igazi közösség volt. És szerencsére most lassan kezd is visszatérni a régi klubélet, hogy újra megnyíltak a régi, elkülönített női és férfi öltözők. Talán vissza is térnek, megújulnak azok a régi nagy idők, amikor öltözködés közben harsány irodalomtörténeti viták voltak Kazinczy Ferenc levelezéséről, vagy a professzor úr beszámolója levéltári kutatásairól, hogy éppen egy iratot talált arról, hogy a második világháborúban a magyar tisztikarban a tábori lelkészek között zsidó rabbik is voltak. Aztán a régi kabinosok. Hozták-vitték a híreket, leveleket, mindent tudtak rólunk. Vizsgaszezonban gyerekeink-unokáink osztályzatairól érdeklődtek. Vagy például, hogy Tibi úszómesterünk húsz éve virágos jókedvével tőlem többször számon kérte, mit festek éppen, és megdorgált, már alig mertem a szeme elé kerülni, hogy Művész úr, karácsony előtt már rég angyalkákat kellene festenie fenyőfával, nem ezeket a műtermeket. Figyeljen csak ide... és segítőkészen elmagyarázta, hogy az angyalkákat a felhők alatt hogyan lehetne a legjobban elhelyezni.
tárgyalás
Tehát ádvent, a várakozás ideje. Mire várunk. Ki Krisztus Urunk eljövetelére, ki egyszerűen valami szépre-jóra, ajándékra, valami jobbra. Van nekem egy kedves jó ismerősöm, aki nagyon szépeket tudott erről írni. Ezt a várakozást megfogalmazni. Dávid királynak hívták. Nagy csajozó volt az öreg, emiatt aztán egyszer nagy bajba is keveredett. Sok sötét órája volt emiatt. De mindevvel együtt gyönyörűen tudott várakozni, reménykedni. Ha megengedik, befejezésül felolvasom egy erről a témáról szóló rövidke szabadversét, hiszen ezt nekünk írta, egy nekünk szánt üzenet erről az adventes bizakodásról:

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. A 23. zsoltár.
A kiállítást megnyitom.

Kint, F/2016/218-, és bent.

Aztán most Miki névnapi ebéd köv.,
beleértve a Mikulás is.

19:12
Egy fiókból előkerült kép, Zsófi lányunk vélhetően első sminkje. Öröm, rendbehoztam. †Erőss Tamás felv., Kékkút. F/1979/10

Ezek ott lent vajon mit csinálnak ebédidőben.

F/2016/219

Ebéd után Mikinek mutattam a pénteki képet.

A/2016/71
Megállapodtunk, még kellene rá valami.
Aztán segítségével kissé tovább,
kissé lendületesen.

Mennyi minden egy napban.
Mikulásra szárított almaszirmot is kaptam.
Tökéletes.

Deske, elképesztő tehetsége van... a jó kép lendületes elrontásában :) a mostani állapot nagyon jó lesz a szomszédnak fűtésre..:) L.

A vevő szava parancs.
A heveskedést amúgy sem az én békebeli
nyugalmamnak találták. Ki.
Különben is ekkora lemezt az ember sajnál kidobni.
Így most jobb?
Ugyanis mennünk kéne kicsit sétálni,
a tegnapi elmaradt helyett... d.

Műcsarnokba a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatról képemet haza. Aztán:

- Deske, most néztem csak; igen jobb
(annyira még nem, mint az eredeti :)).
Csak azt neon kéket tudnám feledni :)),
valami halványbordós..., vagy ennek változata talán... L.

- igenis. d.

Egy szellőztetés-szélroham leszakította csillárom pauszpapír-félburáját. Mi lenne, ha a szoba másik fele is tele fényt kapna. Megnéztem, műtő. Az új búra / függöny pukkanófóliából. És főleg javítható, tisztességes, könnyen szerelhető új szerkezetet kapott. Tipli a mennyezetbe. De kellett ehhez a nyáron vett jó drága fémlétra, nagy kincs. Amikor e függöny elődjét csináltam, öt-tíz éve, látom, nagyon fáradt lehettem.

09:50
Székely püspök: az ima böjt nélkül szószaporítás, a böjt ima nélkül fogyókúra.
Nekem sima játék/fegyelmi gyakorlat az étkezésre figyelés. Böjtté válhat, ha fölajánlom?

10:20
Deske, a böjt: részt vállalok Kr. szenvedéséből. Önfegyelmezni pogány is tud. É.

10:54
Deske, igen valamiképpen tényleg összetartoznak. „Az ilyen csak ima és böjt által megy ki”. A szándék alighanem csakugyan fontos.
Azért azt még megjegyzem, amit J. Ratzinger az imáról megjegyez: A gyerek gügyögését „érti” az anya. Tehát a mi kajlaságunkkal elmondott imánk semmiképpen se szócséplés, szándékunk szenteli imává, szerintem ugyanez áll a böjtre is.
üdv I.

Tegnap este fogadás a Francia Nagykövetség rezidenciáján Hollánról megjelent könyv alkalmából. Vittem neki egy húgom-fotómat. Mindenki más zakóban. A kaja-pia nem érdekelt, beszélgetnivalóm se volt. Hanem a könyv; az nekem dukál, ingyen. Megszerveztem, holnap menjek érte. Aztán egy példányt találtak, belenéztem. Lemondtam a találkozót, nincs rá szükségem. Egy fotó Hollánról, a hozadék. Meg hogy Miklós megtalálta Sonym átállítását. Hamar eljöttem, csak a kaputól vissza kellett fordulnom, minden zárva. Aztán egy pincér.

Drága Hollán. Megöregedett. Ő is.

