váliNEWS

Kedden Mu színház, bemutató: Darvasi László Bolond Helga. Benne Miki élete első zenéje, megrendelésre. Szerencsés történet, mivel épp most oszlott föl a zenekaruk, egyikük döntésére: Vagy komolyan csináljuk, és akkor cigányélet, vagy nem, úgy nem érdemes... Pályakezdő fiatalok.
A darab:

...folyton tempót vesztő, a szavak dallamában, ritmusában sem otthonos színészek helyett eljátszani az egyszerre realisztikus és példázatos drámát. A szcenírozásban egyedül a lábbelik néhánya tűnik színházi kelléknek, bár hogy furcsa ívük, színük, opálos fényük mit jelent, csak találgatni lehet. Polnauer Flóra és Váli Miklós energikus, eklektikus hangkulisszája szakszerűségével rí ki az általános dilettantizmusból.
kultura.hu

Itthon az első napok harminc elintézendője.
Szerda:
05:12, elszakadt a varrógép hajtószíja. Párnahuzatot varrtam magamnak. (Az anyag téglaszínű, előző nap vettem mikrokordnak, bár valami düftinféle.)
07:35, a medencében eszembe jutott a megoldás, pár napja vettem Kecskeméten zsákvarrófonalat, akkor még nem tudtam, minek. Sikerült, és reggel elkészült huzat. A surlódásnövelés érdekében a háromszorosan vett zsinórt technokol rapiddal kentem be.
16:40 - 21:50 orvosa Katát sürgősséggel kórházba küldte, szállítottam. Tüdeje fájt, bal keze zsibbadt; aztán kiderült, mégsem infarktus. Befektették, kivizsgálás. Ott nem fotóztam, pedig.

Ma hajnalban egy levél:

Bp. II. ker. Önkormányzat

Tisztelt Ügyintéző! Kérem áprilistól új lakbérem mértékét felülvizsgálni, 123 m2 után kell [nyugdíjasként költségelven] bruttó 47.478 Ft-ot fizetnem. [Ez eddig 16.000 Ft volt.]

Az Önkormányzathoz 2008. január 29-én küldött levelemben [érkezési azonosító: 8043] mellékeltem lakásbérleti szerződésem másolatát, melyben ez áll: a szolgálati műteremlakás lakbérszámítás alapjául szolgáló mérete: 80 m2.
A levélre azóta nem kaptam választ.
Szívélyes üdvözlettel:

Reggel. Érthetetlen, az 1200 futás kivételes-könnyen, igaz már nagykabát nélkül. Közben, mint mindig, rózsafűzér D. teljes gyógyulásáért. Aztán a vízben eldöntöttem, hogy leírom:

Március. 26 év után megint egy földbetaposóan gyönyörű történet, amit nem mondhatok el senkinek. És megint Kecskemét. Életem legszebb levelét írtam (CTRL+C):

judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit judit

Aztán ezt a kapcsolatot azonnal visszagyűrtük barátsággá, egyszerűen, mert muszáj. Mint 26 éve írtam volt:

Hány unokám is van?!
Erről többet nem fogok beszélni.

Most szedem össze, amit Katának a kórházba:
fogkeféje és fogpaszta
a kék fésű a fürdőszobából
100 papírzsebkendő
a lilacsíkos meleg zoknija, a törülközők mögött tartja, fekete zacskóban
két liter őszibaracklé
a Parti-Nagy Lajos könyv, az ágya mellett van

Holnap 11h. Krisztus Király plébánia, intézkedni urnahelyünk ügyében.

Első számú olvasóm, aki ezúttal szerkesztőm is, már átnézte a készülő deske.hu - könyv fülszövegét:

J. a nyolcvanas években települt át Franciaországba. 90-től kezdtem havi beszámolókat írni neki: Levelek Le Meux-be. Nemigen válaszolt, maradt a monológ.
2000. június, honlap, rajta minden munkám. Szüts barátom megjegyezése: Kéne mellé valami aktuális, mert egyébként legfeljebb félévenként néznek bele. A levelek netre kerültek: VÁLINEWS; mintegy folytatva C. NAPLÓ 1958-1992 kötetemet.

A net előtti időkben nyakamban csipeszen lógó jegyzetfüzetbe gyűjtöttem a mesélendőt; azóta naponta megírom. És itt már képek is. (Hogy e könyv első részében is ábrák: kegyes csalás.)

E kötet válogatás; a honlapon a teljes levelek, eddig száz ív, négymillió betű: deske.hu

A svájci bicskát megfelelően helyettesíti egy 3x5 centis rongy a zsebben, amennyiben téglavörös. Éppúgy moncsolgatható.

azért néha vàlaszoltam(lok), csak tàn elfeledted, vagy nem mindig érdekeset.
J.

Katát szerencsésen, éppen tévésorozata kezdésére,
hazahoztam a kórházból.
Egy biztos, erős hasmenése van.
Szívvizsgálat is lesz, amikor sorra kerül, május ötödikén.
Amíg a hányingerkúp hatására várakoztunk,
lefotóztam a kórházszagot.
A biztonsági őröknek azt hazudtam, hogy járóképtelen beteget szállítok haza. Elnézően mosolyogtak, és beengedték a kocsit.

Újabb korrekciós levél Le Meux-ből. Nem közlöm. Egy múzsa szendén mosolyogjon és kussoljon.

globàlisan jo, de a "kussoljon" szo lelketlen kutyatulajdonosokra emlékeztet. Bàr a magyarom tàn kissé elavult.
J.

Lelkes, pontosabban lélekes kutyatulajdonostalan vagyok, sajnos.
d.

