váliNEWS

Ami Sztálingrád (mármint az oroszoknak) az kutyafasza, ami győzelem itt, ma, a kompjuter mellett. A feladatot könnyű leírni. Adott az ÍRÁSokat kezelő táblázatom. Egymás mellett két kockában ez áll: KATA és PULT. Ezeket kell összevonni: KATAPULT.
(Vagyis élesben: http://deske.hu/iras/html/ ...és... pilinszky05.mp3) Tamás azt mondta, ez neki öt perc. De elutazhatott, három napja nem válaszol. Egy másik profi barátom sajnálkozik, ehhez nem ismeri eléggé az excell programját.
Reggel a kabinos (mecénásom) rámutat egy bőgatyás öregúrra: Őt kérdezze! Az meg: Keresse a társításnál, jobb klikk! A infó téves, de adott egy ötletet. Az meg egy másikat, satöbbi. És tényleg megvan (meg lenne, ha most kezdeném) öt perc alatt. Mind a 3265 sorban. Mondhatni szakmai bravúr. Egy amatőrnek.

(Nem mesélem el, mert úgyse érted, csak az egyik tévút elejét -, mert nem bírom ki. Ez azonnal 95-, tehát 0%-os eredményt adott. A kérdéses két oszlopot kivágtam, áttettem FrontPage programba. A legfölső két kockát átírtam: aaa és bbb. Aztán megnéztem a forráskódban, mi minden van a két betű között, s azt a jelsort a teljes forrásból töröltem a keress-cserélj programmal. Majdnem jó volt...)
http://deske.hu/iras/html/zszs-11-tartalom.htm Három mega.

Kata két évente próbálkozik, nem szeretek színházba járni. Ha jó, pláne nem.
III.Richárd, a Nemzetiben, egyiket se láttam még. Nehezen találtam parkolóhelyet. Zsöllye 5. sor. Az első pillanat akkora ütés volt, beleszédültem. És ezt a szintet tartotta, végig. Nem tudtam, van ilyen színvonal Magyarországon, a sok zűr, rendszerváltás, minden közepette. És nemcsak a színészi munka. De a teljes látvány-; a süllyesztőmozgások, a zene, a háttérvetítés bonyolult és iszonyú precíz összhangja -, hatása; minden csodálatom. Átvették stadionokból: Kulka fekszik a színpadon, árván-egyedül, és deklamál. S iszonyú vicsorai öt méteresben, fölötte, a vetítővásznon. A többi háttérvetítés is nagyerejű: angol -, hitleri -, kínai -, Rákosi-korszaki katonai parádék, integető államférfiakkal. S közé pillanatokra az itteni színészarcok belevágva. Díszlet nincs, a süllyesztők-emelők sokféle helyzete mindent kifejezett. A színvilág is hibátlan; minden mattfekete, a férfiak egyforma sötét öltönyben. Ez módosult, amikor kellett. Csak akkor.
Valló Péter rendezte. Egy ember találmánya lenne ez a teljes kompozíció?
Remekmű.
Kata szerint kissé túltechnicizált, elvonja a figyelmet a szövegről. Én másként látom.

Kata úgy emlékszik, nem voltunk színházban, amit végigültem-, ott ne hagytam volna, amint lehetett. Persze ezt is, ha lehetett volna; mindent megkaptam az első húsz percben. Csak hát autó, hideg, messze, Kata.

Persze tudom, nem csak ez a fajta kultúra létezik mifelénk, ahol élünk. Ahol élünk.

Lukács uszoda, az ajtó előtt mentő. Évike lett rosszul, viszik. Tegnapelőtt akartam újra megdicsérni gyönyörű kékes-ősz frizuráját. A folyosón a csoportvezető, Oszi ácsorog. Mondom a kulcsmondatot: Már nem a régi... Rákap. - Tudja, amikor én kezdtem, 68-ban egészen más volt itt. A kabinsoron végig a fontos emberek, micsoda társaság... festők, írók, színészek. Persze nem egyformák. Ortutay megjött, és valaki még a kabinjában, bekiabált, mi az, a faszodat vered itten, tűnjél már el... Nem állt vele senki szóba.
Aztán a zuhanyozó. Laci elmeséli, hogyan nevel egy krisztustövis-bokrot, nehezen szerezett egy hajtást. (Egy fotót már átküldött róla.) Öt és tíz fok között kell tartani, szereti a fényt. Most a lépcsőházban. Szerzetesek termesztették, termése ehető. Gyógyíthattak is vele. Októberben virágzik. - Máskor is? - Lehet, még nem derült ki.
Géza küldött egy Library Journal-cikkfordítást, valami blogger téma, talán este lesz időm belenézni. A kabinos adta át, borítékban.
Én meg két CD-t neki, adja át a doktor úrnak, az Irodalmi Múzeum hangarchívumából Déry, Koestler, Babits hangja; neki másoltam.
Attilát kérdem, mit talált a levéltárban. Egy osztrák hősnő visszaemlékezés-iratát olvasta, most fedezték föl, németül már meg is jelent. Az asszony férje a péterváradi nagyfontosságú katonai erőd (ma múzeum) parancsnoka. 1848, a magyarok kezére kerül, ő a főtisztek közül az egyetlen, aki nem áll át. Valahova elviszik. Fiatal felesége ott marad két kisgyerekkel. A magyar várparancsnokság egy bohócból, egy szabómesterből, és egy fodrászból tevődik össze. Iddogálnak, éjszakánként kijárnak a környékre, fosztogatni. Az asszonyka párnát köt a szoknyája alá, nem is bántják, amint átvisz az osztrákoknak fontos térképeket. Hőstettéért - (hadi?)kitüntetést adni nőknek nem lehet - valami érdemkereszt, és a császári kitüntetés: meghívja egy teára.
István. Bemelegítésképpen egy kicsit közösen szidtuk az excel-táblázat dátumozóját. Aztán elmagyarázta, hogy ha az A1-es kockába a képlethez bizonyos módon egy dollár jelet ragasztok, a mennyiség lefelé haladva nem multiplikálódik. Ki kell próbálni.
Gáborral csak összemosolyogtunk. - Mi újság? - Semmi... Tegnap megint talált egy passzust Kazinczyról, ezúttal a Honvédelmi Minisztérium honlapján. Ezen is lehet mosolyogni.
A vízben csak négyen. Ezerkétszáz méter, keservesen, nagyon untam. Hazafelé Negro-cukor Katának, fáj a torka.