F/2016/220

Talán kéne vásárolni egy zakót.
De ha eddig nem kellett.

A/2016/71 tovább.
Meglep ez a fehér maszat az ablakban.
Merthogy úgy tűnik, rendben van, működik.
NOHA és UGYANAKKOR
egyáltalán nem kíván valami lenni (fény),
hanem MEGMARAD festéknek.
Hogy van ez?
Két idegen szféra együttélése.

Mikit ez nem lepi meg.
Hogy én ezt gyakran.

11:42
Itthon még félsötét, délben. Meg kellett néznem, mi a helyzet ebben a pillanatban Käsmuban,
vajh ott is ilyen borús-e. Kis hófoltok. Szélzúgás. A parton senki se jár. http://pontu.eenet.ee/player/kasmu.html

Hozzányúltam ehhez
az A/2016/69-hez is.

12:35
Korrektül német és magyar nyelven büntetőlevél 150 euróra, hogy én novemberben Bruck an der Leithan 37 km/h sebességtúlléptem...
És egy egész oldalas mellékelet, mi a teendő, ha nem kívánok fizetni. Mail Mikicának... Megállapodásunk, hogy adom, de nem lép túl.

13:53
Még egy képet vettem elő, eredetileg fotózni, aztán rámeredtem. Egy dec. elején sajnálatosan tökéletesen pocsékbarontott tavalyi nagyon jót. A falmező utóbb kék!! volt. Ember ilyet hogy találhat ki. Mákony. Menteni a menthetőt. Valamelyest. Most így, A/2015/38:

Azt a giccsregényét, A gyertyák csonkig égnek - Uram bocsá' - szerettem, többször is. Ha mást is olvastam Máraitól, nem volt szükségem rá, tehát elfelejtettem. Jó író, de tisztázatlan világnézete zavarosságokba torkollik, ez minősíti munkáit. Öngyilkossága tett erre pontot. Azt nem illik. Most pártolólag kezembe nyomták utolsó, halála előtti naplóját, hogy ezt muszáj. Belenéztem. Erős munka, fájdalmas. Baja van önmagával, tehát az egész világra dühös. Pofán csap, hogy hit nélkül mennyire keserves és megoldhatatlan az élet vége és a halál. Így már azt a revolvert is megértem, nem pillanatnyi fellángolás volt. Felesége lassú halála, és a szerinte gazember orvosok. Meg akarta kímélni magát. Értem. Szegény.
Hanem a cserebere polcról reggel fölhoztam egy Császár István kötetet. Semmit nem olvastam tőle, de negyven éve egyszer hallottam, hogy nagy remény, nagy tehetségű, és alkoholista. Aztán, hogy fiatalon halt. Meglátjuk.

17:54
Deske, Márai... mit értünk tisztázatlan világnézeten? és egyáltalán világnézeten? R.
- Értelmező szótár kérdése. d.
- Értem, köszönöm..., személyes válasza nincs? R.
- Világnézet értékhierarchia. Az alacsonyabb rendű igazságok a magasabb rendűeknek vannak alárendelve. Magát, gondolom, ez izgatja: Márai 89 éves koráig nem döntötte el, ahogy olvasom, hogy kíván-e hinni Istenben, vagy nem.
Egyébként az egyisten-hiten túl számos kompakt világnézet létezik. d.

Van erre egy férfi panel. Ha ez sem válik be,
tökön szúrom magam.
Évtizedek óta keresek az egy-két napos
emlékeztető-mondatoknak optimális,
vagy legalább elfogadható helyet.
Megvenni megírni elmenni fölhívni.
Írom sokszor hajnalban, amikor se fölhívni, se megvenni.

Tudom-tudom, parafatábla.
Tökéletes.
Lenne, tökéletesen nincs rá hely,
előttem és falamon minden négyzetcenti súlyosan foglalt.
Most ezek a fehér csíkok asztalom túlsó felére,
ott nem sodrom le a ragasztós hátú papírkákat.
Reménykedem.
Tényleg nagyon kell.

09:29
Ma hajnalban hegyet-völgyet bejártam, hogy az utcán elcsípjem gyóntató atyácskámat, mégis ő ismer legjobban. Hogy böjtölnék, mit javasol. Merthogy anélkül az ima kutyafüle, az Úr és Sz. püspök szerint. (Nálam a böjt az lenne, ha többet ennék, Kata örömére.) Az atya azt tanácsolta, például ha sokat beszélsz, kevesebbet, ha keveset, többet. Beszélj azokkal akik... Nem tudott újat. Életem egyetlen fegyelmezési gyakorlat, azt fokozzam még kérdőjel, felkiáltójel.
Aztán eszembe jutott. Reggel nyolc óra. Az emberiségnek ez a két fergeteges találmánya, a hosszú kávé tejszínhabbal és a sajtosrúd. Abban az édes kis barna boltocskában, szemközt a Lukáccsal; a sarokban letelepedve. Kiskanál tarisznyazsebből, kavargatom, nézdegélek, üldögélek. Úgy három-öt percet. Feladatok teljesítve, a reggel kikerekedett. Na, ez sztornó. Otthon koffein tabletta. Karácsonyig? Nyitva hagyom.

Ma egész nap ez.
Körbejárok.
Nem tudom jobban megoldani.
Azt hiszem, marad ez.

>Itt a monitoron az egész még
valahogy koszosnak is hat.