2008. április 7. hétfő

1978. március 16-i döntésemet ma visszavonom, visszahatólag is. Éppen harminc év. Mehetnek a képeim külföldre. Van már elég. Meg elhittem, hogy így okosabb, meg Unio; meg öregszem is.
S.7715 bejegyzés a szereplésnaplóban:

Párizs, Grand Palais, Függetlenek Szalonja, Stúdió-kiállítás. 1978.3.16-4.9. Ki is utaztunk, vagy harmincan, repülővel. Egy elvi döntés: A/77/6 külföldre nem kerülhet.

A képcédulán mostantól ez lemarad:

KÉREM, HOGY MŰVEM NE KERÜLJÖN KÜLFÖLDRE!
Kivétel: közgyűjtemény, múzeum

Anyácskám lakásából hazahoztam
falán lévő munkáimat.
Érdekes, hogy ő miket szeretett.

A/68/18, ez 22 centi
A/70/14, 70 x 100 cm, most csináltam róla egy rendes fotót
B/64/09
B/67/18
B/68/28
B/87/02
B/95/15
P1/78/25
P1/78/32

2008. április 8. kedd

A hosszú villamosútra vittem könyvet.

Álmos nyár vége, poros alkony, ami melegen úszik az este felé. A malom körül szekerek álltak; a gát vize sötét volt és meleg, mint a sár, a malom előtt a fűzfák délutáni lélegzete összekeveredett a meleg liszt, erjedő mocsár és lótrágya szagával. Az ökrök nyugodalmasan kérődztek, az emberek még nyugodalmasabban pipáltak, és ha mondtak valamit, csak azért mondták, hogy el ne aludjanak. A vásott csizmák, repedezett nadrágszíjak, foltos kabátok, szutykos pipák, izzadság és fekete körmök a nyárhoz tartoztak, a nyugodalmas, félig pihenő nyár végéhez

Ezen elandalodtam. Aztán megérkeztem a Mikszáth Kálmán téri plébániahivatalhoz. Anyácskám kettős urnahelyét írattam át a nevünkre: Váli Dezső és Váli Dezsőné, született Jávor Katalin. Nem tudtam, a nyomtatványon illik-e ilyenkor nála a dr.-t elé tenni, végülis nem úgy született.
Lementem a kápolna pincéjébe is, mécsesek égtek. Anyám gondoskodásból és takarékosan a márványtáblára négy betűt vésetett, darabját 440 forintért. Fedőnevünk ezentúl: MAMI. Maradjon így. Jó helyet kaptunk, bár legalsó sor, le kell majd hozzánk hajolni. Viszont innét a Dunára látni. Sőt, ha belegondolok, a Metropolitan Múzeum Dahlem-gyűjteményére is, az a Balthus kép. Kezdtem a pincében otthonosan érezni magam.
Látom, fölöttünk a NAGYANYUKA is él még.

Az egészről a feledhetetlen Sárközi Márta jut szembe, aki azt mondta, hogy hamvait a Zugligeti úti lépcsőn szórják szét, hogy télen ott ne csúszkáljanak az öregek.

2008. április 9. szerda

Megnéztem a Vojnich-kiállítást az Aulich utcában. Az élő magyar festők között messze őt értékelem a legtöbbre. Na, még a Párizsban élő Hollán.

2008. április 10. csütörtök

Megírtam a készülő deske.hu-kötet előszavát, ami közben átminősült fülszöveggé. Ésszerű volt elmagyarázni a tizennyolc éven át írt levelek történetét. Kértem, és szerkesztőm-barátom átnézte a szöveget. Ma reggeli telefon, uszodából hazafelé:

-- Robi, a vízben gondolkodtam rajta, miért húztad ki az első mondatot, hogy: Kedveltük egymást ?! Ennyi érzelmet szívesen beletettem volna.
-- Ha szeretnéd, nyugodtan hagyd benne.
-- Kizárólag a minőség érdekel. És elhiszem neked. Csak nem értem.
-- Mert álságos. Azt kéne írni, hogy: Szerettük egymást, de nem lehet, mert félreérthető.
-- Igaz!
-- Azt beletehetnéd, hogy: Barátok voltunk.
-- Annak a mondatnak nincs zenéje.
-- Akkor jó így. Az elhallgatás sokszor többet fejez ki a kimondásnál.
-- Ez a telefon megérte a húsz forintot. Mindjárt hazaérek, kösz, szia!

Deske! Megtartani! Az entrée, a felütés, a belépés az nagyon fontos! Itt meg ki lett húzva!
H.

Ó jaj és jajj, neki is tök igaza van. Most mi legyen. Szóval, mi legyen az első mondat?

Emlékeztető: Szüts Miklós
kiállítása nyílik a Bartók 32 Galériában,
[Bp. XI. Bartók Béla út 32.]
április 15-én 19 órakor.
Megnyitja:
Mélyi József művészettörténész.
A megnyitó előtt 18 órától 18:40-ig
Dorli Lamar [Párizs]
Schubert: Winterreise dalciklusából énekel.
Zongorán kísér: Csalog Gábor.
[Közben az ajtók zárva.]
A kiállítás nyitva:
május 9-ig munkanapokon 12-18 óráig,
szombaton 10-14 óráig.

2008. április 11. péntek

G1-el, ha épp nincs géptan-, vagy munkavédelem-órája, - levelezünk.