Örömmel értesítek mindenkit, hogy Váli Dezső honlapja / Deske.hu frissítése sikeresen megoldódott, mostantól automatikusan frissülnek az NDA-ban elérhető metaadatok. Üdvözlettel: Somogyi Tamás informatikus.
Nemzeti Digitális Adattár

Ez a történet két éve fut. Főoldalamon SZAVAK.. KERESÉSE... mától minden fájlra és fájltöredékre lehet. Beütöd Pilinszky, följön egy lista, onnét a részletek, általában a teljes szöveg el is olvasható; ill. kép, fotó nézhető. Az értelme ennek inkább a távolabbi jövőben, amikor a Nemzeti Digitális Adattárban nemcsak 30 intézmény és múzeum szerepel; mint egy éve, amikor engem közéjük féligkészen föltettek.
Építem halhatatlanságomat.

Rögtön rá is kerestem az A/05/25-re, és az rögtön nem is jött fel. A gépezet nem tudja. (Holnapra megcsinálják.) De a történet lendületében megérett bennem egy húsz éve vajúdó ügy. Képeim címébe egy kötőjel után végleg betettem az opuszszámot. "Kicsi ronda műterem - A/52/36". Érdeklődők a műtermembe már úgyis kizárólag opuszszám-listákkal érkeznek. Erre jó a net. Meg a szám.
És eljött a dél. Telefon, megérkezett az orosz határ mellől megrendelt 25 kiló házi szilvalekvár, rögtön hoznák. Évek óta egy nagykanálnyi a reggeli-müzlire. OTP-be pénzért, huszonöt ezer forint. Praktikusan egy menettel ételhordó; a két adag ebéd is. Mire ennék, hús és sütemény nincs a lábosokban. Csak leves meg tök. Fiam a szívére hallgatott.

Közben megint befejeztem a Monogám műterem - A/03/39-et, (2003-2006) de itt már csak a fotózás-előtt-három-perccel állapotát mutatom. A fehér lapon rács rajza, megvilágítva, élességállításra. Zsinórja végén ellensúly, hogy ne kelljen vele sokat vacakolni. A kereszt a kép közepén az objektív irányzéka. Ha látom a csíkokat, nem vagyok középen.

Cs. Szabó László beszélget Londonban, egy riporterrel, Arany Jánosról, hallgatom. Hogy nem kötelező szeretni, de jól jár, aki őt olvassa. Végül szépen-lassan, deklamálva, felolvassa a Vándor cipót a Kapcsos-könyvből.

Kinek nyúlfarknyi a reménye
S többé se kér se vár sokat:
A multban él, ez ócska lom közt
Tesz-vesz, keresgél, rakogat.
Emlékeimmel olykor én is,
- Mint rongya közt egy vén szipó -
Elbíbelődöm: ilyen emlék
Ama fentírt vándor cipó,
...

Meghívó jött,
az Esztergomi Fotográfiai Biennálé
anyagát bemutatja a
kecskeméti
Fotográfiai Múzeum:
Természetes képek.

A Lukácsos Éva (néni) - egy sávban úszunk -, akit két napja vittek el a mentők, túl az infarktusveszélyen, még kórházban, infúzión. Barátnője naponta kétszer érdeklődik a férjnél. Általa üzentem: Úgyis tudom, az egészet PR.-ból csinálta; fölösleges volt, anélkül is szeretem.

Kedves T., nagyon megszerettem a programját, nagyszerű, okos és jó. Egyetlen hibája van – erről többször szóltam, bátortalanul, mert úgy tűnt, nem megoldható. Nem lehet benne csoportos műveletet végezni; pld. szavakat cserélni, mint az excelben lehetett. Most, a végső munka közben derült ki, hogy ez bizony nagyon keserves következményekkel jár.

Egy példa: sajna csak most vettem észre, hogy pld. az IRÁSok-nál, ha időrendben nézem, elszórva jelentkezik ez a tartalom-megjelölés: hogy „j-136”-(140 szám, elszórtan). Ez így érthetetlen. Most a 140- „j-„ -t kicseréltem „LEVÉL LE MEUX-BE” –re. Viszont ugyanezeknél a „címzett” oszlopban szerepel a „Le Meux”, onnét csoportosan kivettem. (Ugyebár egy-egy mozdulattal.)

Vagy: most fölhasználtam a "pótoszlop2"-öt, "megjegyzés" rovat lett, néhány sorban beírással. Az összes többi mezőbe most beírtam, hogy: "nincs" ez emlékeztet majd, ha valami többletadat előjönne, oda célszerű tenni.

Nem állítom, hogy életem végéig ezt a rendszert akarnám bizgerálni. (Most éjjel-nappal ezen dolgozom, sürget az idő.) De maga is tudja – felfedezés, vagyis ihlet kérdése, hogy az ember észrevegyen egy-egy javítási lehetőséget. És ez továbbra is előfordulhat. Amiket a napokban cseréltem, jelentős minőségjavulást hozott.

Megoldásként a következőt képzelem el. Az adatbázisban pld. a „MINDEN ÍRÁST MUTAT” táblázatot átforgatom excelbe. Abban javítok. Azt kéne az adatbázis számára visszatölteni. Nem tudná ezt a lehetőséget valami módon a kezembe adni, megtanítani rá, egy leírással?
köszönöm: d

Végre. Teljesen egyetértek a kormányprogrammal, rendezik ezt a kérdést. Is.
Mától nem szabad ide hozzánk, a Bakfark Bálint (azelőtt Ipari tanuló, előtte Tanonc) utcába traktorral behajtani.

Elfelejtettem, hogy ezt te Le Meux-ben nem értheted. Így akadályoztak meg egy nagyszabásúra tervezett traktoros paraszttüntetést. (Egyébként szellemesen.)

Körülnéztem az ablakból, ahonnét valaha harminc évig naponta. De mit csinálnak vagy hat méterrel a felszín alatt. Kéregvasúti megálló?

Kirándulás helyett kettesben Jánossal
a Néprajzi Múzeum.
50 év MTI fotóiból kiállítás.
Nyitva november 16-ig.
Nem sok az igazán jó fotó,
sok protokollfelvétel, a "musz(áj)anyag",
idősebbeknek emlékezni alkalmas.

Ezt a fotót viszont szerettük.
A szerzőt elfelejtettem megnézni.
János falazott, amíg lekaptam.

