● 2008. január 1. kedd

Holnap már nyitva lesznek a múzeumok, gondolom. Gábor Proustot olvas, a Szodoma és Gomorrából vett idézettel viszonozta ex librisét:

Ó a szép dolgok olyan unalmasak, ó a festményektől meg kell bolondulni -

Mélyen egyetértek.

Aki gyönyörű telet
akar látni,
nézze meg
Szüts blogját.

Neki könnyű,
avval a tizenegyker
gellérthegyi világgal.

Ahogy nézem, ő is otthonról;
ő az ablakhoz állt,
én meg most
az erkélyre léptem ki;
F/08/001.

Itt, minálunk,
a Margit körúton
szürkébb az élet.

 

● 2008. január 3. csütörtök

Az ember próbálkozik.
Ez egy másik gép,
speciel Leica.
Made in Japan.

A francia-udvar éjjel - F/08/002

● 2008. január 4. péntek

Szüts honlapján (szm.hu) minap elmeséli, hogy bántak (el) vele egy orvosi rendelésen; emlegetjük az egészségügy radikális átalakítását. Hozzászól ehhez G1. jóvoltából Simone Weil is a felhők közül, talán a harmincas évekből:

<< Világos, hogy egy olyan párt, mely az uralomra jutás vagy a kormányzóhatalom megőrzésének gondjában él, e kiáltásból csupán a lármát hallja ki. Reagálása attól függ, hogy e lárma erősíti vagy gyengíti saját propagandája zaját. De egyik esetben se lesz képes arra, hogy jövőbe látó és gyengéd figyelemmel kihallja és fölismerje e zajok rejtett jelentését.
Valamivel enyhébb fokon, de érvényes ez a többi szervezetre is, miket megfertőztek és utánzásra csábítottak a pártok (azzal, hogy pártharcuk szinte az egész közéletet dominálja), minden szervezetre érvényes, beleértve például a szindikátusokat, vagy magukat az egyházakat is.

Értsük meg, hogy a pártok és hasonló szervezetek tökéletesen idegenül állnak a szellem gondjaival szemben.
Amikor a gondolatszabadság a különböző szervezetek propagandaszabadságát jelenti, a lélek ama része, mely egyedül érdemel szabadságot, nem juthat szóhoz. Vagy ha igen, alig hangosabban, mint a totalitárius rendszerekben.>>

Délelőtti mail:

Jó kis mondat ez a fejlécben: >>előbb békét magadban, aztán<< Olyan, mint egy etalon, egy mindig kéznél levő etalon - lehet mérni magunkat  (titkon másokat is) vele. Köszönöm Deske!
H.

Zuhanyozói beszélgetésünk
kapcsán G1. most
átküldött egy
Habokból kikelő Vénuszt,
daciai készítésű.
Téglás István publikálta
egy 1911-es Művészet folyóiratban.

Isten tudja,
engem valahogy
a Józsi kabinosra emlékeztet.

 

Szia Deske! "Jó kis mondat ez a fejlécben" jobb lenne (persze nekem), ha előbb békét magamban, aztán...
Q.

Ezt akartam mondani. Engem a világ meg a Mariska mindig félreért. De azér javítom.
d.

Deske!!! Háááát, nem tudom, nem tudom. Így már EGÉSZEN mást jelent. Az a régebbi: előbb békét magadban, az olyan szép biblikus volt! Volt benne (tán a tegezés miatt?) valami áldásszerű is. Ez meg olyan házias, ezt úgy magának mondja az ember, de a Maga blogjához mégiscsak az a másik illik.
H.

A rabbi azt mondta, neked is igazad van, édes fiam. Visszaigazítom!
d.

Most kaptam egy újságkivágást, Dragomán György mesél, tűnődik egy képem kapcsán.