>>Álmos nyár vége, poros alkony, ami melegen úszik az este felé. A malom körül szekerek álltak<< ...az idézet annyira tetszik, hogy folytatom: >>Értelmem emlékeiben most már egyre sűrűbb és tartósabb az a kerítés, amelynek léckaróin az emlékek köcsögjei száradnak, amelyekben - ha le-leveszek egyet-egyet - a múlt beszáradt lekvárja illatozik, vagy büdösödik...
....Közben azonban az Idő - azt hiszem ezt a szót mindig nagy betűvel kellene írni - észrevétlenül rakta a napokat egymás mellé...<<
G.

A karókon lévő köcsögök fejjel lefelé vannak, abban nincsen lekvár.
d.

Ne keress csomót a káka tövén. Fekete beszáradt lekvárról ir, az ott marad a köcsög oldalán.
G1.

A káka oldalán van a csomó, és nem a tövében. A káka tövében a ruca költ.
d.

Fekete köcsögében elszáradt a lekvár és nem folyik ki. Miért nem a tiszta, elmosott és csöpögő köcsögöket rakta a rúdra? Erről meg kellene kérdezni Oraveczet. Bár Fekete el is térhetett a szokástól.
G.

és minek a rúd,
és minek a köcsög,
és minek az élet, ó, Horáciuszom?!
d

minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
....
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
G.

s minek a gép, és minek a kép
és minek az ép, ha a törött is jó...?
d.

minek az úszás idejét mérni
minek Kazinczy cédéjét kérni
minek az excel, minek a word
jobb inni whiskyből egy kört
G.

minek a kör
ha van is whisky
minek a kor
ha akkor
amikor
de
meghal
a kor
talan is.
d.

Itt, gondolom, elment előadást tartani egyetemistáinak.

2008. április 12. szombat

A Városfal vedéglő, ahol mint meghívott
díszvendég,
vagy ingyenmenüs
egy évig ebédelek
(a másik Jancsó Miklós),
a falak mentén kis könyvtárat is tart.
Múltkor a József és testvérei
Putifárné afférja,
amíg a leves megérkezett.
A pincér rá is kérdezett,
az első kötetet ugyanis ő vitte el.

Tegnap egy Tóth Krisztina
kötetet emeltem le.
A vers, Porhó, megfogott;
József Attila születésnapi versére hajaz.
eleddig nem zuhant sokat csecsem becse...
A létre kérdez rá: élni ez?...
ittlétemet átlátom ott?!

Ezt a kérdést én nyolc és fél évesen
intéztem el - na jó, kezdtem fölgombolyítani -,
hogy egy hónap kellett, míg megértettem, én most kórházban vagyok; és nyilván egy élet kell majd rá, hogy megértsem, én élek.
Tényleg, ma is alig értem. Ezt az egészet. Néha.

A szrapacska ehetetlen volt.
Így csak a felét.

És váratlan folyatása a tegnapi MINEK A-nak, Gábor egy Zelk verset keresett; megtaláltam (1963):

NOVEMBER

Hallom ahogy csattog a szomszéd szobában,
a magány állkapcsa a szomszéd szobában.
Forgószél kavarog a szomszéd szobában,
tornyot emel a szél a szomszéd szobában,
esztendők porából a szomszéd szobában.
Leomlik a torony a szomszéd szobában,
lerakódik a por a szomszéd szobában,
gyűl csak, gyűl csak a por a szomszéd szobában,
puha léptü magány a szomszéd szobában,
a magány lábnyoma esztendők porában.

Hát minek akkor a szomszéd szoba,
minek a fal, minek az ajtó,
minek az erkély, minek az utca,
minek a gépkocsik futása,
minek a varjak menekülése
a véresre horzsolt alkonyati égen,
minek az ég,
minek a napszak,
minek a vers,
minek a szó?
[...]

A vers végét nem mutatom itt, mert gyengébb.
Másutt, később, ugyanezt, megírta szebben .

Estére lefotóztam a Kecskeméten kezdett
és mostanáig befejezett képeket. Ez az A/08/21.
Az összes: A/08/03 A/08/06 A/08/12 A/08/13 A/08/16 A/08/17 A/08/21 A/08/25 A/08/26 A/08/28. Még a kereteket kell majd mindhez hozzáfesteni.

2008. április 13. vasárnap

Megint varázslatos vasárnap
reggel.

Meséli, altatónak orvosa ajánlott neki egy gyógynövénykivonatot, recept nélküli, nincs mellékhatása és nem is lehet rászokni, nagyon jó. Melatonin. Elkezdte rendszeresen szedni, s azóta csakugyan kíválóan alszik. Úgy reggel négyig.
Evvel én is így vagyok. Gyógynövénykivonat nélkül. Noha mostanában semmi izgalmas, csak a képek meg kereteik.

Egy idősebb néni a medencében, hogy neki mennyire tetszik a bukófordulóm. Aztán csendes bíztatásom mellett próbálgatta a falnál. Megjött a levél, a Hatóság úgy gondolja, mégis helyesebb lenne nekem 16 helyett 47 ezer lakbért fizetni. Hazafelé gyónás a Ferenceseknél. Három napig térdenállva egy Miatyánk a penitencia, avval, hogy a térdelés az atyai irgalomra utal. Ami nem azonos a bűnbocsánattal, az irgalmas szamarításusnál sem volt szó bűnről. Hogy a héberben, ha jól értettem, az irgalom szó összefügg az anyaméh körülvevő gondosodásával. Mondom neki, apám meghalt a háborúban, nem tudom elképzelni, milyen lehet egy főnökféle, Istennel így inkább, mint idősebb baráttal-, persze ez is rendben van. Este Szüts-megnyitó. Az előtte-hangversenyre Kata kedvéért elmegyek, viszem a Fekete István kötetet. Ha netán sötétben zenélnek, Petzl típusú fejlámpám. De Kata nem engedi. Az unokáknál, hallom, jól működnek a nyuszik.