És még egy régi ismerős,
egy nekem nagyon kedves fotó,
Reismann Jánostól (1905-1976),
Vietnam.
Repróját a C. naplóba
1975 decemberben tettem be,
egy fotóújságból vághattam ki.
Összetartozás és
mintha egy kis szomorúság.

Az új programozó fiú fölmérte, és 150 ezret kért az adatbázis-program honlapommal összekapcsolásáért ("szkinelés" - ráhúzni a bőrét). Azt mondtam neki, háromszázat adok, ha december 15., éjfélig üzembe helyezhetem.
Az eredeti, a remélt befejezés április lett volna.

92 éves papunk, Imre atya tegnap tartotta vasmiséjét, vagyis 65-éve szolgál. Az ünnepre ideutazott ferences rendtársa, a kárpátaljai püspök is. A hétfő hajnali mise Imre atyáé, ma is ő mondta. Nem a neki/vele koncelebráló püspök. Meghatódtam.

Barátom több száz ábrát gyűjtött a neten (hetven fölött), ilyenformán egyetlenként tanszékén, nála a legkorszerűbb gépeket is megismerik a hallgatók.
Mára pedig már a rajzolóprogramot is megtanulta:

Deske! Legalább felismerted az eredetit? Most úgy vagyok veled, mint a géptan ábráimmal. Így jobban érzékelhető a lényeg. Azt választottam, ami világos és kevés tárgy van benne. G1.

Gábor! Én akkor abba is hagyom.
Vagy legalábbis törekedni fogok
erre a lényeglátásra! ölel: d.

Munkaközi ügyek-gondok:

Kedves István! Most hogy áttérünk az adatbázis rendszerre, párhuzamosan a honlap karaktere is módosul. Hogy a háttéranyagból ne csak a kuriózumok-, hanem igyekszem teljesebb áttekintést adni. Ennek kapcsán most netre alkalmassá tesszük húsz év főbb tv-interjúit, filmjeit is.
Úgyhogy megkérném magát, a C3 szerveren a határt tegye át nálam egyről másfél gigára. Köszönöm!
Szívélyes üdvözlettel: d.

Nem lelkesedem a művészi ars poeticákért, fellengzőek és hazudnak, önmaguknak is. Az a pontos, amit Tornyai mondott, festek, ahogy az egér rág. Muszáj neki, mert folyton nől a foga.
Úgyhogy egyszer én is megírtam Szütsnek a magamét.
Ja, meg egyszer volt ez: Az életem a csendéletem.

Gál Józsefnek nyílik kiállítása nyolcadikán a Hamilton cég Aulich Art Galériájában. Kaptam a meghívót, benne Jocó művészi hitvallása. Rögtön az első mondat olyan jó, hogy nekem elég is: Már nem hiszünk a szellemekben, de ha átöleljük a fák törzsét, valami ősi testvériséget érzünk. Micsoda ötlet.

Ijjjen is van, esküszöm, költő:

Deske, Sz., és V.: most találtam: http://aaaaaaaaaa.freeblog.hu/ ...ha tudtok valakit, aki ennél is optimistább hozzáállású arc, akkor könyörgöm, ne tartsátok vissza magatokat...
Ádám

És egy kommentárja: Úgy gondolom, hogy ez az egyik legjobb blog amit valaha olvastam. Valaha. Nem viccelek. Végig. Az elejétől. Onnan. Sny.

● 2006 november 8., szerda.

01:25, fölébredtem, hát leírom.
Higgyem el neki? Ez költészet. Ez A költészet. Nem hiszem el, ilyen nincs. Vagy van? Ennyire nem tud ember szeretni. Ilyen boldogság nincsen itten.
Olvasom az újságban, hogy megjelent, hát két csomag DVD-vel együtt, csak három emelettel följebb, itt szemben, a Mammut2-ben megvettem Szabó T. Anna új kötetét. Mókás volt, mert se neve első tagja, se a kötetcím nem jutott eszembe, csak annyi, hogy T. Anna, s így a bolti kompjuter se találta. Aztán az eladófiúval végignéztük a választékot. Tehát: Elhagy, Magvető Kiadó, 2006.

Ez a kötet, egyáltalán, ez a nő nagyon jó. Leírja, hogy ő szeret, és hogy milyen boldog. A férjével, akivel tizenhét éve él együtt. Csiklandós, csóválom a fejem.
Egyszer kidolgoztam egy hasonlatot a világítótoronnyal. Hogy az mutatja, merre kell menni. Nem azt, hogy oda kell menni. Oda nem is tudsz. (Ott zátonyra futsz.)

Jegygyűrű

legyek a foglalat legyél a lámpa
legyek a gyertya legyél a lángja
legyek az alvó legyél az álom
legyek a láb és legyél a lábnyom

legyél a foglalat legyek a lámpa
legyél a gyertya legyek a lángja
legyél az alvó legyek az álom
legyél a láb és legyek a lábnyom

Ez bizony nagyszerű. Petri nagy halálversének pergése jut eszembe: Belebotlom halálomba.

A nézés tárgya

Egy alvó férfi talpa. Ennyi látszik
a sárga lámpafényben, meg egy fotelkarfa
az ágyhoz közel. Feszes, sima barna
mind a kettő, de az egyik él.
A léte létebb lét a többinél
...
Csak nézlek most: Tart és betölt a nézés.
mit mondhatnék a talpadról a látás
szavaival?
...

Kétoldalas vers. A költőt, úgy emlékszem, Gábor (G1) tanította meg nekem, az élelmiszeripari gépek szakmérnöke. Mire jó a Lukács. Átküldte - hadd becézzem - Annácska hímporos és hatalmas látomását: A mai nap. Azóta jegyzem. Mondjam, Rakovszky-színvonal?! Ezek a nők, itt sorra. Festőben is. Vojnich, El Kazovszkij, Krajcsovics Éva. Nahát.

Fél négy. Talán még vissza tudnék aludni. Megpróbálom.
Szépek azok a versek a hajnali news-ban. Meg irigylésre méltóak azok a férfiak is, akiket így szeretnek. Persze én akkor is Burns John Anderson-ját szeretem a legjobban ebben a témában. Jó, igaz, romantikus és régi! De szívszorongatóan tömör - amúgy ott is egy nő vall a férjéről, nem fordítva- ettől még szebb, döbbenetesebb. N.M.

● 2006 november 9., csütörtök

Deske! Akkor legyen itt ez is: G1.

John Anderson, szívem, John

John Anderson, szívem, John,
kezdetben valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre
John Anderson, szívem.
John Anderson, szívem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szívem.

