VÁLINEWS   152. levél J.-nek, Le Meux-be   /   2007. november

● 2007. november 1. csütörtök

Mára egy faladatom maradt, kitalálni,
a 200 plakát és 200 majdani tulajdonosa hogyan talál
egymásra feszengés és kérdezősködés nélkül.
Meg a szokványos kérdések a teremőrhöz,
aki a bejáratnál ül: egyenruhás biztonsági őr.
(Kopogásra enged be.)

A feladatot csak negyedszerre sikerült megoldani. Így.

Most aztán jön a henye.
Találtam egy szürke keretet, tönkreteszi a képet.
Eddig kétszázszor festettem át. És nem hiszek a festő-törvénynek, hogy ilyenkor a kép a rossz.
A kép nagyon jó.

Délután a keret átfestve: A/04/02

Este kiraktam az itthon lévő képeket, körbe a falak mentén, meg a földre. Harmincat kiszelektáltam, ebből 16-nak még adok esélyt a megjavulásra. A többit kettétörtem.
Akkor ma így áll 1960-ban kezdett statisztikám: éppen 900 festményem él, kidobva 846.

● 2007. november 2. péntek

Kiállításrendezés közben rákérdeztem:
mesélek én évek óta az Aulich Galériáról
egy gyönyörű legendát,
ami jelzi a színvonalát;
egyeztessük, mennyire igaz.
Hogy hajdan az emlékezetes Gruber-kiállításra
130 képet gyűjtöttek be,
és ebből 90-et állítottak csak ki.
Egy már nem is élő zseni esetében ennyi ráhagyással dolgozni; elképesztő.
A válasz: nem így; kétszázat gyűjtöttünk be, és abból százat állítottunk ki.

Lenyűgöz ez A Marabu.
Hogy milyen baromi tehetséges. A szörnyű magyar börtönviszonyokról írt cikket illusztrálja, verés, erőszak, gyilkosságok. 
A mai újság.

Újrafotóztam az A/04/02-őt,
a kerettől teljesen más lett.
És ez is a mai délelőtt, VÁLINEWS spiráloztatás.
Az elektronikában azért annyira nem bízom,
három példányt ki is szokok printelni hó végén.
Spirálozás-hazafelé egy emlékkép a mi házunkról.

Egy délelőtti levélváltás:

Kedves Deske, ahogy reggel  olvastam a blogját, megrémültem... csak  nem???... Szerencsémre, én magamnak  kigyűjtögettem  a  kedves képeimet  Magától, így meg is tudom mutatni, Ezt keresem. A/07... Ez  még  a  reményt  hordozó, vagy  már a  reménytelen  kategóriába került ?! Nekem ez egy világ volt.  Ha  megírná  a  sorsát, - mi lett  vele -   jó  volna. Köszönöm.
U.

+
d.
 

Délben. A/04/34, még 2004-ből. Ez már él a kérdéses tizenhatból.
Nem is kellett sok festék rá.
 

 

 

● 2007. november 4 .vasárnap

Elsőszámúnak tekintett olvasómnak,
- drága barátom, szakember,
és szerencsére kérlelhetetlen kritikus -
vittem átadni a vasárnapi kirándulásra
az októberi kinyomtatott VÁLINEWS-t.
Ugyanis képernyőre nézni nem hajlandó.

Kezes titkárnőként
a dossziéra előfogalmaztam
lehetséges válaszát,
merítve az elmúlt évek tapasztalatából.

Maga a kirándulás ilyen volt.

 

 

 Délután a Nemzeti Galériában.
Ez új; 65 fölötti, hát ingyen.
A gyűjteményes Vaszary-kiállítás,
kemény negyedóra.
Sokat, sokfélét,
és nagyon ügyesen festett.
Remek színek,
remek ötletek.
Majd kimosni szememből a látottakat,
gyorsan át Ferenczy Három királyaihoz,
a zöldfoltos lovakkal.
Ott aztán megbékéltem, hogy áll még Buda.

Erről aztán hazafelé is meggyőződtem,
lobogtak a lobogók. Jó ez a város.

● 2007. november 5. hétfő

Egy fiatalember rákérdezett. Eszembe jutott, ugyanezt kérdeztük Czóbeltől, 1961 körül. Szentendrén látogattuk meg, hónunk alatt mappával, Kecskeméti Kálmán barátommal. A mester mesélte, Párizsban kiállítása lesz, a Galerie Zak-ban. Hogy izgul-e? Finoman elmosolyodott, pipája mögül.
Még egyet kérdeztem tőle, nem adná-e kölcsön Kelenhegyi úti műtermét, hiszen a teleket Párizsban tölti. Nem, már Pesten maradnak.

Számomra ez a kiállítás múlt kedd este 7-kor történt meg, amikor belépve a terembe, ámultam és elámultam a rendezésen. A főterem válogatása Márkus Istváné, aki a brókercég tulajdonosa? igazgatója?, műgyűjtő és talán közgazdász; amúgy együtt csinálták a galériavezető Beleki Ildikóval. Együtt, de nélkülem, előző este kidőltem a sorból, szégyenszemre otthagytam őket háromnegyed tízkor, nem láttam a fáradtságtól.
Azóta sokkal szerényebb vagyok. Messze jobb, mintha én.


Jó reggelt!
Deske! Elvétette  a  dátumot. Már a  vasárnap se jó, az volt 4-e, ma meg 5-e van, hétfő. (ezek szerint mégis izgul... Ez jó!!)
H.
 

Sajna, nem. Jav. Köszi!
d.

● 2007. november 6. kedd

Megnyílt tegnap a kiállítás.
A mutatottnál valamivel
többen voltak jelen.
Ami a legfontosabb, mára teljes
a dokumentációja.
http://deske.hu/kiallitas/k42.htm
Szüts aranyos nyitóbeszéde is itt.
Én ugyan nagyon kértem,
hogy ezentúl mindig öt év előtti
beszédét olvassa föl, amiben elmeséli életem utolsó óráját, de hát ő alkotó ember.