Este Szüts megnyitó,
előtte kis koncert
követve a főmotívumot:
Párizsból utazott énekesnő;
Winterreise,
zongoránál Csalog Gábor.
Közben csak mikor már
törökülésben a fal mellett,
mertem elővenni
a Fekete István kötetet.

A teljes baráti kör, teltház.
Miklós képei:
nem tudok mit mondani erről,
nem hallom ezt a frekvenciát.

Tegnap megküldtek
egy példányt
a győri Műhely folyóirat
2008/ 1. számából,
érdemes utánajárni,
és megszerezni.
Az 56 óta Párizsban élő
Hollán Sándor rajzai
(kíváló nyomdai minőségben).
(És vallomásai a művészetről.)
Mikor néhány éve itthon
egyidejűleg három
bemutatkozó kiállítása volt,
írtam róla,
hogy miatta biztosan át kell írni
a magyar művészettörténetet.

Ez is Gábornak jutott eszébe, illetve ő találta meg, újságban, a hírt. Most 25 éve halt meg Illyés Gyula.

Gyula bácsi, mit is mondjak, köszönöm. Ditirambus a nőkhöz. Óda a törvényhozóhoz - a nyolcvan éves Tersánszky Józsi Jenő köszöntése. Esti csoda. Mi mindent tanultam tőled. Elalvás előtti esti barátom.

Éppen negyven éve láttam utoljára kutyát ekkorát hazudni. Az is vizsla volt. Vasárnap délidő, Robival álldogáltunk a Hármashatár-hegy lábánál, a nagy rét közepén, édes napsütésben, és készülő könyvünkről csevegtünk. Tőlünk tíz-tizenöt méterre egy fiatal állat, póráz nélkül bóklászott, nézelődött. Én az állatokkal nyelveken beszélek. [Bibliai kifejezés, úgy fordítanám, saját nyelven.] Halkan szóltam hozzá. A kutya megfordult, égnek emelte az orrát, és könnyű ügetésben egy mögöttünk pár méterre lévő fűcsomóhoz sietett, s feltűnő buzgalommal, gondosan szagolgatni kezdte. Elnevettem magam. Aztán, mintegy véletlen, hátulról felénk kanyarodott. Lehajoltam hozzá, ujjammal a földet érintve, ahogy dukál, hogy fölülről közelíthessen. A folytatás elmaradt, akkor behívta a gazdája.

És az a régi történet. Grafikus munkaadóm-barátom hatalmas műtermében dolgoztunk. A kutyának tilos volt az ágyhoz menni. Békében, behúnyt szemmel, elnyúlva hevert hát öt méterrel arrébb. Ahogy időnként hátrafordultunk, ő mindig ugyanúgy, mély álomban. És mindig közelebb az ágyhoz, egy méterrel.

És ez is meglett:
Nagy utazás - műterem - A/08/15.
A képnek nem sok mélységei vannak,
de nem is merném/akarnám folytatni
ez irányban. Mert erősek és pontosak
a formák, jó arányúak,
azokat kár kellene elfiomkodni.
Mint az a karosszékes linómetszetem,
B/69/12, 1969-ből.
A színezését kedvelem, bár tévedések
és techniaki kényszerpályák
halmazából állt össze.
Kecskemétről még egyszínű foltrajzként hoztam haza. Megszáradt.
Aztán kapott egy zöldes lazúrt,
az egész felület. Újabban ragaszkodom egy nagy okker folthoz, az továbbvitte,
akkor szerettem volna úgy - befejezetlenül - félbehagyni.
Hogy semmiképpen több szín ne.
Az utolsónak fölkerült feketés négyzet ennek meg is felel, és ugyanakkor lehorgonyozza a többi foltot.

Katáék közössége a lelkigyakorlatok alkalmával különösen figyelmet fordít az önismeret és a kapcsolati kultúra dolgaira. Most egy lista, ami a lehetséges jótulajdonságokat sorolja. Érdemes magunkat, párunkat végiggondolni: adakozó, aktív, alkalmazkodó, állhatatos... ki gondolná, vagy 130 féle... ABC-sorrend. És igazuk van, a negatívumokat (magunknál is) sokkal gyakrabban számláljuk, a jó oldal gondolkodásunkban szinte teljesen kieső mező.
Érdemes eltenni, kiprintelni: a lista képe / egér jobb gomb / mentés-

2008. április 18., péntek

Ha ébredés után az első öt percben nem jut eszembe semmi, szörnyű. Akkor Illyés szavaival minek élek, minek éljek. A levegőt is kár fogyasztani. Túl kell élni. A mai nap nehezen indult. Szinte üres medence. A harmadik nagykör után találtam ki végre valamit, a kabinosnak a szokott negyven helyett egy ezrest adok, hogy a BKV-sztrájk miatt elmaradt vendégek helyett is. És, hogy az Illyés-évfordulót ünneplendő, néhány versét ide, amiket valaha begépeltem, azokból.

Borsos Miklós: Szabó Lőrinc szobra... Már onnét is szeretem, hogy a rettenetesen egyenetlen minőségű Borsos élete legjobb szobra, pontosítsuk, mert a felsőfok csak viszonyítás lenne; a portré remekmű. Második megközelítés, hogy a szörnyeteg és szánalmas és szánandó és szeretnivaló Szabó úr dolgait, életét, verseit ismerjük. És aztán, Illyés nagyerejű kérdésfölvetése, ami nem szónoki póz csupán.