...Amikor megláttam, azonnal belém villant, milyen reménytelenséget érzékeltet. Pedig akkor még nem ismertem a címét. Ott áll a befejezett mű, de szemernyi vigasz sincs abban, hogy elkészült, mert újra üres a tér. Kezdődik minden elölről.
Ugyanakkor mégsem teljesen reménytelen a helyzet, mert az előtérben ott a szőnyeg. Anélkül nyomasztóan kopár lenne minden. A szőnyeg az, amely az
                                                                                                          a teljes szöveg

Kedves Deske! Ha már ma ilyen Vénuszi nap volt, küldök itt egy 6500 - 7000 éves Mariskát, egy Vas megyei, Sé nevű településen bukkantak rá, a tavalyi ásatáskor.
H.

● 2008. január 6. vasárnap

    A mai reggel. Fél kettő, arra ébredek, hogy viszket a lábszáram, és mégiscsak kellene minden fájlba előre-hátra gomb. Fél négykor arra ébredek, telefon, anyám, hogy Margit néni (1915-) elesett a járókeretével, a padlón fekszik, nem tud fölállni, ő nem bírja megmozdítni. Jég lekapar a szélvédő üvegről, Margit néni pokrócba bagyulálva szabadkozik, hogy a sötét az előszobában. Fájdalmai nincsenek, szerencsére nem törött el semmije. Ágyba emelem, aztán  egy tejeskávé neki, valószínű, túlcukroztam. A nagyszekrény polcáról egy takarék izzó, székre állva becsavar az előszobában, a kapcsolóját celluxszal leragaszt, hogy ezentúl ez mindig égjen, ez nem pénz. A padlóra le az egyik telefont, nem először esik el, s anyácskám nincs mindig Pesten. A készüléken nagy betűkkel az én mobilszámom. Ha már itt vagyok, anyácskám fülét kimostam, tegnap elfelejtettem, most otthon zsebre tettem a pumpát. (Már alig hallotta a telefont.) Aztán üldögélek még egy kicsit az ágya szélén. Mutatja, a vizespohara épp karnyújtásra van, sötétben is eléri. Most majd megpróbál egy altatót. Megkínál szaloncukorral, viszketésre körömvirág krémet javasol.
    Ötre hazaértem, jutalomból lifttel a hatodikra. Anyám kulcsmásolatait a magaméi mellé, ezentúl kellhet. Egy éjfélkor föladott e-mail vár, informatikus barátom megküldte a segédprogramot, amire hetek óta várok, de nagyon. Működik, följönnek és működnek a teljes opusz-táblázatok, mintha excel. És mégiscsak sikerült megoldania a keresést bennük, fantasztikus. Csak annyit írtam neki, fércmű, különösen zavaró a KERESÉS  mező.
    Most fél hat, teámat már megittam, mit csináljak negyed hétig. Nagyon jó kis reggel, azt az előre-hátra gombot majd megcsináljuk. Ja, teregetni kell, meg mosogatni.
    Hat, teregetés megvan, Kata este kikészítette a lepedőket a kád szélére. Konyha, hülyülök, este már elmosogattam. Egy jót kéne reggelizni, a misétől még lehetne is, de uszoda előtt nem. Fél tízre az Árpád-hídhoz, nem lehetetlen, hogy  a Hármashatár-hegyre megyünk, mint mindig, a kedvemért.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
Behyna - őseink kapcsán kedves B.Zs.-nek ezúton üzenem, háromszor elküldött mail-válaszomra is hibaüzenet jött föl. Kérem, vegye föl velem más úton-módon a kapcsolatot, más mail cím, telefonkönyv, stb.!

● 2008. január 8. kedd

Szalézi szent Ferenc írja; kedves, okos és fontos:

...tehát tévedés, sőt eretnekség lenne, ha a jámborság gyakorlását ki akarnánk zárni a hadseregből, az iparosok műhelyeiből, a fejedelmek udvaraiból és a házasok köréből. Viszont hangoztatom, kedves Philotea, hogy a teljesen szemlélődő, kolostori és szerzetesi jámborságot az említett hivatalokban és állásokban nem lehet gyakorolni... sok másfajta jámborság is van...