Fiam felvételei:
aulich-megny-04.jpg ezen feleségem-Kata kék nyakkendővel, és egy híres ember: Szabó T. Anna,
aulich-megny-05.jpg  bemozdult, úgy, mint az emberek is, de az atmoszféra,
aulich-megny-06.jpg egy jó nézőpont.

Ma délelőtt aztán sok e-mailek jöttek.
Volt, hogy ketten ugyanazt a képet vették volna meg, fél óra különbséggel. Az Igazi műterem - A/03/06-ra pedig többen is pályáztak, aztán csüggedten visszafordultak, azt két és fél millióért adom. Leginkább múzeumnak kéne ajándékozni.


Kedves Művész Úr! Örülök, hogy láttalak (régen nem találkoztunk) és persze a képeket is! Így most hirtelen az a benyomásom, hogy valamerre mégiscsak lépni kellene, változtatni, mert azt látom, hogy ez a kör, bármilyen is, bezárult. Az artisztikum adva van, kifogástalan. Ez azonban nem elegendő. Ebben a szivacsban nincs több lé, amit ki lehetne belőle préselni.

Szerintem ugyanezt nonfiguratív irányba kellene folytatni, kicsit konkrétabban és talán még színesebben is, talán bátrabb-, karakteresebb lenne, jobb lenne...
Remélem nem bánt, hogy őszintén[...]
E.

 

Szép volt ez a tegnapi nap,
majdnem olyan szép,
mint az a múlt hét eleji,
amikor fél óra!! alatt két új
oszlopot is kitaláltam
a NEWS-képek
készülő (1900 soros)
táblázatához.
Talán röviden elmondom a lényegét. [...]
 

Valaki a tegnapi újságban
Sólyom László
maradiságát szidja
a homoszexuálisok
házassága ügy kapcsán.

Marabu ezt illusztrálja.
Fergeteges ez a pasas.

● 2007. november 7. szerda

Kedves Deske! >>Szerintem ugyanezt nonfiguratív irányba kellene folytatni<< Várom, sikerül-e befolyásolni életműved irányát. Szerintem továbbra is műtermeket fogsz festeni. Oly sokan vannak, akik különféle témákat dolgoznak fel, és az élénk színeket használók is nagyon sokan.  És akkor mi van? Egyiküket sem hívják Váli Dezsőnek! Még egyszer gratula!
üdvözlettel: L.

● 2007. november 8. csütörtök

Az Aulich Galéria kiállított képei. Itt pedig a végül kimaradtak. S. barátom szerint a rendezés rossz, mert az ő tulajdonában lévőt kihagyták.


 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

● 2007. november 9. péntek

Zuhanyozó alatti diskurzusaink mailben folytatódnak.


Deske, küldöm; tehát a Márai-napló, ahogyan Illyéssel perel: 

Illyés könyve a puszták népéről. Kitűnő könyv, gazdag, őszinte. De ez a könyv sem tud meggyőzni arról, hogy a puszták népe nem felelős mindazért, ami az évszázadokban történt vele; nemcsak a gróf, s később a zsidó nagybérlő.

 Illyés az egyetlen író, akivel beszélhetnék, aki mindent tud, amit írásról egy írónak az élethez való viszonyáról tudni kell: tud írni, teljes erővel és öntudattal, művelt, értesült, a szó nemes értelmében, mint egy vadállat és magándetektív egyszerre, huncut, van humora. De sunyi, paraszt, mindegyre hős szeretne lenni, s aztán megijed és elbújik a betegségébe, vagy a felesége szoknyája mögé. Nem beszélhetek vele, a szakadás túlságosan nagy.

 Illyés a legszomorúbb emberi jelenségek egyike, akivel a magyar irodalomban találkoztam. Ez a tehetséges, értelmes paraszt nem bír hiúságával; a nemzet őrangyalának érzi magát, a haza szeráfjának; a valóságban csak egy harácsoló szabadcsapat regőse. Keserves ébredése lesz. Kár érette.

Illyés verset adott közzé, melyben a Parasztpárt prominenseinek családnevét szedte rigmusba. Szomorú kép: egy költő, aki tallózó bandavezérek nevével ékesíti fel verseit.

Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban. Mi ebben az írásban a penetránsan jellegzetes? A somolygás. A kézdörzsölés. A káröröm. A műfaj: zsurnalista szépirodalmisággal kendőzött pamflet. ... kézdörzsölve, somolyogva, nyájasan – lelátogat a Kastélyba, ahol az egykori tulajdonosok időközben már a béres-lakásba szorultak. Itt elfogadja a volt birtokos meghívását és elmegy ebédelni a szerepet és tulajdont vesztett földesúrhoz... a kastély privacy-jéből kizavart úri hölgy a béresek szeme láttára kénytelen végigsétálni az udvaron, hogy a közös latrinában túlessen a testi szükségen…az író nem akar tudni arról, hogy a legyőzött ellenfélnek meg kell adni emberi rangját…

Illyés Gyula, Veres Péter és a velük társult műparasztok úgy képzelték 45-ben, ha nemzeti színű gatyában felsorakoznak a kommunisták mögött, nem kell más, csak megvárni, amíg a kommunisták elvégzik a piszkos munkát – elveszik a birtokot, a bankot, a zsidó és a grófi vagyont – és akkor ők, kéz-dörzsölve, előlépnek és átveszik a készet… 

A Csillag című kommunista irodalmi folyóiratban Illyés bökversei. Valahol a Dunántúl „bujdokol”. Deportálta önmagát, persze nagyon kényelmesen. A meghasonlott, világfájdalmas, öreg költőt játssza. A versek rosszak, hazugok, konganak; egyetlen szava nem vet szikrát. Sunyin, lopakodva és kéz-dörzsölve alkudozott mindazzal, ami az elmúlt években történt…

Olvasmány: Green, Napló, 1950-54. „Ó, du mein Shakespeare!” Mit tudsz te? De lehet, hogy ugyanakkor, amikor ezt leírom, a vasfüggöny mögött Illyés vagy Tamási az én naplókivonatom hallgatja a rádióban és gúnyosan felsóhajt: „Ó, du mein Shakespeare! Mit tudsz te?”
üdv: Gábor

 

Kösz Gábor, elolvastam ezt a Márai-Illyést. Ennek nagy részét ismerem, már együtt átvettük, régebben. Lehet, hogy részlegesen akár igaza is van. Nekem Illyés marad az apám.
d.