A/2016/71
90x90

Kedves Dezső, itt vagyok a langmedoki(?) nagy nyárban [...] (Kohán Ferivel) gyakran beszélünk rólad és arról ahelyről melyet a te mávészeted képvisel. Nekem most innen 25 km-re lévő lodévei(?) múzeumban van kiállítások "kérdések az itteni fákhoz" címmel. Megpróbáltam összesűríteni azokat a sokszor ellentmondó kérdéseket, melyeket sokszor a fáknak teszek fel..., például: "hogyan belépni atermészet mozgásába (áradásába)", "mi egy impresswzió", hogyan megérezni az egységet","hogyan megérinteni ateret" stb. Úgy érzem a festészetben a rajzok keresztül a "motívum" válaszol kérdéseinkre. Nagyon rövid időre úgy terveztem, októberben haza megyek, és akkor ha lehetséges szívesen elmennék hozzád, lássam hogy vagy, hogy vannak ecsetjeid. Szeretettel üdvözöl Sándor
2016.julius 29

És ma megjelent az Új Művészet Szakralitás a kortárs képzőművészetben - mellékletében egy korábbi Vigília szövegem, ezúttal képpel.

21:25
Este Lóránt János korai munkáiból kiállításmegnyitó a Neon Galériában, Nagymező utca 47., II. emelet, két kis szoba. Reméltem, hogy ott lesz, vittem neki valamit. De beteg. Nagyon szeretem a képeit, képi gondolkodását. Összesen 9 kép, elég is. Fotóm az ügyes indirekt múzeumi világításról a szobácska plafonján. Kiállítás előtt egy kivilágított középület, utána a Nyugati téren a sarki áruházból ingek, Kata nem szereti, hogy a meglévők gallérja elkopott.

06:17
Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek-
Izaiás 45

06:44
Nem szeretem ezeket az új ingeket. Igaz, kezdetben szép laposak, de tele vannak kis rejtett rohadék gombostűkkel, amik aztán napok múltán-

08:55
- Deske, de kár, hogy nem nagyobbíthatók most a képeid. Így szinte semmi sem látszik belőlük. Szia! A.
- Nagyíthatóak, csak most a CTRL és a + gombbal. Ezt minden böngésző - firefox, internet explorer stb. - tudja. A régi fölugró ablakot nem lehet, mert megbolondítja az okostelefont. Akié a jövő; illetve gyakorlatilag - tetszik-nem teszik - már a jelen is. d.

A tegnapi kép
mégiscsak tovább

Ha nem is piszkos volt,
de nem volt tiszta gondolkodású.
Bizonytalan volt.

A/2016/71

20:04
Miki fiam valami 40 terrabájt saját filmjét teszi hetek óta a netre/felhőbe, az én gépem is besegít. Még hónapok. Ennek kapcsán viszont ma az én teljes PC-tartományomat - 400 giga - is föltettük, ennek csak egy része a honlap, s annak 6 évre vissza mentései.
Filmek is, 90 giga.
Az automatikus back up evvel a felhővel meg van oldva.

21:28
Más.
Telefon este a klarinétot ajándékozómnak,
hogy három hang után nem megy, nem bírom tüdővel.
Vagy van tán ennek valami technikája.
- Staccato!
- Ja?!
Elő az Idegen Szavak Szótárát.

05:41
Berszán Gábor (1935-) mérnökbarátommal évtizedekig együtt úsztunk a Szent Lukács uszodában.
2009 karácsonyára csináltam neki egy honlapot [berszangabor.hu], ezt azóta gondozom is.
A honlapot értéke okán 2016. 06.-ban javaslatomra az Országos Széchényi Könyvtár átnézte, örömmel elfogadta és állományába fölvette,
technikai okokból egyelőre csak passzív állományba.
A honlapot 2016 karácsonyára most az enyémbe is átveszem.
***
Gábor évekig Kazinczy Ferenc levelezésével foglalkozott, 2011. óta a Vasárnapi Újság (1854-1921) cikkeit dolgozza föl. Eddig 1800 képpel.
***

09:14
Aztán (sajnos) a fél hetes szentmisén eszembe jutott, jót csináltam, de nem jól. Érdemes összehangolni az olvasói szabadságjogokat, tárhelyem kapacitását és a Total Commander képességeit. S bár csendes előnyben részesítve az irodalmat, végül az egész honlapot átvettem. Az ötletet a felhőbe kerülésem adta, ahova most mindez úgyis bekerült. A földi tárhelyemre - C3 - is kaptam egy bíztató információt. Amúgy ez a plusz 600 Mega mi (semmi) nekem, meg az OSZK Elektronikus Könyvtárának. Merthogy így evvel oda is, online (élőben) bekerül. Az OSZK kért a főoldalra adatot, hát én ezt: három hetente frissítve.
Úszás közben szakszerűen átgondoltam, ha most meghalnék, már akkor is működne a dolog.
Aztán most kijavítottam, meg is van.
Még két hét, és érkezik a Vasárnapi Újság-cikk újabb fejezete.

10:23
Még két öröm.
- Az uszodában eddig hárman kérték el utólag papíron a kiállításmegnyitómat. Ezt itt, ni.
- Mára virradóra újabb nyolc könyvet tettek le valakik a földszinti cserebere könyvpolcra. Nagyon beindult az üzlet.

Egy nagy ember a szomszédunk. A szovjet?/orosz duma tagja volt. Egy édes, már törtmagyar beszédű asszonykával. Élelmiszerrel nagykereskednek, ha jól értem. Fél idejüket töltik itt, évente. A férfivel reggel találkozom a Lukácsban, tört angolság, tört szovjetség. Éjjel betettem az ajtajukba ezt az 1953-as szovjet filmet CD-n, a hős szovjet határőrökről, akik az amerikai diverzánsokat; remek, Örs a hegyekben - szinkron nélkül. Reggelre, hogy indultam, már nem volt ott, bevették.