Azt írja (mondja, interjúban) Dragomán: a Műcsarnokban éppen most látható az egyik legjelentősebb kortárs művész, Luc Tuymans kiállítása, s a katalógushoz Tolnai Ottó és én írhattam szöveget.
Hiába érveltem Robinak vasárnap, hogy elhanyagolható részletkérdés, ólmos esőből kifolyólag Hármashatár-hegy helyett Műcsarnok, megnéztük ezt a Luc Tuymanst. Szüts is bíztatott, állítólag a Műcsarnokban kivételesen képek vannak.
    Ezek után nem merem Dragomán Gyuri szövegét megkeresni. Rémes. Ugyanis L.T. az egyik legjelentéktelenebb kortárs művész. Valahol nagyon-nagyon mélyen a nulla alatt. Hogy szophatta be ezt egész Európa. Vagy mindenki szembe jön a forgalommal, és én vagyok hülye, vagy a többiek.
Robi beleolvasott a kitett szövegekbe is, melyekből kiderül, ezek a képek válaszolnak egymásnak. Aha.
A jegyszedő meséli, a művész itt, a Hősök terén tervezte kiállítása anyagát megfesteni, de aztán ez valahogy nem jött össze. Aha.
    Annyi hasznom volt belőle, hogy látom, ha valaki (a rendező) elég bátor, lehet három hangyapöcsnyi képet egy tíz méteres falon elhelyezni, elfogadható.

● 2008. január 9. szerda

Kisebb szájsebészeti műtét, az érzéstelenítés és a vérzéscsillapítási várakozások idején volt időm: Bernáth Aurél, Így éltünk Pannóniában. Néhány évente újra olvasom, ha antikváriumban meglátjuk, mindig megvesszük, ismerőseinknek. Csodálatos plasztikusan írja le az 1800-as évek végi kisvárosi figurákat, életet, hangulatokat. Találomra fölütve:

A vármegyeház boltíves kapujában egy óriás jelent meg: Skublits főszolgabíró. Pörge zöld kalap van a fején, zergetollal. Ruhája is fakózöld, amilyet az osztrák vadászok hordanak. A ruha viselője azonban nem az egyszerű vadászembert akarja jellemeztetni öltözetével, hanem a gazdát, a vidékit, a tornácos, klasszicista-kúria dzsentri urát, aki egy olyan kúriában lakik, melynek timpanon-alatti oszlopközét feketebogyós vadszőlő szövi át árnyékotadó csipkével. Skublits ugyan itt intézi a megye ügyét Kaposon, de igazában, lelkileg, odavalónak érzi magát Szentvámosnyékre. Az akták közt, ha elmereng, talán az egyik pejlova jut eszébe, vagy hogy holnap kapáltatni kell a kukoricát. Kint van ő igazán Szentvámosnyéken, ahol egy kis kert is van, nagy tölggyel középen. Ide megy ki ő majd délután, magasülésű homokfutójával, két ragyogó deressel. Kocsija majd vágtában szalad ki a hajdúállta Vármegyeház kapujából, ő maga hajt, s ahogy a kocsiút apró négyszögű kockáira ér, kemény, utánozhatatlan drrrrrrr.. ropogással eltűnik a Korona mellett, el, Mérő felé.

A Széchényi Könyvtár szervere számára készül a honlap egy változata, ami újra DVD-re is menthető lesz, egyébként. Rengeteg munka, és megint fölcsillant valami megoldhatatlanságveszély. Most hajnalra várt egy újabb beszámoló; válaszoltam rá:

Beszélgetünk, azt mondja baráti-aggódón, ez az exhibicionizmus felülmúlhatatlan határa, látott a NEWS-ban egy fiamnak írt köszönőlevelet, amit deske.hu-val írtam alá.
Elámultam. Mit tegyek a humortalanokkal. Minden pofon mellé egy rendőrt.