Nem tudok lemondani Kata kisszékének reggelenkénti lefényképezéséről, F/07/132

Ez viszont egy baromi jó ötlet: >>Csináljunk együtt múzeumot! Ezzel a felhívással fordult Salgótarján lakóihoz a Nógrádi Múzeum, hogy saját relikviáikkal, dokumentumaikkal tegyék személyesebbé a várossá nyilvánítás 85. évfordulóját... egy bányász inge, amit viselője akkor hordott, amikor halálos lövés érte a forradalmat vérbefojtó sortűzkor...<<< mai Népszabadság.

Kiállítás-meghívó érkezett Csató Józseftől, nem ismertem. 27 éves. Artus Stúdió. Honlapjába belenéztem, igen figyelemre méltó. "Fülledt" [javítva 2008.05.]
vagy, ha az honlapja: www.csatojozsef.hu

● 2007. november 12. hétfő

Főiskolai szakdolgozatot kaptam mailben: A zsidó gyászszokások, és temetkezés ábrázolása Váli Dezső festészetében. Az egri Eszterházy Károly Főiskoláról Fodor Nóra kisasszony jó érzékkel válogatta ki és elemezte a fontosabb képeket. Ezen túlmenően körképet ad a zsidó temetkezési szokásokról. Bölcs ötlete szerint a diákoknak ezekről is kellene beszélni, kevesebb lenne a sírkőgyalázás. fodor-szakdolgozat.htm

A fürdőszobából >>segitség!<<  hallatszik, beszaladok. Két kisunoka a kádban. Kérdem, mi van? Semmi, játszunk. Kata megkérte,  hogy ezt ne, miért a segélykérő kiabálás? Piroska öt életéve egész nyugalmával feleli: Csak.

A Miatyánkot húsz éve
olyan kéztartással mondom,
mintha madárkát várnék
két összetartott tenyerembe.
De most láttam szebbet.
A kezek leengedve,
de a két tenyér fölfelé néz.

Szüts szerint is kitárt karral a legszebb.
Csak hát azt még a hajnali misén se illik.

Igen, a kéztartás.
A gyorsúszás stílusa egészen másként alakul,
ha középső hüvelykujjpercemet
a tenyérélhez szorítom.
Miközben ezt fogalmazom,
a szomszéd sáv sarkában egy öregúr
félszegen a bukófordulót próbálgatja.
Nem éltem hiába.

Ajándékfotót kaptam
velemkorú barátnőmtől, Á-tól, mailben,
megjutalmazandó kiállításomat.
Olvasom; Mikikének hívják.

Az enyémnek valaha kék köntöse volt.
És sokkal szebb és kövérebb volt,
mint a húgomé.

És Illyés válaszol Márainak. Az ő naplójából. Nekem meggyőző.

Márai Naplója. Minden együvé van hordva ebbe, ami egy nagy író lelkületére jellemző – egy adótiszt képzelete szerint. A nagy író a hazáért aggódik, a nagy író érzi a felelősségét, a nagy író művén töpreng, a nagy író küzd a művel, a nagy író ingujjra vetkezik. Mindez megfelelő elosztásban és vegyítésben, a végzet és egy gondos szakács utasításai szerint. S ilyenféle mondatok: „Mikor apám meghalt, kimentem a folyosóra, s cigarettára gyújtottam. Mikor fiam meghalt, szintén rágyújtottam. Úgy látszik erős dohányos vagyok.”

A zseni egy adag tehetség és két adag szorgalom – Márai kedvenc Goethe-idézete. De ő hovatovább csak a szorgalomra nézett. S pláne, azt hitte, a szorgalom a teleírt lapokat jelenti… Nem Márai az egyetlen Goethe híres mondásának félreértésével, hogy a tehetség nem más, mint szorgalom. A szorgalom nem a félévenként kötelező új és új könyvet jelenti. Félévi szorgalmas figyelmet jelent, egy oldalnyi szövegért. Márai a tanácsot nyilván Goethe százötven kötetének szemlélése közben értette félre…Van valami lusta szemérmetlenség, férfiatlan hanyagság százszámra hagyni könyvet az utókorra…

 Nem tisztelem Márai álláspontját; magatartását /a személyi részt/ annál inkább tisztelem. S ebben is legjobban a hűségét, ahogy megáll a Kassai polgároknak már csak az ő képzelete őrizte – s tán csak a képzelete alkotta – várfokán… Ki írta le, hogy a falukutató irodalom, helyesebben: magyar társadalomkutató irodalom első műve – az Egy polgár vallomásai? Én… 

 

● 2007. november 13. kedd

 

A Normafán
tizenöt centis hó.

 

 

Barátom baráti intése, hagynám már a műtermeket,
és festenék például absztraktosat.

Én másképp csoportosítanám;
vannak jó képek,
és van a többi.

 

● 2007. november 14. szerda

Méjponton. Választhattam, mivel kínzom magam: fölmegyek síelni, vagy elmosogatok. Aztán fölvarrtam egy inggombot, igaz, hogy inadekvát zöld cérnával-, s most visszafekszem aludni. Délelőtt tíz óra van.
Ami nem megy, azt [ne] erőltessük. De ha akkor se.