Svábhegy, köd és zuzmara. Nem evilági. Egy író kapcsán próbáltuk értelmezni a szót: affektálás. Valahol itt: indirekt öntúlértékelés. Kis eltúlzott önszeretet, tehernemszeretet. Figyelemfelkeltés, színjáték közönség számára. Nőknél tán az egyik legelemibb ösztön is, önárusítás. Ami a férfi megszerezni ösztönnel szimmetrikus.

Most nézem az Értelmezőt. Mesterkélt, szenvelgő, kényeskedő viselkedés. Nincs megmagyarázva a gyökere. Honnét hova mesterkéli át magát. Merre szenvedi el magát a valóságtól. Miért igényel többet, mint.

Ugyan porszívóért küldtek/mentem a boltba,
hoztam is, de
útközben megvettem ezt (is).
Tul.képp. itt kéne tartani,
az anorákzsebemben.

Ez lenne a helye.

2250 HUF volt.

Aki képtelen (lenne) kitalálni,
mért kell ez nekem állandóra,
legvégül kattintson ide.

F/2016/223

Kedves Deske, a minap belefutottam
ebbe a Bronzino-képbe,
és napok óta le sem tudom venni róla a szemem,
teljesen lenyűgözött...

És az külön érdekes,
hogy a képen a modellen túl is is
szinte minden pontosan dokumentálható:
az épület, a szobor a háttérben,
a könyvek, és hogy hol van az egyik kinyitva...
További szép adventi napokat,
O.

Egyszer minden a helyére kerül. Georges Braque,
Barsi Balázs és a Biblia közé.
A fotó meg a műterembelsők közé. F/2016/224

Kata meglátta,
és egy mély sóhajtással azonnal elkérte.
Magának.
Azonnal nem adtam oda.

Legalább ennyi kutyám legyen.*

Más.

A Virág Judit aukción tegnap
végül alapáron ment el a képem,
a tulaj. nem járt valami jól,
1,1 mill. körül fizettek érte. [A/1983/01]

* Van egy szívszorító, fájdalmas emlékem. Vagy tíz éve egynapos tag lettem egy nyugdíjasklubban, mert Bécsbe mentek ki külön busszal egy Cezanne? kiállításra. A határon vámmentes áruház, vagy mi, kirajzottak az idős hölgyek. S fültanúja voltam, az egyik asszonyt körbefogva többen igen bíztatták, vegye csak meg azt a (félméteres) babát abban a habos-fodros ruhácskában, nem baj ha drága, de hát ha egyszer annyira szeretné...
Félsuttogva, szemlesütve mondta:
- Igen, szeretném, ha már nekem nem lehetett...

14:55
Igen, érzékelem ezt a felém áramló csöndes társadalmi megbecsülést.
Különösen, amennyiben ez baracklekvárküldésben reprezentálódik.
Bár Kata is főzött tizenegy üveggel.
Kata jav.: nem üveg, kiló.

15:01
A takarítónő négyezret kért, ötöt adtam. Az járt a fejemben, hiszen hamarosan meghalok.
***
Okostelefonom lefagyott, hogy a T.I. úszást akartam megnézni. A harmadik helyen eligazítottak, menjek vele a Váci út 30-ba. Na ne. Mondom, a garanciáról lemondok, maguk, és postamunka felárral. Azt nem fogadták el, de két óra múltán telefonáltak, hogy megvan a szoftvercsere. Mindkettőjüknek tábla Stühmer csokoládé. Gondoltam, bontottan kéne átadni, akkor muszáj nekik megenni, nincs továbbajándékozás lehetőség/kényszer.

17:37
SMS: Blitz Galéria árverés jelenleg zajlik, ezek már megvoltak:
Régi zsidó temető (kezdetben) - A/1985/11 - leütés 3,6 millió HUF
Műterem, színek - A/2000/35 -leütés 450e HUF, 60 centisek.
Tulajdonosuk jól járt velük.

Most olvasom. Hát akkor Zelkkel egy szobában voltunk, tán láttuk is egymást. Műcsarnok, Chagall kiáll. megny. Egy kultúra.

09:02
Kata kabátot és gyógyszert szeret vásárolni. Én sajtosrudat. Végül is nem mindegy? Mindkettő üdvözülhet. Ettől még.

13:22
Mára ennyit bírtam kihozni ebből az A/2016/69-ből. Egy kis zöldes lazúr, hogy mégse legyen olyan meztelen. S akkor alulra egy kis fehér féle, hogy visszaköszönjön az ablaknak. A kis piros foltocska helyett próbáltam valami emberibbet, de olykor babonásan ragaszkodom a rendetlen véletlenekhez. Maradt. A kép 90x90 cm.

Ebéd közben, a fentieken tűnődve,
ráesett a szemem a fiókjellegű szemétládára.
Ha valami, akkor ez a művem viszont tökéletes.
Legalábbis jól működik.
Legalábbis működik.

Valahol láttam egy hasonlót,
sok éve már, talán Robiéknál;
az ötletet onnét adaptáltam.
Harmadik nekirugaszkodásra sikerült.

Szia kedvESNAGY, úgy emlékszem, csendben te is megünnepled a (holnapi) napot.
Hogy utána már világosodunk, lassan megvilágosodunk…
d.

14:46
Utánam küldte, dedikálva, hát mégiscsak eljutott hozzám az új Hollán-könyv. Közepes nyomdával reprók, valamint Harminc év elmélkedései, mármint Yves Bonnefoy tollából.
Nem tudok elképzelni valamit, ami kevésbé érdekelne, mit írnak/gondolnak ki Hollán képeiről. Kortyolgatás helyett a tokaji kémiai képletei. De még ha (nyilván) okosakat (is) mondanak; bocs, én hallom, amit ő fest.