Szabó Lőrinc fordítása

Megírtam, holnap postára is adom:

dátum: 2006.11.9. fájl: html-2006/mng-kepcimek C. 8771

Kedves Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjtemény!
Sajnálattal jelentem, hogy hétfőre virradóra összes munkám címe megváltozott. Sajnálattal, mert nem szeretek munkát okozni, de hát ez vonatkozik a nálatok lévőkre is. Kötelességemnek éreztem a belső sugallatot követni. Szerencsére erre (legalábbis az) excel-program szívélyesen fogadóképes. Honlapom - www.deske.hu -, opuszjegyzékén már minden cím így. Még a fotóknál is.

Egy szelete a gondoknak: főleg rajzaimnál előfordult címismétlődés. Mostantól címtartozék lett (szünet, gondolatjel, szünet után) az opuszszámom. Amit minden munkámra fölírtam eddig is, hátulra.
Megkérlek, kedves Galéria, szíveskedjél a fentieket figyelembe venni.

Siena-Párizs, és ami közte volt - A/71/11	olaj, farost	100x140
Avignoni szerelmesek - A/71/12	olaj, farost	4 tábla, 140x100
Nyugtalan ifjúkor - A/73/18	olaj, farost	90x136
Sorsunk, tehát- - A/76/14	olaj, farost	84x192
Éjjeli utazás - A/80/02	olaj, farost	60x150
Emlékszel? - A/80/06	olaj, farost	60x136
A régi zsidó temető - A/82/31	olaj, farost	35x30
Régi zsidó temető (évszázadok) - A/85/02	olaj, farost	120x120
Régi zsidó temető - virágzó mandulafával - A/86/20	olaj, farost	60x60
Régi zsidó temető (Ferenczy Károly emlékére) - A/86/21	olaj, farost	120x120
Vuillard műterme - A/91/22	olaj, farost	40x40
Műterem szürke falakkal - A/91/48	olaj, farost	40x40
Műterem, anyanyelv - A/92/22	olaj, farost	50x50
Fekete műtermek III. - A/93/10	olaj, farost	60x60
Műterem fehér asztallal - A/93/13	olaj, farost	60x60
Fekete műtermek IV. - A/93/14	olaj, farost	60x60
Fekete műtermek V. - A/93/25	olaj, farost	60x60
Fekete műtermek VIII. - A/93/28	olaj, farost	60x60
Szürke műterem szőnyeggel - A/93/31	olaj, farost	60x60
Táj bokrokkal, fákkal - B/68/23	gvas	19,6x28,6
Telkibánya - temetőkápolna - B/68/24	gvas	19,9x28,5
Liget - B/68/40	gvas	19,7x29
Gyár - Németországban - B/75/01	tus	30x35
Út Avignonból - B/80/05	kollázs	16,3x12,6
Egyszer és mindenkor - B/80/47	kollázs	17,4x19,8
Régi zsidó temető - B/84/30	ceruza	30x35
Régi zsidó temető - B/84/42	ceruza	35x30
Régi zsidó temető - B/84/52	ceruza	30x35
Régi zsidó temető - félelem - B/86/16/4	hidegtű, monotypia	20x20
Régi zsidó temető - ünnep - B/86/20/17	hidegtű, monotypia	20x20
Régi zsidó temető - idegen vidék - B/86/26/5	monotypia, hidegtű	20x20
Üres műterem - B/88/05	olajlavírozás, ceruza	60x60
Koldus keresztút - B/89/44/1-14	montázs, tus	14 db./13x13

Baráti üdvözlettel: Váli Dezső

(Csak hogy félreértés ne essék, néhány munka kivételével ezek legtöbbjét ajándékként adtam a cégnek. Jó helyre kerültek. A nemzet trezorja.)

● 2006 november 10., péntek

E-mail, tegnap este:

Kedves Szabó T. Anna, hadd köszöntsem, így, ismeretlenül is.
Egy körlevélből szedtem le ma délután mail-címét, összecsattant a dolog, éppen tegnap örültem magának nyilvánosan a honlapomon.
Nekem nagyon jó, hogy maga ír. Amit én, magáról: www.deske.hu / válinews, (ami egy naplóféle) a tegnapi dátummal.

A fogasállvány a bolt elé volt kigurítva.
Igen jutányosan sikerült
egy húzott, 40-es méretű
pamut? damaszt? szoknyát beszereznem.

Úgyhogy végre megfelelő színű
a kispárnahuzatom.
Több éve próbálkozom.

Tubusszín:
nápolyi sárga vöröses.

Más.

Olvasom a tegnapi újságban,
a budapesti rendőrkapitány
fölmond, mert
elege lett.

Érdekes egybeesés.
Éppen nekem is.
Belőle.

Ezt a képet kalapáltam ma,
megint.
A/06/31.
A keret színe sem hagy békén.

Próbálkozom,
avval a bíztatással,
hogy vannak remekművek is,
amiket a keret
fejez be.

Pld. Rippl-nél.

● 2006 november 11., szombat

Deske! Az A/06/31-es gyönyörű, keretestől vagy anélkül. A poénod a rendőrkapitánnyal viszont gyenge. János

Szia János! Tudod, genetikailag nem szeretem a kardlapozást. d.

Hát igen... de az autóborogatástól-gyújtogatástól, baseballütőzéstől se önt el a boldogság. Sz.

Az arányok, az arányok. Az arányok és az irányok... bizonygatnom kell?! d.

● 2006 november 12., vasárnap

Tegnap sikerült a mail-kapcsolatot fölvenni Szabó T. Annával.

Köszönöm a levelét! Egy szigorúan üzleti ajánlat: minden kötetükből egy példány (lehet félrededikált és gyűrött), cserébe egy kép.
Persze megértem, ha kellemetlenül zavarba hozom magukat ajánlatommal. Az aránytalanság nyilvánvaló. Két teljes életművet kérek életművem 1/844-ed részéért. d.

15:01 újabb mail.

Kedves Anna, helyénvaló nem csak úgy, a levegőbe beszélni, hanem pontosítani az alternatívákat.

Az eszmei sor/értékrend nálam; tehát egy üveg:
1./ baracklekvár
2./ baracklekvár
3./ szilvalekvár
4./ lekvár
itt a képlet kissé elmosódik; tájékozatlanságom
5./ dzsem an sich
6./ cseresznyekompót
7./ őszibarackbefőtt, bár ez inkább a hármas helyén
8./ szilvakompót
Most Kata figyelmeztetett, hogy én a meggybefőttet szeretem, nem a cseresznyét. Emlékezzek csak vissza a gyümölcsösrízs-dologra.
Tényleg.
d.