Istentiszetelet. Ezt le kéne már végig írni egyszer, itt csak ezek a nagyon... sorok.

Két évtized. Mindig meghat, amilyen csendes szerető sorokat tud írni feleségéről. Aki hűségesen szolgálta, a szó eredeti értelmében. Csöndben volt társaságban, éjjel, napi munkája után gépelte férje dolgait. Illyés depressziós éveiben okos eszközökkel bíztatta írásra...

És már rég be kellett volna gépelni a Ditirambus a nőkhöz-t, és a, meg..- És rá egy fél órára I. megküldte! Nagyon fontos. ...a megfordított vánkos.

Deske! Kétszer olvastam el a Ditirambust. Illyés nem válogatta be a Konok kikeletbe. Az aranykötésű válogatás Orosziban nem került a kezembe, lekötött a házigazda-szerep. Első érzésem: túl hosszú. Második olvasás: tényleg hosszú? Nem - mit kellene belőle elhagyni? Semmit. Mint egy varázs-szöveg, ima, zsoltár. Köszönet, hogy föltetted: G1.

Visszamesélte Pisti úr, a Lukácsban a zárás utáni borravaló-szétosztáskor szóba került a BKV-sztrájk kapcsán adott ezresem. És hogy fölmerült, össze kéne nekik dobni pénzt egy Váli-képre. (Kata megjegyzése: a polgári kultúra.)

2008. április 22., kedd
Keservesen kínlódom a deske.hu könyv kézirattal, napok óta, és még meddig. A honlap változatán dolgozom, a képek fele nem akar feljönni Firefoxban, nem részletezem. Közben bele-beleolvasok, pihenésnek:

1994. július 26. Kékkút.
Izgalom a székem körül. A gyerekek a szőnyegpadlón hasalva vitatják, mi legyen a sorsa az imént fogott kölyökegérnek. Rájuk bíztam, döntsenek. Szempontjaik: a háziegér nem védett. A kisegér még nem gonosz. Folytonosan rágnia kell, a fogai miatt. Ha a szomszédba dobjuk, ott tesz kárt. Nem hiszem, hogy lenne lelkierejük megölni. Majd meglátjuk.

Most vitatják a jéghalál, a fulladásos és a bárdhalál közti különbségeket. Beszélik, keresztre is lehetne feszíteni, persze fejjel lefelé.
"És a gerinckiszedést hogy is kell?" Most bíróságot alakítottak, 27 egérben állapítják meg a váltságdíját. Közben:
"Ne pöcköld, szegényt!"
"Apu, fullasszuk bele ebbe az üvegbe?" Mondom, sajnos az szenvedéssel jár. Öljük meg egyáltalán? Kegyetlenül rájuk hárítok mindenféle döntést. "De vért nem akarok látni." "Mégiscsak a megfulladás lenne az igazi." "És nekünk se kell sokáig nézni, amíg szenved." "És ha egércsapdát tennénk be neki, evvel esélyt is adnánk neki." – ez Miki bölcs ötlete, amivel a közvetlen gyilkolászást sikerülne elkerülniük. Most sajtot keresnek a csapdához. "Te nem undorodsz az olyan vértől, amikor meg is hal valaki?" Most meredten nézik a csapda körül rágcsálót. A rugó nem kattan. Türelmetlenül ütögetik az üveget, történjen már valami. "Jaj, Pépör (ez én vagyok), mit csináljunk?" "Szép lassan fölöntjük vízzel?!" "Maguk döntsenek, én elmondtam szempontjaimat." "A stratégia jó volt, csak nem az egéren csattant a fogó! Szegény egér, mit sem sejtve rágcsál, miközben öt perc múlva, jujj! Valószínűleg eltörte a fogó az egyik lábát, ezt nem akartam! Bár akkor nem eszegetne. Próbáljuk még egyszer. Azt akarom, hogy a testét kettévágja, most például csak az orra van benne!" Végre kattan a fogó, a feje benne. "Él? Még mozog! Rázzuk meg az üveget! Öntsük föl vízzel, akkor hamarabb vége! Emeld ki a fogóval együtt! Fujj, te ezt megfogod? Most meg lehet nézni a fogait! Hova lehet rakni egy ilyen egeret? Temessük el? Klórmeszet is lehetne rá tenni! Jé, mennyi tetű van rajta! Megnézzük nagyítóval? Ez már egy szabályos hulla."

Eltelt a délelőtt. A rádióban delet harangoznak. Kata lent krumplit hámoz. A gyerekek leszaladnak beszámolni.

Deske! A gyermeki objektivitás kegyetlensége és a gyermeki kegyetlenség objektivitása (szenvtelensége - a megfigyelő megfigyel, és nem létesít kapcsolatot a megfigyelt tárggyal) - maga a tökély.
B.

Szia Deske! Két ékszerészt hallottam beszélgetni: milyen hülyék vagyunk, mindig van olyan, aki olcsóbban dolgozik, és alámegy árban... bezzeg a látszerészek betartják azt az íratlan szabályt-, miszerint a szemüvegkeretet ÖTSZÖRÖS áron adják a beszerzési árhoz képest. + még hozzá a lencse, csiszolás, stb.
ölel: Laci

Tegnap egy távolabbi, eddig nem ismert rokonom vette föl velem a kapcsolatot mailben, aztán meg is látogatott. Zoológus. http://zkorsos.fw.hu/:

A múzeum Myriapoda (soklábúak) gyűjteményének kezelőjeként fő kutatási területem az ikerszelvényesek (Diplopoda) és a százlábúak (Chilopoda) taxonómiája, szisztematikája, faunisztikája.