17:08
Máriácska vajon maga vágta-e a haját. Milyen gyakran mosta. És milyen frizurát hordott. És most az égben, milyet.

Szőnyeget eddig még nem vágtam körömollóval.
Kilincs és zárlyukat rá.
Ajtónálló lesz.
Itt a tél.
Holnap.
És ő kiöregedett a padlónfekvésből.

Zárkörnyéket fehér temperával.

Televíziót nem nézek, hát
három dimenzióban begyűrűzött hozzám a nagyvilág.
A berlini tömegmészárlás után, nyilván.
Egy tankizé a Széna téren, a füvön,
ahol a rend szerint tacskók és foxik
körbe-körbe.

Morandira kell fokozottan figyelnünk.

Bejárati ajtó szigetelés,
nyújtózkodva és négykézláb is.
A boltban öt féle szalagból
lehetett/kellett választani.

Aztán ez:
Az év legsötétebb napja - műterem - A/2016/72
36,5x46,5 cm.

A tavalyi változatnál - A/2015/69 - nyitott kérdés
maradt, és el is bizonytalanodtam, kellenek-e
fekete virágok a vázába. Azokat akkor eltüntettem.
És: helyes volt-e ceruzával egy horizontot meghúzni,
vagyis kikötni a szélekhez a középen lebegő témát.

Még este kilenckor eszembe jutott valami.
Nem tudtam, hová jutok.
Ide.

A/2016/71

Asszem, jobb, mint a délelőtt kezdett.

Levágtam két sliccgombomat.
A maradék három között jobban eligazodom.
És a látványvilág így sem sérül.

A Bundeswehr arra hivatkozik, hogy harctéri
körülmények között nem tud biztosítani
zippzárjavító kisiparost.
Pisztolyjavító biztosan van.

06:04
Akinek nincs jobb dolga, sopánkodhat Ferenc pápán. Hogy mit mondott annak a kisfiúnak, hogy a három püspök levelére nem válaszolt. A bulvárszintű információk. A három püspök...? Igen, az is.
Biztosan okosabb ember, mint én.

10:46
Na, most reggel (tizedszer) befejeztem. A Műterem és túlvilág - A/2016/71 igaz története. [2016. dec. 9-22.]
A legnagyobb gubanc az volt, hogy a képet túl unalmasnak ítélve, a második változatnál lendületesen belemaszatoltam azt a fekete állványt, amit később hiába töröltem, nyomai koszfoltoknak megmaradtak. S avval kellett valamit kezdeni. Az ágy lilája, amit annyira szerettem, hogy egy időben főszereplőnek szántam; megmaradt, alkalmi mellékszereplőnek. Egy ilyen önálló melléktéma léte-nemléte mindig probléma. Gazdagít, de elveszi/elveheti a figyelmet a fő-mondanivalóról. Írásnál, legalábbis itt, nálam, ugyanez a konfliktushelyzet.
A baloldali fekete folt mérete többször változott. Hogy fönt most kifut, súlyosabb, de érdektelenebb, így kevesebb figyelmet vesz el. Ez jót tesz a képnek, egyszerűbb és valahogy az egész határozottan emelkedettebb látvány.

A baloldali kis fekete kocka és a fehér kerek folt mérethasonlósága a vége felé zavaróvá vált. Próbáltam a feketét elnyújtott téglalapnak, nevetnem kellett, olyan hiteltelen volt, azonnal töröltem. Aztán mára lett meg a megoldás.
A kép unalmassága/csöndessége - amit egyébként kedvelek -, fokának beállítása végig billegett; végig a szemem előtt lebegett.

Hogy az állvány és közvetlen környezete szinte azonos tónusú (=fekete-fehér reprón alig-alig látszana), ebbe a megoldásba gyakran belefutok, akaratlan. Téri zavart okoz, ha jó, akkor nagyon erős hatású. Mint ősszel láttuk a Hűvösvölgyben, az egész erdő élénksárga levelekkel. Fölötte-körötte foltokban az (ugyanolyan világos) kék ég. S ettől túlvilági, csoda-idegen terűvé válik az egész.

03:09
Nem tud valaki a káros földsugárzás létéről vagy nemlétéről valami viszonylag hiteleset?
33 éve azonnal kiköltöztem ágyammal kedves galéria alatti kuckómból, hogy a műteremben egyetlen helyként azt a területet egy varázspálcás öregúr károsnak ítélte. Van is akkorról egy festményem, hogy egy ideig a szoba közepén aludtam. A/1983/02
Akkor ilyeneket hallottam:
- Egy orvos mesélte, némely kórházi ágyaknál feltűnően nagy a mortalitás. Több szinten, egymás alatt.
- A nyugatnémet lőszerraktárak építésénél ezt figyelembe veszik.
Én ennek hol hiszek, hol nem.
Nagymamám 60 éve törött porceláncsészéket tartott szobája négy sarkában.

Fél háromkor keltem, nem bírok aludni az örömtől. (Nem hittem, hogy még ekkora érhet, bocs, égiek.) Merthogy egy ötlet; visszaköltözőben vagyok. Időélmény, a legnagyobbak közül való. Rekonstruáltam a 33 év előtti kuckót, falán az öreg szőnyeggel. A munka feliben tartok. Reggel Katával piacolni kell, aztán folytatom az építkezést; elektr. kábelezések, a szerszámos szobába kell egy polcfalat csinálni. Lécet múltkor vettem, szerencsére döglött kép/farost elég van, polcnak. Kitaláltam; matrac alá három réteg alufólia, biztos, ami biztos.
Fejemmel mellé az egyetlen idegen műtárgyam, Várhelyi Tímea gyönyörűséges rajza.
Az éjjelszekrényt csak át kellett tolni, és a Das Grosse Buch der Malereit kinyitni Chagallnál.