Kezdek belenőni? beletanulni? az apaságba. Gyerekek régi fotói, elérzékenyülve böngészem. Mikica belezavar a reprózásba, beáll a kép elé. 1985.

● 2008. január 10. csütörtök

Egy gigantikus játék, nagyon jó, három ember tud róla a világon, két informatikus, meg én. Rajtunk kívül senkinek nem érdekes, nem is mondom el. A részleteket. A honlapomat a tulajdonos Széchényi Könyvtár gépe nem akarja, vagy nem tudja dinamikus adatbázis formátumban fogadni. Egy lebutított változaton dolgozunk. Ehhez minden éjjel a  saját szerveren a tárhelyet másfél gigával ideiglenesen meg kell növelni, az átküldendő egyetlen óriás zip-fájl miatt.  De most jobb megoldás került kilátásba. A többit az érdeklődőknek szóban.

A beérkezett levelek alapján itteni szövegidézeteim kövér betűváltozata elsöprő győzelmet aratott. Visszaállíttatott. Deazonban 20 ponttal nagyobb elülső margóval, hogy markánsabban elkülönüljön. A hátsó margótlanság maradt, hogy ne legyek annyira zaklatott. Nna.

Kedves J., köszi, vettem az új gyorshajtás-tarifákat. Nem vagyok érdekelve a dologban, másfél éve KRESZ szerint vezetek, a fiammal kötött szerződés szerint. d.
 

Van-e értelme egy ilyen infó megmentésének. Hol válik mindez öncélúvá. Határeset. 1941. november 19. Fiam, harminc év múlva? Elegendő válasz, hogy négy embert szerettem ezek közül? Mindenestül tán öt óra munka van benne, beleértve az anyácskámmal történt egyeztetést, utolsó percek, az adatokat már csak ő tudja. Esküvői fotója a rokonsággal, meghívottakkal.  Kettő él belőlük. A szereplőket beszámoztam: F/41/04. És a magyarázat hozzá.
    Anyám barátnőiből néhányat még ismertem. A 19-es süket Guszta nénivel sokat bújócskáztunk zugligeti kertjükben. A 12-es Reményi-Schneller Lajos keresztapámat kivégezték, németeknek besúgó pénzügy?miniszter az utolsó időkben. 22-es nagyapámra újabban sokat gondolok, tanított lombfűrészelni, lepkét gyűjtöttünk, 10 éves koromban geomorfológiai könyv tőle, szép ábrákkal. A 25-ös dédmamát mindig ágyban láttam, három évesen. Kiutazott Bécsbe, fia temetésére, egyúttal vett ott egy gyönyörű kalapot. Férje rengeteg pénzt hagyott rá, hogy mulassa el. Elmulatta.

● 2008. január 11. péntek

 

● 2008. január 12. szombat

Így kezdődik Uhl Gabi
cikke a januári Műértőben:
A közelmúltban megsűrűsödött a levegő Váli Dezső körül.
Akinek ennyi nem elég.

Tegnap szájsebészet és farostvásárlás között betértem az ösmerős galériáshoz kicsit traccsolni.
Láttam valami gyönyörűt,
amire mindig vágytam,
tudva, az ilyesmi
nálam nem működik.
Afgán perzsa, kézi csomózású,
XX. sz. első fele.
Hazahoztam 120 ezerért,
és ráborítottam
Kata kerevetére. Ott jó.

És még egy csodálatos fordulat: a farostárus megjegyezte, hogy házhozszállítás lehetséges. Soha nem gondoltam volna ilyesmire. 50 darab 60 centis, és amivel évek után újra próbálkozom, vettem a bátorságot: egyméteresek is. Egy hét múlva érkezik Tolna megyéből az alapozó, bő hónap marad a száradásra, Kecskemétig.