Most jött haza Új Zélandi tanulmányútjáról. Hamarosan utazik Tajvanra, ott is vannak állatok.
Sokíziglen ősöket is számon tart, s most egyeztettük a családfát. Ennek kapcsán néhány kép.

Ez az úr Johann Georg Bauer, Göllersdorfban chirurgus, vagyis orvos.
A lánya, Bauer Terézia, az ő adatai megvannak: 1830-1879; a képeket ebből próbáltam datálni; 1860 körülinek gondoltam.
Ez a Terézia egyik ükanyám, anyai nagyanyám nagyanyja.

Aztán egy már szívmeleg kép, a középen álló sudár lány anyai nagyanyám, akit csak kövér, öreg, nem szép néninek ismertem, 1968-ban halt meg. Itt nagyon szép. Férjét szerettem igazán, aki 53-ban halt meg. A fotón látható lánytestvéreit is ismertem még, a baloldali nácibarát, 45-ben Angliába, onnét az USA-ba, orvos volt, a jobboldali egy bankigazgató felesége, férje a kitelepítéskor gátépítésen talicskázott valahol az Alföldön, ott is halt meg. Nagyanyám egy fotóját fiatalasszony korából ismertem, furcsa, hogy egy ilyen néni is teniszezett.

6:16, indulok, ajtóm előtt szakadt nejlonzacskó. Először nem értem. Hozzáhajolok, megnézem. Ja, elfogyott a vécépaír, hogy hozzak. Az uszodafolyosón mellémcsapódik K.; elektromérnök volt. Köszönés helyett: Nem tudom, az egészség szó miből származik. Az egész-ből? Németül Gesundheit, angolul, franciául, portugálul... és sorolja, a megfelelő kiejtéssel. Pedig nem vagyunk beszélgetőviszonyban. Igaz, minap a medencében álldogált, kidugtam mellette a fejem a vízből, hogy Churcill azt mondta, csak semmi sport.

Gábor tíz percet késett. A zuhanyozóban:
- Tíz percet késtél.
- Igen, péntek, akkor rakja ki a szemközti fűszeres a gyümölcsösládákat a kuka mellé.
- És te lementél érte.
- Nagyon jó gyújtósnak. Apró darabokra töröm.
- Hányat hoztál föl?
- Csak egyet. A másik négynek lemez feneke volt, az nehezen gyullad.
- Veszek neked aprófát, teherautóval fogják levinni Kisorosziba.
Akkor megtörik:
- Te, élvezem. Külön technológia a szétszedése. A konyhában csinálom. Először a nagy sarokvasakat.
- Azt is föl lehetne használni valamire.
- Gondolkoztam rajta. A kis kapcsokat csavarhúzóval kell lefeszegetni, utána harapófogóval.
- Mit olvasol?
- Illyés Gyula könyvtárának katalógusát. A dedikációk is benne vannak.
Aztán elmesélem, hogy bántam el Katával. Gyűltek a visszaváltandó üvegek a kosárban, kosarakban. Adtam neki tíz évre betétdíjat, azóta kidobjuk. Majdnem mindig.

Kivételesen megállok a vízben, pár éve nem láttam, alezredesként ment nyugdíjba. Azóta egyszer előléptették.
- Váli Dezső vagyok.
- Szinnyei Merse.
- Mi újság? A bal válladra szoktál panaszkodni, úgy három éven át... Nem úszol.
- Egy a te bajod, hogy hazudsz. Nem kell időre kelnem, később járok, hetven vagyok.
- Ja, megöregedtél. Az orvosokra is szoktál panaszkodni.
- Itt a mellemen egy kis folt, látod?! Megyek a körzetishez. Ránéz, átküld a Kapás-rendelőbe, és ad egy számlát a vizsgálatért. Ott, hogy csak egy héten egyszer van bőrgyógyász, átküldenek a Feketesas-szakrendelőbe, és adnak egy számlát a vizsgálatról. Elmegyek, kivárom, megnézik, átküldenek a Kékgolyó utcába, hogy inkább nézzék meg majd ők, és adnak egy számlát. Elmegyek a rákkórházba, kivárom, mondják, kérjek egy időpontot a sebészetre, majd adnak egy számlát a vizsgálatról. Most itt tartunk, kaptam időpontot, május 15.

Zuhanyozóban, már visszafelé, megbeszélem, hogy kellene egy tolatóradar, és hogy a baltazárat kidobtam, mert aki már a kocsiajtót kinyitotta...

Hazafelé a folyosón odakiáltok a hajszárítókhoz, Erzsébet asszonynak: Tudom, tudom! Hetvenhét éves! Ő is röhög.

A Török utcai szerszámbolt vezérigazgatója - süt a nap - boltja előtt ácsorog. Köszöntöm:
- Megtanultam valamit egy mondatából, hogy azért nem süt otthon kenyeret, mert annak nincs héja.
- Igen. Kifigyeltem, a szomszéd CBA-ban olykor délben hozzák a kenyeret, akkor átmegyek, még meleg.
Szütstől tanult mondattal zárok: Hja, élni tudni kell!

Az Éjjel-nappal ABC-ből, ami reggel hétkor nyit, egy nagy sóskifli. Elrágom, kitart a Mechwart térig. A postaládából a napilap: gödöllői bírósági ügy, Papp Judit, az egykori prostituált úgy érzi, nyomorba döntötték azzal, hogy megtagadták a tehességmegszakítást. És az életét megmentették.