És egy bónusz-ajándékot is kaptam a fenti történethez. Mikor vagy másfél évig a műterem fölé telepített Telekom antenna káros sugárzása miatt ágyammal a szomszéd szobába kellett költöznöm, helyére egy remek második festőhely került. Amit igen fájlaltam visszatértemkor elbontani. Most ez újra. Egymással szemben... két képen lehet dolgozni.
F/2016/225 - 2226 - 227

Na, és egy jó óra múlva, reggel hatkor a (nekem) utolsó Rorate-szentmise. Majd úszás, reggeli, piac, aztán...
Most éjszaka nem lehet kalapálni.

05:40
Jönnek sorra a mailek a karácsonyi üdvözletekkel. A körleveleket kihagyom, az egyedire-, a négyszögletesre egyetemes válaszmailem:

- Deske, van abban az egyetemes válaszban valami egyetemes lesajnálás. Mondhatnám, a szeretetteljes megnyilvánulásokra adott válasz, mint művészi semmibevétel. R.
- Igen, így is lehet értelmezni. d.

20:19
Estére kész a költözés, fáradt. A szomszéd szobába került szerszámoknak kész a polcfal. Katától egy üres cipődobozt, beleszerkesztettem egyik ajándékát; lent a mélyben pendrive, zászlócskáján fölirat:

Mutathatom, nem lesz ideje megnézni a NEWS-t, ilyenkor hagyományosan ezer felé csomagolja ajándékait. Piros és lila krepppapírba. (3p)

- Kedves Deske!
A pécsi Háromkirályok álma c. domborműtöredékkel
(1170-80 körül) kívánok szép karácsonyi ünnepet!
Szeretettel: S

- Jajj Istenem, ez gyönyörű. d.

Hiába, a művészet kezdete óta
semmit nem fejlődik.
Nincsen rá szüksége.
Hiszen kezdettől fogva égi.

Micsoda ajándék.

Köszönöm.

Akkor én is küldök.
Krisztus Urunk születése,
karácsony.

Kisjézus a jászolban

akik ilyenkor nem festenek,
ma mind főznek
általában többet a kelleténél
bár ez talán így helyes
igazuk van
mindössze 80 lux
hogy lehet ilyenkor festeni

délelőtt kezdtem A/2016/73
90x90 cm
csak lényege nincs megoldva, tudom
a harmincadik színvariáció után

igaz, közben apró kockákra vágtam
hét tábla lila Milka tejcsokoládét
a megadott méretminta szerint

a kép alsó fele jó

valamint 74 és ¼évesen ma rájöttem
a papucsot nem az ágynál kell tartani
hanem ahol vetkőzöm

A karácsonyi hajnali mise után a kiürült szeretett
szegény ronda templomunk.
Márton Lajos atya könyvillusztrátornak kedves volt,
e többméteres oltárképnél is megtette a tőle telhetőt.
A faragott főoltárt még huszonöt éve le lehetett volna cserélni,
csak száz év fölött tilos hozzányúlni.
Pedig tudta a szabályt a rendház.
Ha semmi mögötte, szép is lenne a nem oly rég
kitalált kőlap-oltár.
Kissé elrontották a mellérendelt
butuska kő-olvasópulttal.
A mellékoltároknál előfordul szép oltárkép. A régiek.

A ferenceseket nem a művészetükért
szereti az emberiség, kezdetektől. F/2016/229

Miki múltkor fölszerkesztette a PC-m teljes tartalmát magukhoz a netre, a felhőbe, pár nap alatt föl is ment a 400 giga. S most, az ünnep lyukas perceiben megtanított a kezelésére is. Minden amit írok, vagy törlök, azonnal automatikusan mentve. Véletlen letörölt dolgok visszanyerhetőek. Fantasztikus előnyök. Ezen kívül pld. a telefonomról is tudok Hamu és gyémántot küldeni ismerősnek, csak egy mail.

Valakik valamikor egy kéménybekötést elcsesztek.
Gázkályhám füstcső végződése kiesékeny.
Nem szénmonoxid által akarok meghalni.
Bár.

Szerencsére Kata aludt még, mert
mire ébredt, egyszerűbb megoldást találtam,
csak egy tiplihelyet kellett befúrni.

Hogy ébredt, javasoltam volna,
hogy a vasárnapi kirándulás
ünnepből kifolyólag elmaradhatna.
De avval jött be:
- Panírozunk.

(Hosszabban mondta, csak a dramaturgia.)

Kata még a húst szeli.
Nem is lenne evvel a képpel sok baj,
most egy kicsit továbblöktem,
a fölső hátteret sötétebbre.
Még egy kicsit kellene. Valahol.
Tán azt a háttér-zöldet.
Vagy még azt sem.

A/2016/73
Tavaly is 73 képet számoztam be.
Tavalyelőtt 72.
Ennyit korábban nem volt szokás.

Bámulom egy ilyen ünnepi ebédfőzés bonyolult logisztikáját.
Uborkahántolást félbeszakítani, mert a serpenyőre szükség van.

Bár a főtt krumplik hámozását önerőből ki tudtam találni.