● 2006 november 13., hétfő

Kompjutert is vittem időtöltésnek,
mert a megnyitót
valami búvárfelszerelés
vagy borászati bemutatóval
kívánták összekötni.
Budai szálloda a János-hegy
aljában,
egy-estés kiállítás.
Opuszjegyzékemet rendezgettem
egy félreeső asztalnál.

Aztán meg lehetett nézni
Füzes Gergely
Laár Balázs és
Nádor Tibor képeit.

Egy gyűjtő a fülemhez hajolt,
érdemes lenne
ezt a Nádort gyűjteni?
Visszasúgtam, ő már biztos befutó. És visszajött a második hullámvölgyből is, nálam ez a mérce.

Némelyik üvegen át fotózva, tessék örülni még ennek a minőségnek is:

nador-008 nador-009 nador-010 nador-011

A művészt meg lecsesztem, ott rágózott nekem, egy kinyúlt garbóban. Igaz, fölötte zakó. Hogy jövőre negyven, mindjárt a szakma nagy öregje, ez kötelez. Meg hogy tessék már szíves lenni egy rendes kiállítást csinálni, az Ernst Múzeumban.

● 2006 november 15., szerda

Opuszjegyzék-táblázat átalakítás izgalma, ki kellett mennem. Hosszabban üldögéltem, meglehetős eredménnyel. Utána is megmértem magam, testsúlyom semmit nem változott. Különös.
Úgy kell ezt értelmeznem, hogy már megint hiába piszkáltam a táblázatot; nem történt semmi?!

08:54-kor a vasárnap megnézett Nádor Tibor emailben kijelenti, csak a pontosság kedvéért, hogy a megnyitón nem kinyúlt garbóban, hanem V-nyakú piros pólóban volt.

Köztünk szólva, kedves Tibor, a LÉNYEGÉT TEKINTVE, az nem egy kinyúlt garbó volt?!
Valamint munkáiról nincsenek az enyémtől rendesebb fotói?
www.deske.hu

Voltak.
Örülj, kedves J., ott, Le Meux-ben, ezúttal egy egész gyönyörűséges kis kamaratárlat, számodra is. Ingyen.

Gyümölcsös
Aratnak Pogony mellett
Akácos
Pogony, forró nyár
Akácok Vasadon
Szőlőskert a hegyoldalban
Létra és csacsiasztal
Nyerges
Akácok Monet-nak

Ez pedig,
amit itt mutatok:
Akácliget.

Ennél koncentráltabban
nehéz lenne
megmutatni, mit is mondjak, mondjuk, Magyarországot.

Fenntartom, hogy rajzainak Nagy István, Mednyánszky és Farkas István rajzai mellett a helye. A piros pólóval együtt és ellenére. Harminckilenc éves.

● 2006 november 16., csütörtök

Kedves S. Csaba! Kérte, véleményezzem munkáját, megteszem. Nem tudom, helyesen teszem-e. Maga tisztességes, mély érzésű ember és kulturált is. Elég régóta ismerem. Festői tehetsége vékony. Ha megengedheti magának azt a fényűzést, és családja sem hal közben éhen, hogy csak evvel foglalkozik, tegye. Én ugyan nem, de szívből megértem, ha valaki szeret festeni.
d.

● 2006 november 17., péntek

Szotyori László kiállítása nyílt tegnap a Szinyei Szalonban, (Szinyei u. 2., a Kodály köröndnél) Nem voltam ott; Nagy Miklós barátom nyitotta:

...Az alkony különleges. Kihunyásakor minden zöld dolog felületén ötszörösére sűrűsödik a zöld fény. Mintha a víznél áttetszőbb zöld hullám özönlené el a földet, és hűvös sötét smaragd harmatcseppekben csapódna le. Az esőtől terhes látóhatárt aztán tisztára, fényesre fújja a szél. Az éjszaka is különleges… Hányan lehetnek, akiknek a lelke diadalmas sóhajtással emelkedik elő ilyenkor? Ismerős, rejtelmes pezsgés szivárog fel rejtett rétegekből. Úgy emelkedik fel, fel, mint feneketlen mély vizekből egy holdfényszínű hal, mint egy tárt szárnyú égi madár az áthatolhatatlan mocsárból! Az új világ levegője tele van moha-hidegséggel és tenyésző páfránylevelek ágazásaival...
a teljes szöveg

E-mail:
Miklós, szép. Amit ír, költészet. Szotyori nem áll különösebben közel hozzám, ebből az írásból megértettem, másoknak mit mutat meg a világból.
d.

● 2006 november 18., szombat

Deske! Köszönöm dicséretét [fenti] írásomért, de megint ugyanaz a tünet: pár nappal később jövök rá az agyonzsúfolt, cirkalmas mondataim borzalmasságára. Hiába az egyenként szép mondatrészek, hasonlatok. Nem megy az egybefűzésük, a sűrűségük mértéke, stb. Szüts tapintatosan mosolyogva cseszett le, (jogosan), egy szóval fogalmazva meg kínjaim okát, hogy amatőr vagyok. Magam azt mondanám, amit a múltkori news-ban olvastam egy festőnek adresszálva: vékony a tehetségem. Ez van, azért igyekszem javulni, és megpróbálok szikáran - szárazon csak tényeket leírni, azt is minél kevesebbet.
Nagy Miklós

Kedves Miklós! A kín nem az amatőrség következménye. A minőségért mindnyájunknak meg kell küzdeni. Nem tudok okosat - okosabbat mondani, mint hogy vállalja föl az amatőrségét, ne mint egy bosszantóan becsúszott véletlent kezelje, hanem olyan nyugodt mozdulattal, ahogy egy teáscsészét.
Nem biztos, hogy az az út, hogy igyekszik megtagadni önmagát.

[Miklós, ha gondolja, ezt a levelezésünket azonnal leveszem a netről.]
d.

A levelezésünkben hálisten nem akarok tetszeni senkinek. Ezért nem is igyekszem "kifinomultabb" lenni. Tényleg! Talán ez a baj velem! Mi a fenének akarok jobbnak mutatkozni, mint ami?
Miklós

Ez nagyon jó! Lehet, hogy ez a lényeg.
d.

Bocs, közben a mai naplómat csináltam meg. Fiam állítja, hogy a Dob utca környékén több utcát le fognak törölni a térképről. Gyorsan nekiálltam fotózni, hihetetlen élmény volt a sok rejtett részlet. Nézzen rá: http://www.nagymiklos.hu/irasok,35/
M.