● 2008. január 13. vasárnap

Az élet tragikus. Pilinszky is megmondta. De legalábbis rettenetes. Minden azért történt, mert egy kis szívességet tettem. Ez a jövőben feltétlen kerülendő. Azt kérdezte kirándulás végén, búcsúzásnál, lehet-e idegen gépről saját levelet olvasni. Na, mondom, várj csak. Farzsebből a tárcámat, abban a kisokos. Mért nem tanultam meg kívülről ezt a webcímet. Vagy mért felejtettem el. Ugyanis közben leeshetett a földre, és nem vettem észre, mért nem vettem észre. Persze a kabátzsebem meg kicsi. Mért csinálnak kicsi kabátzsebet. Hazaérve vettem észre, vissza autóval az Árpád-hídhoz, négykézláb a parkoló kocsik alá. És nincs meg. Ócskapiacon vettük Robival, tíz éve, katonai tartozék. Három ujjas, egy ujj a ravaszt elhúzni. Nagyon vastag bőrből, nem kisasszonyoknak vasárnapra. Otromba darab, na de mégis. Bögyében dupla anyag, a síbotot jól bírta. Bőven szabott, könnyen jár. -t. És csak egy fél órát késtem, készültem nyakba kötni, épp a mai nap tanulsága. Az erdőben le-lekaptam fotózáshoz, dobtam le a hóba.
Szabásmintája egyszerű. Tulképp meg lehetne varrni. Varrtam én már bőrtarisznyát is. Varratni? Adjak érte egy képet? Kinek. Nem jól van ez így. Egy ilyen kesztyű nélkül élni. Robi azt mondja, afgán szőnyeg nem lehet perzsa. Na még ez is.
A legborzasztóbb, hogy két nap múlva, valószínű, már nem is leszek szomorú.
Mert elmúlik a félkesztyű és elmúlik annak hiánya is.

● 2008. január 17. csütörtök

Háromujjas lövészkesztyű nélkül nem tudok írni, nincs ihlet és mit ér az élet. Illetve a harmadik ujj tök zavaró volt. Hogy állunk most. Jeles írónk, D. Gy. kiturkászta nekem, ez szovjet hadifelszerelés, német nosztalgiapiacon iszonyú drágán megrendelhető: http://www.aboutww2militaria.com/March2006/ww2gloves1.html.
És van US ARMY textilváltozat is, de az pocsék, különösen avval a rózsaszín háttérrel, amivel mutatják-, ettól meg is kímélem olvasóimat. Illetve inkább nápolyisárga-vöröses volt. Üzenet jött, hogy Kecskeméten egy cégnél fél párat is meg lehet rendelni, mindent válallnak, sólymászkesztyűt is. Egy dárga barátnőm bíztatott, ez a darab abszolúte illik a személyiségemhez, ne adjam föl. A reményt. Volt,  aki egyszerűen csak fölhozott egy párat. De kicsit, és hát a tíz ujjamból levágni? Borongva kérdeztem, vissza-, vagy továbbajándékozzam, most itt fekszik szögtartó rekeszem tetején. Volt, aki rám szólt; figyelmeztetett két nap után, hogy lejárt a szomorkodási határidő. S aki felelős mindezért, Bognár Róbert főszerkesztőhelyettes, Zugló, Báróczy utca - házszám kíméletből nem -, csak annyit írt, hogy kesztyűk jönnek és mennek. Még ha fordítva -, tenném hozzá. N. J. szerint szerint már megérte a veszteség, hogy sikerült mindezt jól megírnom. Neki biztosan. Ja, és H. vígasztalt, hogy afgán szőnyeg is lehet perzsa szőnyeg, nézzem csak meg a wikipédiát, vagy micsodát. Ír sebemre.
 
Kérdezem, most hogyan tovább?!
Költői kérdés.
Olykor egy költő is kaphat választ.

Kedves Deske, a magam részéről fel tudom ajánlani a saját fél-páramat... igaz, hogy nem barna, hanem fekete, nem hagyományos, hanem hasított bőr, nem 3 hanem 5 ujjas... de ugyancsak nagyon szeretett... S.