12:04
Krumpli legondozva. 40 éve rövid ideig használtam, Kata örömömre karácsonyra kerített egy példányt a Alexander Fluency in English -tankönyvből. És a bekezdés, amibe hirtelenjében belekukkantottam, Esterházy meg az én kis szakmai problémám, mármint festéskor:

I have known very few writers but those I have known, and whom I repect, confess at once that they have little idea where they are going when they first set pen on paper.
John Le Carré (!) What Every Writer Wants

Bámultam Esterházy tiszta matematikai logikáját ezért a gondolatáért, hogy munka közben szoros törvényeket követünk, miközben ezek a törvények folytonosan változnak...
Még teríteni kell. Unokák.

08:48
Fiamnál is megvolt a karácsonyi találkozó barátaival, meséli. Most jött egy orosz fiú is, az ebédlőben a földre letette hegedűjét. Egy Stradivarit. Aztán közösen zenéltek is egy kicsit, az orosz még egy Bachot. Ahol én harminc évig.
Ehhez illeszkedve: műteremlakásom egyik korai tulajdonosa a Szépműv. Múzeum igazgatója, Petrovics Elek volt, Rippl és Ferenczy barátja és nagy gyűjtője. Akiknek ily módon számos képei lógtak ezekben a terekben... akkoriban ez kb. hatszobás lakás volt.
Kultúrára ítélve.

Életlen meg minden.
Mégis mennyi minden.
Lányom percig nem bír nyugton maradni,
hála Isten,
kölykeit sorba rendezte egy szelfi erejéig,
míg fölértek a liften ide, a hatodikra.

Szent Isten,
időközben ezek a gyerek felnőttek.
Lettek.

Belelátom néni-arcukat.

F/2016/230

09:23
Kedves Művész Úr! Ma említettem az uszodában, hogy kaptam egy Lukács fürdő albumot. Sajnos elsőre elég felületesen néztem meg, és azt hittem, hogy a képek többsége festmény. Most azonban figyelmesebben, a képek többsége fotó. Néhány festmény másolata van csak benne, ezek mind Breznay Pál festményei. Csatolom őket. Üdvözlettel H.

Fáradt.
Ünnepek után.
Most, 05:23 után második ébredéskor
még perc üldögélés ágyam szélén.
Az iménti percek álma volt:
javítgatom, próbálgatom,
de a bejárati ajtó kilincsházának
még holtjátéka van.
Hogy tán egy csavarral lehetne összefogni-
F/2016/231
Katához benézek,
indulunk-e hát elmaradt vasárnapi kirándulni.
Alszik.
Az elmúlt napokban erőn felül,
fergetegesen teljesített a konyhában.
Is.
Ünnepcsinálás. Családösszetartás.

Néhány napos körültekintő próbajárat után
döntő elhatározás.
Egy papucsot csakugyan nem az ágy előtt,
hanem a vetkőzőhelyen kell tartani.
De hol.
A padlón arrafelé minden négyzetcentiméter foglalt.

Végül a printer fölött lesz hely erre,
az asztal alvilágában kis polc neki.
Hogy megtanítottak az önbehajtós facsavarra,
amit fúrógéppel beforgatni,
minden sokkal egyszerűbb.

Kata most ébred.

F/2016/232

Séta helyett föl a Várba, a Néprajzi Kutatóba, váratlan telefon, az Intézet költözik, Kata minden ottmaradtját elhozni. Végül 90 folyócentiméter gépoldal irat, negyven év gyűjtései, elfekvő egyebek, ki tudja. Ismeretlen. Végső helye az Intézet adattára lesz.
Kocsiba. Közben kitaláltam, hogyan lehetne ezt megmenteni. Ahogy a papírok, 0001- től 3000-ig beszámozni. És közben gépbe diktálni a fölmerülő tételek főadatait. Ideálisan excelbe. Egy-két nap munkával meg lehetne úszni. Csak Kata nem ilyen alkat.

Én öt üres irattartó dobozt faszoltam a szomszédos ajtó elől. A kétpéldányos C. napló. ¾ év egy doboz.

19:48
Még egy földolgoztam-rész, amit 40 év után megkerestem a Fluency in English-ből, Bertrand Russel:

..the fear of death... An individual human existence should be like a river -- small at first, narrowly contained within its banks, and rushing passionately past boulders and over waterfalls. Gradually the riwer grows wider, the banks recede, the waters flow more quietly, and in the end, without any visible break, they became merged in the sea, and painlessly lose their individual being. [if...] The man, in old age can se his life in this way...

Vendégségben,
ez a konyhapolcra tűzve.
Mára ennyi.

A kisdedek, bár öntudatlanul, Krisztusért halnak meg... De te, mit sem tudsz erről, Heródes, csak megriadsz és kegyetlenkedsz. És miközben tombolsz dühödben a kicsinyek ellen – magad se tudod –, máris hódolsz őneki.
Szent Quodvultdeus püspök

Mostanára sikerült
valamit kihozni belőle,
újat kezdtem.

Műterem birtokom - A/2016/74
90x90

fotó: F/2016/233

16:53
Összefutottunk az igazgatónővel a folyosón, hozzájárult, 20 év után megint csinálok az uszoda folyosófalára egy üzenőtáblát. Majd a gépész fölszereli. A múltkorit két nap után valamiért levették. Partecédulák - meghívók - találtam egy kesztyűt.
Olvasta kiállításmegnyitó szövegemet (3 példányban a falakon, máig). Azt találta ki - meséli - melegpadlót és foteleket tesz az öltözőkbe, hogy újra klubhangulat.