És egy jó hír, telefonon. Anyácskám haza készülődik. Ide a földi hazába, Pestre. Úgy gondolja, el tudja látni magát - magukat. Barátnője négy hónapja egyedül egy szobában, járókert és 92 év.

Úgy tűnik, nem mindenki veszi a lapot. Minden pofon mellé egy rendőrt állítani:

Méjponton. Uram! A méjpont elipszilonos ly, úgy, mint mélypont.
H.

Szerencsére van más is:

Kedves Deske! Méjpont-ból emelőnek akkor  legyen itt egy  ide vágó vers. Jó szívvel...
L.

Kedves Váli Dezső, egy bályos barátnőm első hódítási kísérletű levelemre többek közt ezt írta: "egyszerűen muszáj a muszályt pontos jével írni" Beleszerettem ebbe a mondatába is, s ma már több mint barátnő: a feleségem...
H.

Kedves Deske! Ajánlok szíves figyelmedbe - pontosabban: a verstáradba - egy új Bari Károly verset (a Holmi legutóbbi számában jelent meg): 

ŐSZ
Hallod-e, amit mondok, Istenem?
én beszélek,
sok évig tartó vándorlás után ismét útra készülök,
búcsúznak tőlem
a lombjukat vesztett fák,
a záporok ezüst szúrásaitól kisebesedett rétek,
a színek,
már tudnak készülődésemről
az évszakkal harcoló, vadul ordító virágok,
az emberi fogalmakkal megérinthető
valóság elhagyása
nem kiszabadulás a létezésből,
suttogják a lehullott levelek,
a végesség minek a kapuja?
hová indulok? 

        Barátsággal üdvözöl:
        P.G.

● 2007. november 15. csütörtök

Szabad akarat. Úgy gondolom, tán 4 %-nyi a valóban szabad választási lehetőségünk. Igaz, csak ez a kis hányad kéretik majd számon odafönn. Összeszólalkozott egy arra járó asszonnyal az utcán. Összekaptak, a végén agyoncsapta. És ha már; közösült is a hullával. A bíróságon avval védekezett, hogy: anyázott.
A Hármashatár-hegyen elvesztettem kabátom övét. Hiányzik. Rögtön javasolták: fogd össze egy derékszíjjal. Most, két év után!, tudtam csak rászánni magam, valami nagyerejű kulturális taszítás, hogy ezt nem lehet; megmagyarázni se tudom. A reggeli futás az uszoda felé sokkal egyszerűbb, ha oldaltáskám átvetve a vállamon. Megintcsak ösztönös, elemi belső ellenállás, nyilván valahonnan gyerekkorom mélyéről. Ennek se tudom értelmét, gyökerét.

Keddi jegyzetem így módosul:

>>...és festenék például absztraktosat.

Én másképp csoportosítanám;
van jó kép, összejön évente három;
és aztán van a többi.<<

 

Épp a házunk előtti oszlopon.
A felvétel az első plakátról
a Körtéren készült,
1974-ben; 33 éve már.
Múlik a ZIDŐ.
Megnéztem a ma újra nyílt
Ludwig Múzeumot.
Ez már nem a mi világunk.
Vojnich kint van. Ő se való oda.

 

● 2007. november 16. péntek

Valahogy úgy adódott, szinte véletlen, eljutott hozzám Szüts rádióinterjúja. Szombaton fél tíz tájt beszélt a kiállításomról a Bartók Rádióban. Nyolc perc. hangszóró be De majd le is gépelem.

● 2007. november 17. szombat

Régóta gyanakszom,
nekem soha nem szólnak semmiről.
Kimegyek az előszobába, mit látok.
Itt közben ennyi unokám lett?!

Már a tipográfusnál van (szomszéd szoba) a fotóimról készülő könyv. Kértek egy életrajzot is hozzá, persze fotóice. Nem nagy feladat, véletlen az életrajzok között van egy olyan lajstrom is, hogy mi fontosabb történt évente. Csak a születési évszám kellett még elé: 1942; Kilenc hónap töprengés után ősszel előbújtam a sötétkamrából.

Hónap közepén szoktam gyónni. Múltkor I. atya megijesztett, hogy teljes bánat és erős fogadás a bűnök további elkövetése ügyében. Ami nekem nem megy, reménytelennek tűnik. Kerestem és találtam egy kiváló papot, mondtam is neki utána, profin gyóntatsz.
...Hogy bűnök nemigen, csak ilyen kis disznóságok, a család kárára is a munka. Erre ő: a férfi olyan, kihúz egy fiókot, a másikat becsukja. Egyszerre egy dologra figyel. Az asszony kinyitja a kétajtós szekrényt, benne az összes-, téli-nyári ruha, mindenre ügyel. Rád is. A művészfeleségek nehezebb sorsa. Ne érezze, hogy másodrendű az életedben. Törekedj, ha nem is több időt, de a koncentráltabb jelenlétet adni. Már az igyekezetet is észre fogja venni.
A teljes bánatra pedig az áll, Isten végtelen könyörületes, már az erre-vágyat is elfogadja.
Gyónni érdemes: Istennel egy spárga két végénél vagytok. A bűnnel ezt elszakítod. Majd a gyónással összekötöd, és (a csomó) evvel egy kicsit mindig közelebb kerülsz hozzá.
És ne tévesszük, bűn, ha tudatosan ellentmondasz Istennek. A többi gyengeség.
A végén:
- Mit adjak penitenciának; memorizálni tudsz?
- Rettenetesen nem. 
- Akkor olvasd el két héten át Pál szeretethimnuszát. [1Kor. 13.]

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak... osszam el bár egész vagyonomat a szegények között... vessem oda testemet... mit sem használ nekem...

● 2007. november 18. vasárnap

Szombat éjjel tizenegytől
egyig egy újpesti nyomdában,
gépindítás,
temetős könyvem íveinek színbeállításai.
Szerencsére voltak ott
nálam szakabb emberek is.