Itthon asztalomon egy doboz gyümölcsszörp vár, Kata ajándéka abból az alkalomból, hogy tegnap befejeztem a deske.hu- könyvet. Mármint a rám eső részt, a netre átdolgozott változatát. Nem tudom eldönteni, helyes lenne-e már mutatni, vagy várjak vele a könyv megjelenéséig.

12:10
Kedves Deske, azt nem lehetne valahogy "összehozni", hogy a deske.hu könyvhöz legyen egy CD melléklet, amin Maga olvasna föl a kötetből? Vagy pl. a verseket. Kérem, ne mondjon azonnal nemet, gondolkodjon rajta egy kicsit. :-)
I.

Fiam éppen itt, (a könyv tipográfiáját ő csinálja); szerinte is ragyogó ötlet, köszönöm. És neki van profi audióberendezése is, (tud hangot vágni; zenész is), és mint mondta, csak egy szélfogó lemez hiányzik. Ami a mikrofon elé helyezve a P és B betűk ütését tompitja. Ezeket majd kerülöm.
Fölmerült videót is rátenni. Sok tévéinterjúm van, az egyiken pedig bemutatok egy szinte tökéletes bukófordulót a kecskeméti uszodában. Azokra felvételekre a Duna-TV kiürítette az egész uszodát. Aztán utasítottak, fejes a négyes startkőről. Mondtam, azt én nem merek. Úgyhogy csak belecuppantam, stb.
d.

Érdekes dolog egy új rokon.
Mutatott kedvenc állataiból,
persze a honlapján,
és hogy hasonfélék nála,
otthon is vannak,
myriapodák,
Új Zélandból hozott párat,
hát nem gyönyörű?!
Hogy ezek elkezdődtek,
hogy már lábuk is legyen,
de még sok van nekik és puha,
a végén pici karmocskákkal.
Olyan, mint egy csiga,
csak száraz.
Rákérdeztem,
hívásra bejön-e már.

Megmutatta a házukat is,
ami leginkább kúria, és gyönyörű, valamint belül a nagyszobát, jpg-ben. Megkaptam nagyapám gyászjelentését. Aztán egy másik papíros, édeasapja fel/lejegyzése, a Purman család története. Babits büszke lenne ránk:

A család Elzász Lotharingia Metz városából jött Magyarországra I. Lipót uralkodása alatt, 1666 körül, és később Szekszárdon telepedett le. Mátyás és Mihály is katona volt, nemességet kaptak I. Lipót császártól. Az egyik a katonai postát szervezte meg Bécs és Magyaroszág között...

04:20 Szüts honlapján [szm.hu] írja, hogy hosszú idő után, bíztatásra, mégiscsak elment az amúgy nézhetetlen Műcsarnokba, egy festészeti kiállításra. Hogy ott most állítólag igazi, megmunkált, derékszögű olajfestmények, nem olyan háromszögű, világító, csipogósak. És megint csalódott.
Fájdalmas és nehezen megemészthető kérdés. Csak tapogatózom, próbálom körüljárni, a magam számára is.

1./ Talán csak annyi, megöregedtünk, megváltoztak az értékek a fejünk felett. A csempeszkopácsi XII. századi kápolna építője fejcsóválva nézte az új huncutságot, fölöslegesen felkönnyített gótikus födémszerkezeteket. Hogy a Van Gogh, Monet körüli újításokat hogyan fogadták, tudjuk. Tegnap olvasom a villamoson a teológus Nyíri Tamást az öregedésről, hogy nagyon fontos, hogy ne kapjon lábra bennünk a történelmi újdonságokkal szembeni ressentiment [titkos neheztelés], hogy ne győzedelmeskedjék bennünk a káröröm. A néni a Times levelezőrovatában, hogy a font, a shilling és a penny tized osztásúvá tételével miért nem várták meg, míg az öregek meghalnak.

2./ Olvasva Szütsöt, el se megyek a Műcsarnokba. Amit látnék, számomra nyilván csupa felületes gondolat, felületesen megmunkálva. (Déry : a l'art pour l'art egy henye gondolatsor henye összefogalása.) Próbálom értelmezni. A Húsvét-szigeti idolok késztőjében fel sem merült az anatómiai közelítés igénye. A felajánláskor felmutatott oltáriszentség még csak nem is emlékeztet Krisztus urunk testi alakjára. Talán nem is felületesek a gondolatok a mai művekben, csak-- Talán ezek a (felőlem nézve) botorkáló képgondolatok pontosabban követik/közvetítik korunkat, a botorkáló közgondolkodást.

3./ Ezek a számomra érthetetlen és kellemetlen produktumok java nyilván éppúgy a világot akarja értelmezni, mint Morandi. Talán csak annyi, hogy a harmóniakereséstől inkább a konfliktusfeltárás felé fordult a figyelem. Nem hiszek abban, hogy megváltozott a világ, hogy voltak harmónikusabb korszakok is. Talán csak ennyi, ismétlem, hogy most nem a harmónia van a műsoron. Én továbbra is Nagy Istvánt és Balthust fogom használni.

4./ Kata sajnálkozott az ötvenes évek asszonyain, hogy csak egyforma lódenkabátot lehetett kapni. Mondtam neki, nem kell, a különbségek ugyanakkorák voltak, és maradtak. Saját, és történelmi tapasztalat, hogy tehetségek mindig voltak, és mindig győztek. Általában kisebbségben, de voltak, lesznek.