Köszönöm! most nem megy, 6:44; már 4 perc késés; uszoda. A zuhany alatt be fogom hozni. (Nem a meleg alatt.)

8:56
Nagyon szép fotók! Az a már szinte eltűnt kovácsoltvas ornamentika.
d.

Kászálódnék a vízből, ma nem fog menni az 1200, mikor Saci int, a lépcső teteje felé mutat. Ott áll és áll, fenn, a drága púpos Terike (kb. 60) kontraposztban, kislányosan félrebillent fejjel, mintha elpirulva. Vadonat, jókedvű fehér dressz, kék virágokkal; hozzá kék-fehér fürdősapka. A napokban dorgáltam meg idomtalan és fekete fürdőruhájáért.
Megünnepeltem.
Avval is, hogy jeleztem, akkor én most mégis itt, tovább, az ő tiszteletére. Egészen a beláthatatlan 1200-ig.

Uszoda / 2. F. bácsi int: Láttam tegnap a nevét a Fehér László-féle aukcióról szóló cikkben, a Népszabadságban! A legjobb öt festő között emlegették.
- Nem öt, hét. Olvastam. Négyszer.

Uszoda / 3. Hír: "Éva még az intenzív osztályon, de a gépeket már lekapcsolták róla. Mosolygott, élénk. És olyan gyönyörű, nem csoda, két hete alszik; a szeme, mint egy 16 éves kislányé!"

Uszoda / 4. Küldemény:

Deske! Mit találtam megint Szabó T. Annától! Félelmetes, ahogy a technika kiszorít sok mindent az életből. <<mechanikusan épül a végzet. Csalóka eleinte>> : Nem a szokásos forgalmi dugót, hanem az építkezést vette célba, mérnöki pontossággal. Ö már tudja, hogy elfogy a kőolaj, a levegő, a víz. "...eltorlaszolják az eget egészen..." A cím is nagyon jó. Amiről ír, azt műszaki fejlesztésnek szokás nevezni. G1.

Leépülés

Iroda épül így a régi parkra,
ahogy a testben készül a halál:
fegyelmezetten, tragédia nélkül,
a napsütéses nyári ég alatt
előrerajzolt terv szerint a részek
nyugodtan teszik rendelt dolgukat.

Betonnal öntött teknő: a csírák
útja lezárva, mechanikusan
épül a végzet. Csalóka eleinte:
élők nyüzsögnek félig kész falak közt,
még lezáratlan, összevissza minden...
a teljes vers

Kösz, Gábor, ez öröm! Ebben az is benne lehet, hogy az orra előtt - nyilván évek óta - valami nagy micsodát építenek. Fotózza, láttam a honlapján. Nem túl jó fényképek, de informatív. Róla is vannak fotók. Megjegyzem, ha én magyar költőnő lennék, csak egy fotómat tenném föl, amin nem mosolygok és amin jó ronda vagyok. Úgy dukál.
d.

Kapom emailen a havi programot, muszáj néha kimozdulni, meg minden. Katát is invitálom. Hát indultunk ki Zuglóba, tegnap este hatkor, filmklub, a negyven év előtt látott Egy csepp méz. Milyen lehet ma. Aztán a metróban egyeztettük, tulajdonképpen mindketten szívesebben vissza az asztalunkhoz, dolgoznánk inkább. A Battyányi-térnél átszálltunk a visszafelé-metróra.

● 2006 november 19., vasárnap

Öltöző, kérdem Attilát, mi az az őrgróf? A misén a kezdődő Szent Erzsébet-év kapcsán fölolvasták életét is, ez férje titulusa.
- Egy rangfajta, a peremvidékeken gyakori, leginkább német és olasz. Magyarországon a Palavicsiek (fonetikusan) ilyenek, ők is olasz származás. A forma Nagy Károly idejéből származik, az első évezred eleje.
Akkor már a lexikonból is, őrgrófság. A frankok által a meghódított végvidékeken létrehozott... a határok védelmét szolgáló territoriális szervezet, amelynek élen az uralkodó által kinevezett őrgróf állt.... ő gyakorolt mindenfajta hatalmat...

Szintén az öltöző. Jeney nagyszabású Halotti szertartás - zenéjéről mesélek Marci (bácsi)nak. Bár ő a zuhany alatt Mozartot fütyül, buzdítom, hallgasson bele, elhozom. Hárít, kitér, hogy ő még a fekete korongnál tart. Egy futóvendég viszont odaszól, elhozná nekem? Persze, holnapra, MP3-ban jó lesz?
Három órás koncert, egy lemezre ráfér, három perc volt CD-re tenni. Hihetetlenül megváltoztak zene-körülményeink. Tavaly ősszel, mikor kompjuterre tettem, igen hamarosan 104 órányi Bach, gregorián, ABBA.

● 2006 november 20., hétfő

1./ Előzmények nálam: anyácskámmal a hétvégi séta, karonfogva még lehet, nem fenyegeti megszédülés. Fölvittem a Normafához, beszélgettünk, üldögéltünk, gyerekkoromról mesélt, napsütés. Sok-sok kisgyerek, már a síszezonra készülnek. Hazavittem. Aztán a Bem rakparton - már majdnem otthon -, megállt a huszonegy éves Volkswagen, de nagyon. Már nem izgalom, de az ember ilyenkor elkedvetlenedik. Hogy most várakozás, aztán húszezerért autómentő Budakeszire, satöbbi. Megnéztem, mi lehet a baj, ahogy ilyenkor szokásos, majd segítséggel föltoltam a járdára. Fél óra után mégiscsak sikerült beindítani, haza.

2./ Előzmények / Kata: két hetes betegségből lábadozóban. És olyan - egyébként komplikált - ebédet készített, amit forrón kellene tálalni. És én nem érkezem.

Hazaérve azonnal összekaptunk, persze egy lényegtelen részletkérdésen. Mindkettőnk igaza biztos tudatában. Nem szidtuk egymás kurva anyját, ennél rosszabb; elhangzott a két tiltott kifejezés egyike, amit veszekedésnél soha nem szabadna: mert te mindig és mert te soha. A konkrétból bűnösen absztrahálni.
Ebéd külön-külön.
Délutáni alvásból ébredve ezt a képet találtam az üzenőhelyen, az ajtóm előtt. Mellette kézírással:

INKÁBB ŐTET VÁLASZTOTTAM, MERT BIZTOS JOBB A KONFLIKTUSKEZELÉSE - MEG OLYAN SZÉP. IS.