A gép nyolc egysége:
négy színt nyom, két oldalra.
Gyönyörű szaga van.
Emlék.
Voltam nyomdai segédmunkás, 1960-ban.

 

És vasárnap délelőtt
szokás szerint
megint
a Hármashatár-hegyen.


Van is hó,
meg nincs is.

Nagyon jó
hegyről
lefelé nézni.

Érdekes,
Jézus
gyakran imádkozott hegyen.
Ő is szeretett ott lenni.

 

Deske, hegyről lenézni olyan, mint egy képet hátralépve szemlélni, a részletek egymásba olvadnak, s kiderül a lényeg. Az élet részletei sokfélék ugyan, de milyen gyönyörű az egész!
F. (Svédország)

Az kis Bartók rádiós beszélgetés, ami pénteken föltéve: hangszóró be.
Az mára begépelve: Szüts, a kiállításomról. Jól összefoglalja a legfontosabb megérteni valókat.

 

Lefotóztam a november elsejei
szelektálás óta átfestett képeket.

A/04/25
A/04/34
A/05/18
A/05/51
A/07/17
A/07/19
A/07/36
A/07/43
A/07/47

● 2007. november 19. hétfő

Anyácskám megpróbálja. Egy hétre tervezi, följön (fölhozzák) Pestre.

● 2007. november 20. kedd

Radikális alkatom (így is nevezhető) miatt létravásárlásra szinte teljesen alkalmatlan vagyok. Ösztönösen majdnem megvettem a négyméterest. Ami még a műteremben sem fér el.
Ugyanez okból számoztam be pár éve Kossuth apánk Váli Bélához írt levelének fotóját 1886-ra, holott a felvétel 2002-ben készült.
Ezért ajándékozok szívesebben egymillió forintot, ha úgy hozza a sors, mint kétezret.

● 2007. november 21. szerda

Egy furcsa, fojtott hangú, érdekes verset küldött versrovatom főszerkesztője, Gábor. Avval, hogy még Lator László sem tudta kitalálni szerzőjét egy tévéműsorban. Csak segítő adat után, hogy a Nyugat 1908-as első számában ő írta a beköszöntőt.

A VÖLGYBEN

Előtted mék. Mögöttünk zúg a nád,
Bottal verem a szúnyogfelhőt széllyel -
Tudd meg, leány: szeretőm volt anyád
Sok téli délután, sok nyári éjjel.

Fojtó a lég. A völgy fülledt verem;
Tikkadtan vet az égre szürke pántot -
Mi lesz veled, lyány, és mi lesz velem?
Megcsapja nyakamat forró ziháltod.

Forgószél fog be. Tenyerem tüzel.
Villám vakít s harsan dörej nyomába -
Itt csaphatott le valahol közel -
Gyere mellém. Ugyis minden hiába.
                                            Ignotus

Gábor mindent tud, vagy ha nem, megtalál a neten, kértem, mondjon már valamit a szerzőről; verselőnek én sose tudtam.

Deske! Íme a költő: Eredeti neve Veigelsberg Hugó  /1869 - 1949/. Részletek életrajzából:

...Nem költőként foglalja el fontos helyét irodalomtörténetünkben. Verses regénye után mindössze két verseskönyve jelent meg, és mint költő hamarosan elhallgatott. Az elsők közt volt, aki Adyban felfedezte a lángelmét, és mellette jelentéktelennek ismerte fel mindazt, amit ő versben mond vagy mondhat.
A versek mellett egy ideig még írt novellákat is...a novellákból  egy kis kötetre futotta... A századforduló után  a kritikában és az irodalomszervezésben találta meg a maga történelmi hivatását.
 Nagy utazásokat tett a világ különböző tájain: hol Németországból, hol a Balkán államaiból, majd Törökországból küldi érdekes tudósításait. Eljutott Amerikába is. Nagy nyelvtudásával mindenütt hamar kiismeri magát. Igazi világlátott ember
1908-ban a Nyugat indításakor megnyeri  tervének Hatvany Lajost, a nagy műveltségű és dúsgazdag bárófiút, aki irodalomtörténésznek indul, és Gyulai Pál tanársegédje; Osvát Ernőt, a kor legnagyobb szerkesztő egyéniségét; a jó összeköttetésű és modern irodalom iránt kitűnő érzékkel érdeklődő Fenyő Miksát. Ők teszik lehetővé a folyóirat fenntartását és működését... Saját költő és író voltát dobja áldozatul a nála nagyobbakért. És éles kritikai karddal áll ki mellettük és a maradiság ellen. Így lesz belőle a magyar kritikatörténelem egyik legnagyobb alakja...
G1.

Hogy szóba került Lator.
Ma ünneplik négykor
az Irodalmi Múzeumban, nyolcvan éves.
(Igen jó erőben, erősen sportol.)
Isten éltesse!
Az Európa Könyvkiadó
kötetet jelentetett meg az ünnepre.
Kértek hozzá tőlem a címlapra egy képet.
(Sötét hónapok (Hölderlin) - A/82/50,
130x110 cm, 1982,
már a negyedik tulajdonosa falán.
Most megnéztem, az első
Földényi F. László volt, csak
mikor lakást cserélt, kisebbet kért cserébe.
Még egy aukciót is megjárt a kép, sikertelenül.)

Egy borító-vázlatot  annó még én is csináltam.

A dolog fordulatot vett,
mikor a grafikus a képemet
a hátoldalra is föltette,
de tükörszimmetrikusan megfordítva.
Jogsértésre hivatkoztam,
mert ezt minden hivatalban meghallják.
Hogy munkáimra ugyan nincsen COPYRIGHT, csak Creative Commons, vagyis Kreatív Közvagyon, az új, nemzetközi norma szerint. Tehát korlátozás nélkül felhasználható, ingyen, de három feltétel:
 -- szerzőt feltüntetni
-- nem árusítható
-- nem módosítható.