Deske!  <<Háromujjas lövészkesztyű nélkül nem tudok írni>> Kezdesz a tárgyak bűvöletébe esni. Nem baj, ettől működik a fogyasztói társadalom. Az olasz bőrkötésű naptárt nejemnek ajándékoztam: G1

Kedves Gábor! A társadalmon kívüli háromujjas kesztyűbűvölet nem tévesztendő össze egy  2008-as olasz fogyasztói naptárral, bárha az szintén bőrből való. d.

 

Telefon Kaposvárról, anyácskámat éjjel mentő kórházba, aztán ő is telefonált. Akadozva beszélt, lihegett. Mondta, rosszak a leletei, rákérdezett, s mondták, hogy ez már csak romlani fog. Megint megjegyezte, hogy nem nyugtalankodik a halála miatt. Csak pici csésze teát kapott reggelire. Ajánlottam, beviszek neki zsömlét, de nem figyelt föl a tréfára. Egy másik telefon jelezte, hogy az orvos szerint nem most indul még haza. Az égi hazára gondolt.
Tegnap volt nyolcvankilenc éves.

Kedves Deske!
Nem tudom, Móra hogyan emlékezhetett rá, hogy te el fogtad veszteni a kesztyűdet. Már pedig ez történt. Az eltelt idő óta abba beleköltöztek: a pocok, a cinke, a béka, a szarvasbogár és a hangya. Biztosan örülsz, hogy ennyi jót tettél a kesztyűelvesztéssel a kis állatoknak. [hogy a mesébe a tévé is bekerült, valami átírás lehet.] üdv: Gy. M.

Móra Ferenc: A kesztyű

Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
Ha beköltöztek, be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből
                                                                                                   a teljes szöveg
 

● 2008. január 18. péntek

Megnéztem a Normafa-környéket,
szerencsére nincsen síhó.
Üres pályák.
Bár, ha az ember nagyon akarná-

Körünkben a ködfotózás
Szütsre van kiszignálva.
Negyed százada Kecskeméten
a műteremház előtti rétről van egy fényképe.
Talán még megvan neki.
Azt levittem egy lelkigyakorlatra 85-ben, Csopakra, csoportos képelmélkedésre.
Nem kell különleges dologra gondolni.
Annyit jelent, hogy minden, egyszerűen minden alkalmas egy éggel való párbeszéd elindítására. (Én a legendás 1908-as Tessar-objektív dícséretével
és megköszönésével kezdtem.)
Egymás mondataiból okultunk.

Persze a mohóság,
meg a versenyláz--, próbálom utánozni.
Nem vakmerően új hangvétel, lehet mondani-
Ez itt az F/08/015.
És itt még kettő: F/08/013 és a  F/08/014,
sehogyse bírtam kidobni őket, pedig.
 

Gyónok Józsi atyánál, zseni. Azt mondja: igyekezz; Isten -- nagyberuházás -- egyszülött Fiát adta értünk...

● 2008. január 19. szombat

Máté küldte, hogy micsoda rokonságom van nekem a norvég mitológiában, vagány fickók (vagyunk):

In Norse mythology, Váli is a son of the god Odin and the giantess Rindr. He was birthed for the sole purpose of killing Höðr as revenge for Höðr's accidental murder of his half-brother, Baldr. He grew to full adulthood within one day of his birth, and slew Höðr. Váli is fated to survive Ragnarök.

Levelet kaptam, egyedül él, aktív és nyugdíjas korú:
Özvegy hét éve vagyok.
Annyi szép volt az életemben,
hogy a töredékével is elégedett lennék.
Aki egy ilyen mondatot le tud írni. Irígylem.
És ez nem a sors, netán a jómód,
hanem a megmunkált lélek.
Ezek az emberek tartják fönn a világot.
Nekem segít, úgy, hogy nem is veszi észre.

 

Ez volt az utolsó befejezendő tavalyi kép,
mára ez is megvan. A/07/16.
Most jön az alapozás.

 

● 2008. január 20. vasárnap

Lenne bőven más is, majd lesz is, de ezt érdemes nem elfelejteni.