5./ Ez ugyan Szüts gondolkodása, ő szokott vitakozásainkban a befogadó felől is közelíteni: az emberiség egy kisebb, gondolkodó részében tartós az igény a világ legfontosabb kérdései megválaszolására, vagy legalább felmutatására ...a művészetek által is. És ahogyan a tegnap látott pirospöttyös hernyó tud Isten teremtő akaratára emlékeztetni... hogy tulajdonképpen mindegy, mi indukálja bennünk a kedvet a fölfelé nézésre. A fontos dolgok felé fordulásra.

Napokban Zsófi lányoméknál.
Mutatta a fürjtojásokat,
egy kakukkfióka is van
köztük, mert hófehér.
Mutatta
az új szaporulatot,
és hogy nem akar
kinőni a tolla,
pedig már
ideje lenne.

Kinga pedig
itthon, nálunk, a kisszobai
tacepaon kiegészítette
az aktuális élőket
és holtakat.

Erről nem tudok leszokni,
megint próbálkoztam
lefotózni a Margit körutat.
F/08/057

Gábor, reggel, elgondolkozva: a ládákból kiszedett fémkapcsokból lehetne a pincepolcra akasztókampókat csinálni.

Deske! Nemcsak a gyümölcsös láda szétszedése szórakoztat. Munkavédelem vizsgadolgozatot iratok. Kérdés: A munkabaleset fogalma. Válasz /az illető fiú/ "A balesetről, mely mindenkivel megeshet, jegyzőkönyvet kell irni, melyben a sérült adatai... munkabaleset pld. a munkahelyen történő WC-re menés"
Megnéztem még egyszer a dolgozatot, tényleg ezt írta. Azt akarhatta: a munkahelyi WC-ben is történhet baleset. G.

Üdvözlöm. A konfliktusfeltárásban igazat adok Önnek, de volt-e valaha igazi harmóniakeresés? Én látok próbálkozásokat, de valóban, a konfliktusfeltárás egy művészi bulvárstílus, amely gyakran leragad és nem mutat fel megoldást, kiutat
lehet, mert nem látja
nem tudom
jó munkát
O. [Prága]

Úgy gondolom, Morandi harmóniát keres. Amúgy nála is van konflikus, csak ő meg/fel is oldja.
Lehet, hogy korunkban egyszerűen egy funkcióeltolódásnak vagyunk tanúi, a mai művészek közvetlenül a napi dolgokba való beleszólást tekintik feladatuknak. Mi még a fellegekben jártunk, onnét néztünk lefelé és fölfelé.
Fiam szerint csak az marad meg, ami a napi - évi aktualitáson túl is hordoz tartalmat. Hát ez igaz lehet.
d.

Barátaim azon vitatkoztak, gazdaságilag hasznos-e ez a mindenüttlegyenrepce. Nekem tetszik. 2004-ben is jártunk ugyanitt; F/04/083

E-mail meghívó jött Szász Mária építész kiállítására. N&n Galéria www.nagybalint.hu
Emberi hang.

>>bármily nagy műveink mákszemnyi mákszemnél is kisebb volta a mindenséghez képest, a korlátokon kívülre kacsintás képessége.
máig minden munkámhoz -az egészen picitől a legnagyobbig- az új-ra való örök rácsodálkozással kezdek hozzá. még szeretem a szakmámat. ahogyan a zenészek örömzenét játszanak.<<
bővebben itt

Szütst megkérdeztem kortárs festészet ügyében, harminc éve együtt gondolkozunk.

Apó, nincs nekem erről sokkal több gondolatom.
1. a kortársnak nevezett művek jó része: más műfaj
2. ami meg nem, abban gyakran túl sok a szar, de miért ne lenne...?
divattal nincs dolgom, túl közel van.
m

Honlapom tökéletes, működik, mint egy jól megfent kenyérvágó kés. Az ideiekből két kép biztosan múzeumi minőség. És nincs mit csinálni. Annyi, a karosszéket egy hónap után visszatettem az ágy végébe. Mire panaszkodjak. Az idő borús, és fölszedtem öt kilót. Ilyenkor a delete gomb, 255-ös urnahely, a bejárattól jobbra, kifizetve. Aba-Novák és Gulácsy kiállítások. Na, még ez is. Talán egy könyvtartót lehetne építeni az ágyam mellé. Jó lenne egy öleb.

A szeretettel nem tudok mit kezdeni ---
Tartsanak el, és hízelegjenek,
de ugyanakkor hagyjanak békén,
küldjenek pénzt postán.
Azt is unom, hogy hízelegjenek.
Veszítsenek el nagyobb összeget az utcán,
amit én véletlenül megtalálok.
Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött,
hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam
valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél.
Írassák rám a házukat, és haljanak meg.
/Petri György: Horatiusnak rossz napja van/

Meghívó jött mailen. 2B Galéria, május 8, 18 óra:
"Második generáció"
Az elnevezés, nekem, így látatlanba a Holokuszt utáni második generációt jelenti. Kiállító művészek: Böröcz, Gellért B., Kovács Johanna, Mózes Katalin, Révész László László, Roskó, Szabó Eszter Ágnes, Szirtes János, Valkó László, Wachter Dénes, Wechter János. A kiállítás kurátora S. Nagy Katalin. Engem baromira nem érdekel, ha tényleg ez a válogatás szempontja, hogy a kiállítók zsidók, félzsidók vagy gojok-é.
A mellékelt illusztrációt, aláírásával együtt fölösleges izgatásnak, kártékony ellentétszításnak tartom:

>>Zsidók csúcsos süvegben. III. Ince pápa 1215-ben, a Lateráni Zsinaton rendelte el a zsidók számára ezt a viseletet. (XIII. századi ábrázolás.)<<