Ő győzött.

Dékán barátom meséli a kávéházból gyanútlanul hazatérő négy német diák megveretését az üres Kecskeméti utcában, október huszonharmadikán. Lecsikorgott mellettük egy rendőrautó...
A követség följelentést tett. Fájdalmas / vérlázító.

Most kéne, amit 30 éve az amerikai hippik:
kakaóuzsonna a rendőrgyereknek.

Egyébként számomra csakugyan nyilvánvaló,
hogy teljesen vétlenek. Nem bolondok, még ha csak egyszerű, verekedőskedvű legények is, hogy kitegyék magukat hadbíróság, állásvesztés; amit nem utasításra, netán parancs ellenében.

● 2006 november 21., kedd

Angliából küldték nekem
ezt a fotót.
Varga-Wallner.

Jó egy ilyen hely, nem?!
Istvánnak erről eszébe jutott
a Nagyítás c. valahai,
fontos angol film.

Délelőtt a megjavított fotógépért,
és ha már
úgyis elmegy a délelőtt,
onnét egyenesen át
az Ernst Múzeumba;
az öt nagy fotókiállítása,
akik külföldön:
Moholy-Nagy,
Kertész, Brassai,
Capa és Munkácsy Márton.
Nagyszabású tárlat.
Sok is a látogató.

Mutatom: Chagall családjával, 1933, André Kertésztől.

Az ember még ilyen módon is
szeret egy kicsit a nagyok
fényében sütkérezni,
hogy megnézi széktámlára
terített zakójukat.

És néhány kép, kedvcsinálónak. Nagyon utálok bújócskázni, ezúttal kértem és kaptam engedélyt fotózásra, avval, hogy a írok róla:

Kertész: Aba-Novák műtermében 1923. Mért lóg be a kályha az ajtó elé. Nem használhatták. Tehát albérlet? Szögön kabátok. Szegénységféle, nem? És otthonosság. Saját képeivel tele a fal.

Kertész fotó Washingtonból, 1970, ismert képe. Kicsit művészkedős, szeretem a csendjét. Ezt csak emlékeztetőnek, bemozdult. Nem nála.

Capa: A varsói gettó romjai. 1948. Hátborzongató. Apám is a háború romjai alatt.

Munkácsy Márton: Lányok táncolnak 1923. - mármint a gyerekek, a verklizenére. Ezt a bérkaszárnya proliudvar-atmoszférát az én generációm még nagyon ismeri. 75 körül fotóztunk mi is ilyet kettesben Sugár Jancsival, itt a Vizivárosban. Akkor is kicsődült mindenki a gangra. János csoportképet csinált róluk. Én szemérmesen csak a pinceablakot, avarral.

● 2006 november 23., csütörtök

Hát igen, az IRÁS név tarthatatlanná vált a főoldalon, miután szervezési megfontolásokból az önálló kiállítások és a filmek is oda kerültek. Így lett belőle ARCHÍVUM. Hogy súlya legyen, egy öreg dátumot utána. Napok óta négytől teljes időben a gép mellett, megint.
Ja, a filmek; a hatból most tizenhét lett, Ettől lettem mára egy gigabájt. Andris dolgozott vele napokig. Köztük az a másfél! órás éjfél utáni tv-beszélgetés Fodor Jánossal még 2001-ből, amire megkértem Szütsöt, menne el helyettem; mindent tud, amit én, arcomat meg úgysem ismeri senki. De nem vállalta, szörnyű álmos is voltam, minden riporterek réme, tőmondatokban válaszoltam.
A tv-interjúkon túl a filmek egy része, a legkedvesebbek, bizony magánügy. Miki kicsomagolja a élete első professzionális notebookját, vele izgulok és örülök. Paparazzo barátnőnk amatőrfelvétele.
A másik; évek óta, ha Arany János bácsi padján a könyvből fölpillantok, ezt látom a Margit-szigeten. A víztorony is épp látszik, a horizonton. Biciklim ilyenkor a padhoz támasztva. Karatésok gyakorolnak rendszeresen, szép fehér fiatalok, gyönyörű ívvel rúgják egymást hasba.
Ezt is eltettem, hülyéskednek, vagy tényleg nem hiszik, hogy ember járt a Holdon. A netről szedték le ezt a kis mókát.

● 2006 november 24., péntek

Egyik vízióm-reményem a túlvilágról - merthogy csípőből ez a végtelen-idő elborzaszt - hogy minden kincset megismerünk, amit itt az elmúlt 200 ezer év alatt megtermeltünk. Altamira művésze röviden elmagyarázza szándékát, (de belebonyolódik), aztán megmutatja elpusztult rajzait.
Nem egészen evilági, hogy reggel Krisztus után első században írt levelet olvasok. Ezt a mondatot I. Kelemen pápa és vértanú írta le:

...a bölcs ne szóval, hanem jótetteivel mutassa meg bölcsességét.

kedves deske, ez igazán érdekes, nekem is régi vágyam newtonnal, einsteinnel, pascallal, vagy eötvössel beszélgetni a túlvilágon. csupán egy félelmem van: lehet, hogy nagy csalódás lesz ez nekünk. K.

Vagy nekik.
Bocs. d.

Tegnap valamit megint megértettem a hajléktalanság rettenetéből. Templomunk melletti kis park mélyén padok, mindig aludtak rajta néhányan, rongyok és hullámpapír között. Most kicserélték vasfotelekre, abban elfeküdni nem lehet. Hét óra, látom, egy bebagyulált alak, öreg ember lehet. Csomagja a földön, mankói mellette, a karfához támasztva. Ül. Óra múltán uszodából hazafelé, ugyanott, ül. Merthogy mit csináljon. Az élelme úgy ahogy összejön naponta, mert az muszáj. Egyebekben mit csináljon. Mit csináljon egész nap. Még nincs nagyon hideg. Ül.

És a leépülésnek milyen foka, ha ez már természetes.

Előállt a következő,
a megfestett kilencszázadik
(létező 580.)
műtermes festmény témája.

Honlapom betűin igazítva,
váratlanul a kép szín-inverze jelent meg.

Meg kéne csinálni.

Ámbátor inkább irtani kellene.
följött egy műgyűjtő ismerősöm,
elbeszélgettünk az időjárásról,
előkerült utóbbi négy évem
két legjobb munkája,
A/02/29, A/03/06,
megnéztük, aztán elbúcsúzott.