Zelk: ZUZMARA

Mikor az első zuzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.

Mert zuzmara a rózsafán,
mert varjuszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

 

Katával ma ünnepeljük
szerelmünk kezdetének 40. évfordulóját.
Én szívesebben ezt, mint az esküvőt. Az nyáron volt.
Szép Ilonka; kis Fő utcai presszó,
sarkában öreg zongora, öreg zongoristával;
biztosan táncoltunk is.
Aztán séta a Dunaparton,
a zimankós Tabánban, hajnalig. Nem fáztunk.
Legalábbis én nem.

Negyven év. Mit lehet erről mondani.
A lelkem szép, az emberiséget boldogítom is,
a magam módján.
Egy embert boldoggá tenni nem tudok.
Igyekeztem, igyekeztünk.
Eddig nem csaltam meg. Hajszál híján.
De hát nem ez a lényeg.
Most az ajtaja elé egy hatalmas napraforgó csokor, 8400;  hogy mire fölébred --, én akkor már a hegyekben.
Nem volt bátorságom egy szál virágot venni,
szebb lett volna. Talán helyesen tettem.
Gondoltam, fiam ajtaja elé is kéne egyet.
Ő is benne van a csapatban.

Kata ma, remélem és bizonyára fölveszi fehér harisnyakötőjét. Ő 64, én 65.
 

No, mégis, egy rég kikészített Zelk bácsi.

ANYÁNK ÁRNYA
Lábujjhegyen járnak még a percek,
De minálunk fő már az ebéd,
vizes ákác sír a kis kályhában,
sír a kályhán a piros fazék.

Feketedik, kihül már a kályha,
anyánk árnya surran a havon,
fölébred a két fiú és látja,
teli fazék vár az asztalon.

Mért mondtam el? mért jutott eszembe?
téli hajnal... párolgó fazék...
a szegények halhatatlan árnya...
Két ág között kivillan az ég.

Anyácskám kórházban. Katéter, időnként oxigénpalack. Mondják neki, ha kevés reggelire a fél csésze tea, hozasson be termoszban. Szenved. Még nem sikerült meghalnia.

 

Este a pesti zsidónegyedben Katával ünneplünk,
eredeti klezmer zene,
Jerusalem Expresss Klezmer Orchestra,
Dob utca, Spinoza kávéház.
Családias hangulat,
de hogy fantasztikus hangulat,
elementáris lendület
viszi előre a zenészeket
és a közönséget egyaránt -
ezt nem tapasztaltam.
Nekem meg ehhez
a modulálatlan jókedvzenéhez nincs érzékem.
Viszont Fekete László főkántor
énekelt egy egyveleget,
gyönyörű hang.
Valamint gyönyörűen kifinomult arc, jelenség.
Bár templomi énekek
lettek volna a műsorán.

Korábban kellett menni a jegyek miatt,
úgyhogy előtte egy flódni és tea mézzel
a faburkolatú szobácskában,
atmoszférikus.

 

● 2008. január 21. hétfő

Ja, múltheti gyónásomhoz elfelejtettem elmondani a penitenciát, az elégtételt. Józsi atya azt szabta rám, gondoljak valamie (meghatározta egy konliktuspontomat), de úgy, ahogy arra az Isten gondol, nézzem azt az ő szemével. Egy hétig, percvekker, napi három percet kér.
Baromi nehéz.

Anyácskám telefonált, ma saját felelősségére kijön a kórházból, vissza húgom gondozásába. Mivel megmondták, javulni nem fog, itt mindent kérni kell, és gyógyszer meg otthon is van. És otthon akar élni. [Nem azt mondta, amire gondolt.] Avval bíztattam, hogy nemcsak nekünk, hanem nyilvánvalóan Istennek is szüksége van rá -- az üdvtörténetben --, azért él [még].

Kata: úgy tudtál csábítani, hogy phűű... Mondom neki, én nem csak egyszerűen őszinte voltam?!