A képet visszafordították. És még honort is kaptam (húszezer), noha letölthették volna a honlapomról is.


A mai újságban Rózsa Gyula kiállításkritikája. A Lukács uszoda környékén föllendül a Népszabadság-ipar, mert jeleztem, hogy cikket holnap kikérdezem.
Persze, azóta már.

● 2007. november 22. csütörtök

04:40. Meghívtak, hamarosan indulok Debrecenbe,
este orvostanhallgatóknak előadást tartani
Váli Dezsőről. Illusztrációk pendrive-on.
A vonatra káoszelmélet és zsolozsma.
Mobiltöltő is: öregúr;
ha netán valami baj érne, és ott ragadnék.
Első osztályon utazom, remélem, fizetik.
Holnap jövök.

Ezt a kép hátára.
Az Igen, szerelem - A/82/21-et
beadtam a Legelső Magyar Kortárs Aukcióra,
a Virág Judit Galériába.
Igazából nem tudom, miért.
Az utolsó, amit magamnak tartottam.
Élettürelmetlenség.

Lejött a Medical Tribun-ben Szüts cikke, erre meg őt kérték fel. Lényeget fogalmaz; hiába, szakmabeli.

A RENDES FESTŐ

Váli Dezső szereti a rendet. Pontosítsunk: kicsi gyerek korától mániákusan vonzódik a rendhez. Kisfiúként keménytáblás füzetekben rendszerezte a kőzeteket. Tizenkét évesen térképeket gyűjtött, amikor tizenegy darab volt belőle: azonnal katalógust is szerkesztett hozzájuk. Egyszer, tizenegy évesen kapott valakitől egy csomó régi példányt az Élet és Tudomány című újságból, azt is rögtön kemény munkával, cikkenként katalogizálta...

          A/07/26

Váli életét is rendben éli: minden nap ugyanabban a – gondosan, precízen kiszámított  – percben vekkerre ébred, plusz-mínusz két perc rátartással ugyanakkor, és gondolom ugyanazt reggelizik, imádkozik, pontosan érkezik a hajnali misére, onnan ugyancsak percre pontosan a [...]
Hogy rend-mániájára visszatérjünk, Váli valószínűleg azért nem tágít a műterem újabb és újabb, sokszázadik megfestésétől, mert igazán sohasem sikerül rendet raknia...
a teljes cikk

● 2007. november 23. péntek

Az Artchivum kiadó meghívója:

KÖNYVBEMUTATÓ
Váli Dezső: Zsidó temetők, Artchivum® 2007 

Az Artchivum® művészeti adatbázis és kutatóközpont  a magyar művészeti élet szereplőit bemutató könyvsorozat kiadásába kezdett Hungarticum címmel. A sorozat első darabja Váli Dezső Zsidó temetők című kötete, amely a művész 1984-87 közötti ciklusát mutatja be. Az Artchivum® gondozásában megjelent kiadvány szelektál a művész zsidó temetők periódusát elindító fotókból, tartalmazza Váli összes e témában készült olajfestményét, valamint válogatást a motívumot felhasználó valamennyi grafikai sorozatából. 

A kötethez Radnóti Sándor esztéta írt előszót. Az olvasó számára a zsidó temetők szimbolikájában való eligazodást Raj Tamás főrabbi tanulmánya segíti. 

A 156 oldalas művészkönyv szerkesztője Uhl Gabriella művészettörténész, tervezőgrafikusa Bárd Johanna. 

A kiadvány Váli Dezső már lezárult, művészi szempontból fontos és kiemelkedő periódusát mutatja be, amelynek darabjai féltett kincsei a múzeumoknak és magángyűjteményeknek. Erről tanúskodik az a magyar aukciós rekord is amit Váli Dezső egy, a zsidó temetők korszakába tartozó képe ért el az egyik legismertebb Aukciósház és Galéria árverésén. 

A könyvbemutatóra Váli Dezső 65 című kiállításának záróeseményeként 2007. december 6-án 18 órakor kerül sor az Aulich Art Galériában (Budapest V. ker. Aulich u. 5.).

A kötetet Jancsó Miklós filmrendező és Mezei Gábor belsőépítész ismerteti és ajánlja az érdeklődőknek.
.... mi valamennyien ott leszünk, reméljük Te (Ön) is ….

 

Váli Dezső: Zsidó temetők című kötete
megrendelhető
közvetlenül az Artchivum-tól 7900 forintért. 
Az ár tartalmazza a csomagolás
és a postaköltséget. 
Információ: art@artchivum.com
Lengyel László 06 20 962 5616

 

Szia, Deske, néhány kép
a szombati Csóványos-túráról:
üdv, Balázs 

 

 

 

 

Visszatérve a debreceni útra.
Ami a bonusz lett volna számomra,
megnézni az Antal-gyűjteményt,
s hogy falon-e a három képem:
éppen leszedték az anyagot.
A Leonardo-kiállítás előtt
pedig hosszú sor,
erről könnyen lemondtam,
akkor már tudtam,
hogy összesen négy rajz,
a többi pedig elmeélének
írásos bizonyítéka.

Az új épület; a MODEM:
impozáns, lehet neki örülni,
hogy megcsinálták.
Hallom a hangversenyterem
akusztikája is kiváló,
szeretik a zenészek.

Ami viszont izgatott,
néhány éve megnéztem
a Munkácsy-termet,
a három óriásképpel,
amit minősítenem fölösleges,
csak a visszaforduló
arab lovas nyerge alatti takarót
akartam újra megnézni.
Annak idején már leírtam ezt.
Felületesnek tűnő
kusza ecsetvonások közelről,
hátralépve a gyűrődések,
a kopások és a szövés is jó kivehető, tapintható bársonyfelület.
Elképesztően szép,
és persze szakmai bravúr.