Azóta itt áll, és én nézem ezt a két képet.
Minden nevetséges mellettük.
Irtani kell. Irtani, a fene egye meg.
El is kezdem a körülnézést.

Egy óra múltán: átnéztem az itthoni képeket. Hatot visszaminősítettem sárgából fehér rajzszögesre; elkészültből továbbfestendőre. Kidobni nem tudtam (bírtam) egyet se. Ennyire jó festő lettem. Kezem aranyat ér.
Vagy inkább csak ennyire öregszem.

● 2006 november 25., szombat

Szegény,
ámbár tékozló
ország vagyunk,
ha egy ilyen kép
fiatal magyar fotósa
most éppen Angliában,
ládacsomagolásból él, nem?!
beleértve immár
ezeket a fotókat is:

varga-wallner-csilla-03
varga-wallner-csilla-04
varga-wallner-csilla-05
varga-wallner-csilla-06

És ezt még egyszer, mert nagyban bizony egészen más: varga-wallner-csilla-02, Ugyanis ha a kép itt ettől nagyobb, az öreg, 800 x 600-as fölbontású monitorokon a szöveg becsúszik a fotó alá, többen panaszkodtak.

● 2006 november 26. vasárnap

Séta ugyanott,
ahol tegnap anyácskámmal.
Robiék három unokával,
nekik játszótér,
úgyhogy a Hajógyári szigetre.

Szép napos délelőtt.
Robi a babakocsdit tolva
Várady Szabolcs
akadémiai székfoglalóját
meséli.
Remélhetőleg meg is fog jelenni.

Délután a Móra Kiadó Történetek Leninről - kötetét olvasgattam. Uljanov város egyik csöndes utcácskájában áll egy nagy faház. Látszatra semmiben sem különbözik az utca többi házától...
Vlagyimír Iljics egy erdőben eltévedt pityergő kislányt hazavezet szüleihez. Három diót is belevarázsol kosárkájába. Vlagyimír Iljics vendégségben a háziak Vaszka nevű cicáját megtanítja karikán átugrani. Utána azt mondja a boldog kislánynak: Lolja, adj csak egy kis tejet neki! Alaposan rászolgált a jó reggelire!
A könyvet tegnap reggel vettem a hajléktalanpiacon. Penészszagú. Sajnos egy ív hiányzik belőle.

● 2006 november 27. hétfő

Olvasom a kislányos, kiscicás, tejecskés sztorikat. Eszembe jutott egy könyv, Rutherford: Ruszka. Másfélezer év orosz történelme regény formájában, néhány család sorsát végigkövetve. Sok mindent megért az ember az oroszokról, a cári (és szovjet) birodalomról, szláv mentalitásról. Ebben is olvastam, Lenin minden volt, csak orosz nem. Anyja svéd származék, apja tatár. Ennek is köze lehet ahhoz a rideg kegyetlenséghez, ahogy az emberekhez viszonyult. Semmi tejecske, kiscica, kislányka. Golyócska, akasztófácska... N.M.

Ezt a könyvet szívesen megnézném. Még gyerekkoromtól valami logikátlan nosztalgia: Ural, az ametiszt-lelőhelyeivel, tajga, tundra, nyírfaligetek, az ikonok, Volga-anyácska. (Mondanám Dosztojvszkijt is, de hát azt sajnos untam.) Megünnepeltem, mikor ha csak tízezer magasból is, egyszer láttam a Bajkál tavat. Mindig érdekeltek az oroszok, az a metszet, amit számomra legpontosabban Levitan (1860-1900) mutatott meg. 1. kép, 2. kép. Romantika, persze. De ez fontosabb belőlük nekem, mint hogy hírszerző tisztjüket megmérgezték Londonban. Barátom 46-ban látott egy dokumentumfilmet, második világháború, orosz roham egy mély tankcsapda-árkon keresztül, szemből golyószórózzák őket. Mikor az árok megtelik, a szovjet páncélosok áthaladnak rajta. Ma se tudom, higgyem-e.

A Vlagyimír Iljics egy erdőben eltévedt pityergő kislányt hazavezet szüleihez. Három diót is belevarázsol kosárkájába... Tudod a régi viccet: pedig közéjük is lövethetett volna! Szüts

Erről a Gandhi-film jut eszembe, ahogy a tüntetők közé lövet a helyőrség parancsnoka. Öreg barátom legyintett; angol jómód, angol elegancia?! A gyarmatok vére árán...

● 2006 november 28. kedd

Azt mondtam deskének:
legyen a gondolkodásod is fegyelmezett.

Ugyebár értesülünk róla,
mit vacsorázott tegnap
valami Torgyán János.

A rosseb egye meg.

Hollán Sándor
olyan
képeket csinál,
most, 2006-ban,
amit ötszáz év múltán,
ha még lesz élet a földön,
és lesznek képnéző emberek
satöbbi.

És ki tudja ezt.
Ki tudja ezt itthon. December 9. nyílik Párizsban a Vieille Temple utca 23 alatt a kiállítás, ahol megmutatja.

● 2006 november 30. csütörtök

Így lesz kerek a világ (én),
ha az embernek világlátott
és szíves barátai vannak.
E-mail jött:
Hollán kapcsolatban állt
Morandi örököseivel,
tőlük kapta az a baloldali kancsót is,
ami a fenti gyönyörű képen.
(Morandi csendéletein is szerepel.)
Kohán Feri járt Hollánnál,
s most átküldte néhány felvételét.
Ez a fotója kulcsinformáció.
Ezúton is köszönöm,
a közösség nevében is.

hollan-csend1
hollan-csend2
hollan-csend4

(Persze, ilyen tárgyakkal nem kunszt szép képeket...)
Feri most rákérdezett telefonon: a csendélet-beállításon másfél éve szerepelt egy (meglehetősen elfáradt) alma is, hogy avval mi lett. Hollán: hát nem látja, ott van a képen. (A középső kék folt alatti halvány vöröses elszíneződés...)

És még egy infó, Hollántól: Morandi szobája 18m² volt, benne ágy, és ott is festett. A konyha közös, nővéreivel.

Szüts ehhez most hozzáteszi, Morandi szobáját rekonstruálták bolognai múzeumában, itt festőkabátja is megtekinthető. Úgy tűnik, egyáltalán nem használt rongyot, kabátjába törölte ecseteit; a kabát gyönyörű.

nov: 65796 = 3071/hó = 102,4/nap, átléptük a százat