Estére megcsináltam a klub-faliújságot.
Néhány rajzszög a sarkába.
Az igazgatónő örömmel fogadta,
belőttük a folyosón
(az én medencém mellett) a helyét.
Irányt adónak két szöveg rá.
Még majd lehetne vicceket printelni ide.
Kata ötlete hogy a minapi csodálatos
három királyok domborművet.
Printelem is. Ez is meghatározó lesz.

1. /// ELVESZETT EGY HÁROMUJJAS
LILA KESZTYŰ.
HA NEKED KICSI, KÉRLEK
ADD LE AZ IRODÁBA.

2. /// Az üdvösség engem csak a jelen pillanatban, a mai napon érhet el.
Evvel kapcs. három kísértés, amelybe többé-kevésbé mindannyian beleesünk.
- Nem ismerjük fel a jelen pillanatban az Úr látogatásának idejét.
- Bár felismertük, de valahogy nem itt szeretnénk lenni, hanem másutt. Nem azt szeretnénk tenni, amit teszünk, hanem valami mást. Nem ezekkel az emberekkel szeretnénk együtt lenni, hanem másokkal.
- Felismerjük Őt a mai napban, és nem is akarunk elszökni a hatalmas fény hatására, csak éppen egyszerűen elfáradunk, ellankadunk.
Barsi Balázs OFM.

Két perc ötven másodperc a torontói állatkertből.
A neten ez volt a fájl neve: http:....ez_itt_vagy_egy_reszeg_ember_pandas_nagykabatban_vagy_nem/

13:17
Az egész délelőtt elment evvel a macival. URL-ben kaptam, de FF-ba téve nem lehetett levenni, akkor a monitort! lefilmeztem, de az 120 Mega lett, ha 30-ra levettem, szétesett, telefonok, ide-oda mailek, két ember segít, stb. Végül.

14:30
Fanyalgok az ilyenfajta túlkomfortosításokon, de a billentyűzet ahogy előre-hátra, kábele lesodorta az emlékeztető-cédulákat. Ellensúlyt kötöttem rá (Katától lopott kavics). Élünk.

A délutánba még ez fért bele.
Zöldes volt.
Nyolcadik változat.

A/2016/69

[Még ez is ma]esti történet.
Vendégemnek véletlen fejjel lefelé
tettem ki egy képet,
Francia műterem - A/2012/07
Úgy marad.
Fél óra munka,
pici kéket jav.,
a szignót kellett eltüntetni,
s egy újat az új alulra.

71x51 cm.
Készült: 2012 - 2014 - 2015 - 2016

Meg a hátoldalán fejjel fölfelé
az opuszszámot.

Új címnek gondoltam:

Régen volt műterem -
Műterem volt -
Nem műterem -

De aztán: marad a régi.

04:15
- Deske, ez a történés Kandinszkijjal is előfordult. Át is ment absztraktba. Á.
- 1907, ha jól emlékszem. Én meg az absztraktból menekültem, 1984. Elviselhetetlen szabadság. Vagy csak én vagyok erre alkalmatlan. d.

06:33
Szent Család ünnepe. VI. Pál pápa 1964. január 5-én Názáretben tartott buzdítása.

Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend nagyrabecsülése, vagyis ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az értékelése, – miközben korunk forrongó és agyonhajszolt életében annyi jajkiáltás, annyi zaj és kiabálás zaklat minket.
Ó, te názáreti csend!
Taníts meg minket arra, hogy a jó gondolatokba merüljünk el, lelkünk belső dolgaira figyeljünk, hogy nagy készséggel fogadjuk be Isten titkos sugallatait és az igaz lelkű tanítók utasításait.

Szerencse, hogy Kata ötletét rögtön megcsináltam,
print a csodálatos Három Királyokkal,
vittem reggel,
a faliújságot mára föl is tették,
és így föl is tűzhettem.

Aztán meglátjuk,
eszkalálódik-e a történet mások által,
amit ma elkezdtem.

Egy kisjelentőségű szelfi megint,
de hát megint annyira tetszik.

Csak tél elején van
ilyen alacsony napsütés a lépcsőházban.

F/2016/234

A 85-ös kép, amit
a GYŰJTŐ KÉRÉSÉRE
januárban átfestettem.
Most új levél tőle.

A/1985/07

Mindjárt hozza.

- Deske, ha megfontolnád a fehéreket. A.

- Igazad van. Fölhozod? d.

Ma délelőtt. Hogy az állvány
sötétebb lett, jó.
A több fekete kis ellentételeket levettem,
semmi többlettéma nem kell.
Így jobban megszólal,
egyedüli szólammá válik
az ablak és az állvány kettőssége.
A szőnyeget is eljelentéktelenítettem
ez okból.

A/2016/69

09:54
Kieselbach aukción Tihanyi 1908-as Párizs képe 34 millióról fölment 170 millióra. Nahát. Ügyes. A másik oldalról szakmai tévedés, nem vagyok irigy, csinálják, az a dolguk. Az eredeti kép nem tudom milyen, a kapott reprót megpróbáltam kicsit följavítani, hátha ilyenebb.
Tihanyi amúgy nagy festő. Hát ez a képe nem olyan fontos, édes Istenem... A fölső sarokban kissé púpos a Szajna. Amúgy tényleg elég hangulatos kép. A hid íveit nem kontúroztam volna feketével.

Idén már nem kezdek több képet.

Végtelen műterem - A/2016/75
90x90 cm.

Az év utolsó világotkicsitmegjavítása, a múltkor a pince közös terébeől föllopott festőállvány talpába (varrógépváz) csúszószegek, tetejére rászabott asztallap. Bevált ez a szerkezet, és beválnak nálam ezek az ide-oda mozdítható bútorok. Kevés a hely.
F/2016/235