Fotójegy négyszázért,
majd a teremőr néni
karosszékének kölcsönkérése,
amit ráfektettem a bársonyozott
ülőkére. Kevés volt a fény,
ez volt a fotóállvány.
Féltávolból is
le kellett volna fényképezni,
sajna ez kimaradt.

Mutatom a nyersfotót,
ha már véletlen először
azt tettem fel,
majd a kompjuterrel följavítottat.

● 2007. november 24. szombat

Debrecen / 2. Ezek a fiúk nem cicóznak,
ha emberéletről van szó.
A MODEM ajtajára ez van gravírozva:

És talán igazuk is van.
Mennyi az esély tűz esetén,
hogy a tumultus ajtóhoz először érő embere
először jár a házban.
Mert ha nem először, már megtanulta a leckét.

Ha pedig először, még mindig halvány remény,
hogy kilincsrángatás közben
rátalál a szövegre is.
Egy ilyen állású kilincs ötféle módon mozdulhat el. Maga felé. Jobbra, jobbra le függőlegesbe, stb.

Talán nem akarták szokásosan elhelyezni. Vagy jól elkülönböztetni a kétszárnyú ajtó itt nem látható főkilincsétől. A másik szárny van ugyanis mezei használatra.
Bocsánat, voltam építész is.

Debrecen/ 3.
Hazafelé hajnalban egy tea mellett
a restiben a vonatra vártam.
A törzsvendégek egy-egy rövidital
vagy sör mellett meg-megcsörgették
a játékgépeket.
Senki nem nyert.
Ilyen helyen imádkozni, vagy káoszelméletet
olvasni nem lehetetlen, de körülményes.
Bámészkodtam.
Egy Coca-Cola reklám a falon.
Láttam ennél már jobbat is.
De hibátlanul megjeleníti
azt a talán egyetlen nőtípust,
aki sose vonzott.

A kis gömbölyded-duzzogós.

Nem valószínű,
hogy építészmérnök.

És festő? Festőnő lehet, végül is.
Bernáth Aurél írja le ezt egy pontos kis szösszenetében, a címe valami ilyesmi volt, hogy Durdilly...  A rózsadombi iparmágnás estélyt ad. A csevely egyik fő témája, hogy az ő kis festegető feleségének mért ne szabadna ilyen modern dolgokat, mint egy vonat, témául választani...

Tegnap a Virág Judit Galériában láttam
Radák Eszter pár vidám képét.
A teáskannás kép címe, itt:
"Már megint filteres teával nyomatsz.
Hol marad a koffein dózisom?"

A másik kép egy vasalót ábrázolt:
"Simítok ezerrel".

Ő fölvállalta.

Ahogy egy kritikusa írta, a nőciséget.

Jut eszembe, ez is tegnap. Fiammal lapozgattunk,
láttam Vojnich egy megrendítő képét.

17:25
Szuttyongatnak több felől, melyik az a kép.  http://deske.hu/iras/link-2006/vojnich-arviz.jpg
De van még néhány.

● 2007. november 25. vasárnap

Tegnap Szegeden Képcsarnok-aukció. Megint előkerült egy harminc éves képem, Vörös csendélet - A/75/51. Indul 45 ezer forinttal. Az ilyen árfekvésnek nem nagyon örül az ember. Akkor megnéztem a honlapjukon, még mindig ez a legmagasabb, nekik ez a stratégiájuk. Este barátom üzen, nagy licit, többen telefonon, fölverték 900 ezerre. Abból én kapok 5%-ot, illetve jogvédő irodának még ennek a 20%-a.
Kihez kerülhetett a kép, vajh.

Pedig nem jó kép. Úgy látszik, divatba jövök, mint a zöld retikül.

Anyácskám most egy hétig Pesten, aztán vissza húgom oltalmába, a kolostorba. Itthon körülnéz, rendezget, búcsúzik. Ízlelgeti a halált. Rakodjuk a ruháit: az tavaszi, arra már aligha lesz szükség... a Máriai köteteket érdemes megtartani... apád síinge, ezt nem volt szívem kidobni... a televízió fél évre ki van fizetve. Görnyedten, föltartott kezekkel botorkál a szobában, hogy ha szükséges, megkapaszkodhasson valami bútorba. Mivel tudnálak megkínálni? Nem kérsz egy kis csirkét? A felét se bírjuk megenni, annyit hoztak... Ezt a kis süteményt vidd el Kata névnapjára, majdnem elfelejtettem.

09:22 SMS egy barátnőnktől:

Anyacskank tegnap este elment az örök hazaba. Eva.

Jó utat neki! d.

14:12
Nem inkább boldog érkezést neki? Ne haragudjon, ez, úgy látszik, érzékeny pontom. B.

Tökéletes, gyönyörű, kár hogy nem ez jutott eszembe. d.

● 2007. november 26. hétfő

Gábor reggel odaadta
egy 1989-es fotóját,
digitalizálni.
Havanna,
a Hemingway ház előtt
a KGST tanácskozás
résztvevői.
Persze engem
a csapatból csak
a barátom érdekel.

Találós kérdés, melyik ő?

 

 

kedves dezső, csatolva küldöm a győri múzeumban novembertől kiállított műveiről készített listát. üdvözlettel: grászli bernadett művészettörténész

17.02-tól 18.32-ig kerékpározom.

 

● 2007. november 27. kedd
Hajnali levelezés, Tamás a Széchényi Könyvtár szervere számára honlapom statikus (lebutított) változatát írja, sok hónapja:

Tamás, arra kényszerít, hogy gondolkozzak. Vagyis kis belső sugallataimat a szavak satujába. Nincsen ellenemre, szavamra.
Az vezérel, hogy bármi felületes kereső számára is a lehető legvilágosabb legyen az egész rendszer, s így önállóbban kutakodhat másfelé is (bennem). Így hát az URL-oszlopot is kérném fölvenni, nem baj, ha görgetni kell.
Este már, sajna, levelekor már beletántorodott voltam az ágyba...
Reggel 1/2 5-kor viszont írtam még egy önéletrajzot a tréfa és a próba kedvéért:
http://deske.hu/iras/html-2006/eletrajz-negy-sorban.htm,  hogy kipróbáljam, a rendszer él-e már.
Köszönöm: d.


Nagyon fáradt hetek. Az asszonyok mindent egyszerűbbnek látnak, Kata azt mondja: ne fuss. (Mármint reggel, 1200-at.) Kétség kívül, az utóbbi időben úgynevezett tántorgós-stílusban. 800-nál azt mondom, már úgyis mindegy, és tovább -
De fölmerül a kérdés, futás nélkül élni?!
Nem mintha szeretném -
Talán fizetni valakit, aki helyettem -?
Most már tán megengedhetném magamnak -
Hány millióért fogják este leütni a képecskémet a Virág-aukción?!

Gazdag lenni sohase akartam.
Mindig is az voltam.
Csak sokáig nem tudtam róla.

● 2007. november 28. szerda

Megnéztem a Raiffmicsoda Bankban (az MTA lánchidi főépülete mögött) a Vaszkó kiállítást. Lélegzetelállító. Feltétlen meg kell nézni. (Számomra) váratlanul a Szépművészeti Picasso -  Klee kiállítása is nagyon jó, néhány fontos kép és rajz. Kandinszkyról ne beszéljünk. Viszont volt a kedvelt öregúr; több Braque.

Megvolt a Virág Judit-aukció. Fanyar érzés, hogy Bálint Endre - egyik mesterem - értékéhez képest olcsón ment el, míg én -
Az Igen, szerelem - A/82/21 1,3 millióról indult, leütve 2,4 (+ még 20% jutalék) millióért, ismerős műgyűjtő.
Ez volt az utolsó magamnak tartogatott képem, mint André Gide novellájának beteg görög hőse, mikor remeteségében elvették tőle -, illetve fölismerve a kelepcét, önként odaadta Odüsszeusznak egyetlen vagyonát, csodaerejű íját. Akkor azt mondta, most boldog vagyok. És madarak jöttek táplálni őt.
Ez a mese, már a címét se tudom, ötven éve olvastam, fontos maradt nekem.

A Régi zsidó temető - ismét Avigonon - A/87/07-nek pedig ez a története. Készült 87 februárban, rögtön márciusban kiállítottam Móron, aztán (szereplésnapló) október 29-én Vörösváry Ákost meghívtam magamhoz, adnék neki képet. Már komoly gyűjteménye volt. Följött, térdén lyukas nadrággal, mutatta is, hogy ő ilyen szegény. De hát vásárlásról szó sem volt, nem arra hívtam, abban az évben ajándékoztam szét munkáimat.
Most beadta a képet aukcióra, ott találkoztunk. Megelőztem a szabadkozásban, hogy ajándékozásaimnál - mindig mondom - nincsen titkos záradék, szemem se rebben, ha másnap túlad rajta. Ő pedig elmesélte, hogy a tapolcai Malom-múzeumához új szárnyat épít, arra gyűjt.
Ez a kép 2,4 millióról indult, elvitték 3,8m +760e = négy és fél millióért.
(Egy tégla leszek a tapolcai kultúra falában.)

Hogy miért Avigonon. Történt ott velem valami 1971-ben. Előbányászom, át az IRÁSOK / NAPLÓ-ba. Ott rákeres: avign. Megtaláltam. C.366-67 oldal, Egy este, Avignonban. Azóta képcímeimben olykor visszatér.

Anyácskám ma visszatért a kolostorba, húgom oltalmába. Mint mondja, jó lenne itthon, de itt muszáj lenne bizonyos dolgokat csinálni, rendet tartani,főzni, amit ő már nem bír. Elbúcsúztunk, homlokkereszttel. Ezek a búcsúzások lassan beleolvadnak a hétköznapokba. Végülis minden búcsúzás utolsó.
Két fotó most itthagyott szobájáról.  íróasztal oldal  könyvespolc oldal

● 2007. november 29. csütörtök

...A zsidó gyökerű, nagy metaforákkal terhelt szentendrei festőművészet (élén Bálint Endrével), a nehéz szívű amerikai absztrakció (Mark Rothko) és a huszadik század tragédiáit feldolgozó katolikus misztika (Pilinszky János). Váli ezekből gyúrta össze azt a sa       a teljes cikk


Ismét egy Képcsarnok-elfekvő-anyag-aukció. Itt, velünk szemben, a Mammut második emeletén, úgyhogy lenéztem, majd hazamentem dógozni, s már az S betűnél tartottak, mikorra vissza. Minden kép 30 ezerről indult, az adminisztrátorok állították, higgyem el, jó a taktika. 50-200 között mentek el a képek, ahogy mondták. Aztán aukciós rekord, 850 ezerért kelt(em) el; s ami a lényeg, összehoztak a gyűjtővel, úgyhogy megvan a név, cím, kontaktus.
Utazás - A/76/17, olaj, farost, 30x80 cm, 1976 nyara. Zebegényben készült, a Szőnyi Nyári Szabadiskolában tanítottunk Szüts-csel, nekem a terem sarkában egy asztal volt a műtermem, két ecsetvonás között korrigáltam a fiatalokat. Egyszer volt kiállítva, valamilyen Magyar Kiállítás; Wilhelmshaven (NSzK); 1980. május 27-i bejegyzés. Aztán 81. január 18-án megvette  tőlem a Képcsarnok Vállalat, háromezer forintért. Nem tudták eladni, azóta raktárban.

 

2007. nov.: 109033 = 5236/hó = 175/nap

 

 ________________________________________________________________________________________

a ZSIDÓ TEMETŐK könyv már megrendelhető   részletek itt (is)

 ________________________________________________________________________________________