dátum:            1972      cím:                                       fájl: html/noklapja3.htm                                                C.396D

 

1. BESZÉLGESSÜNK A LAKÁSRÓL / Nők Lapja 1972. 11. szám
2. B
ESZÉLGESSÜNK AZ ÜLÉSRŐL / Nők Lapja 1972. 14. szám
3. FOTEL, ÜLŐKE, HAGYOMÁNY
/ Nők Lapja 1972. 15. szám
4. SZÍNEK HARMÓNIÁJA
/ Nők Lapja 1972. 21. szám
5. FALAK, SZÍNEK
/ Nők Lapja 1972. 23. szám
6. FÉNYCSŐ, HANGULATLÁMPA
/ Nők Lapja 1972. 28. szám
7. A MENNYEZETVILÁGÍTÁSRÓL
/ Nők Lapja 1972. 29. szám 

                                                                       az eredeti cikk, ábrákkal

                                                                      

 

A dolgozó sarokról már beszélgettünk egy, nem különlegességekre épülő, hanem vásárolható bútorokból nagyon szépen berendezett óbudai házgyári lakás kapcsán. Most vizsgáljuk a vendégfogadásra alkalmas ülőgarnitúrát, mely dohányzóasztalból, fotelből áll, de a heverő is ide tartozik.

Vegyük sorra tehát ezeket a bútorokat. Mekkora legyen az asztal? Ezt a rendelkezésre álló terület határozza meg. Ha van hely, lehet akkora is, hogy a félig olvasott folyóiratok, újságok, könyvek rajta felpúpozódjanak. Gazdaságosabb megoldás, amikor az asztallap alatti tér is kihasznált. Lehet ott polcfelület, fiókos, vagy akár süllyesztett pohártartó is. Viszont kellemetlen, ha a fotelben ülők a lábukat nem tudják hová tenni, mert az asztal alá nem fér be.

Néhol virággal szokták a dohányzóasztalt díszíteni, pedig a biztonságosabb helyre való, hiszen a legtöbb váza könnyen borul. A díszkerámiák pedig csak a használható tárgyaktól vonjál el a helyet. Ma már általános törekvés, hogy a gyári sorozatgyártásban készült legegyszerűbb használati cikkek is szépen formáltak legyenek, sok iparművész munkálkodik ezen. Ezért válhat a lakás (és az asztal) díszévé bármely hasznos tárgy is, amit ésszerű kéznél tartani.

Az igazi dísz mindig túlmutat önmagán. Egy szépen formált telefonkészülék ezért szebb egy festett kerámiamackónál.

Következő témánk a fotel. Az itt látható a szebbek közül való, a választék ebben bizony nagyon vegyes minőségű. Sok az ízléstelen, leggyakrabban a rosszul választott mintájú textilbevonatok miatt. A sokféle minta a függönyön, szőnyegen, terítőn csak fölöslegesen bonyolulttá, zavarossá teszi az összképet. És azok a szomorú piszkosbarna, zöld bútortextilek! Ezen is lehet segíteni. Fotónk egy ilyenfajta fotelről készült; gazdája olcsó, szép mintájú szőnyeggel letakarta, s milyen otthonos a pihenősarok! (1. fotó) A vele szemközti heverő is megváltozik, ha egy szép csergetakaró borítja. (2. fotó)

Ha textil, hanem műbőr bevonatú a fotel, azzal is lehet gond: a legtöbb műbőr ugyanis nem szellőzik, s így melegben kellemetlenül beleizzad az ember (mindenkinek van efféle vasúti emléke). Ez az anyag viszont könnyen tisztítható, tehát praktikus. Tehát úgy segítetnek a tervezők (vagy szükség esetén mi otthon), hogy az ülőfelületre hagyományos textilborítású párna kerül. Ennek huzata cipzáras, s így mosható. Az egymás mellé került két anyag (textil és műbőr) alkalmat ad két szín találkozására, mindjárt szebb is a látvány. (3. ábra)

A fotel legfőbb jó tulajdonságának azt tartjuk, hogy kényelmes. A közhiedelemmel ellentétben azonban a nagyon puha fotel nem ilyen. Ennél ugyanis az ülés bizonytalanná válik; mintegy "lebegünk" a sok rugón, s végül is izmaink kapják a többletmunkát, hogy "lehorgonyozzanak".

Pár éve egy nemzetközi autóverseny egyik állmása Budapest volt. Kimentem a Dunapartra, autót nézni. Szériakocsik voltak, közforgalomban is használt típusok, persze, a nagy útra felkészítve. És mi volt az első átalakítás, amit észrevettem? Egy Citroenben a mély, rugósan kárpitozott, "kényelmes" vezetőülést fémvázas, merev bőrülésre cserélték ki. Mikkor ugyanerről egy taxisofőrt kérdeztem, frappáns választ kaptam. Nevetve húzott ki maga alól egy falapot: "Ez is sokat segít".

Milyen hibája lehet még a fotelnak? Ha túl magas az ülőfelület, nem pihenteti a lábát; ha mély, nehéz belőle (különösen idősebbeknek) felállni. Olykor pedig a karfa kerül olyan helyre, hogy bizony fárasztó rákönyökölni.

Végül -- nagyon nehéz se legyen (ez elsősorban a régi bútorok, s néha a fémállványúak hibája), mert akadályozza a vendégek esetleges átcsoportosulását, például egy tévéműsorhoz --, de a takarítást is.

És mi legyen a nagymamától örökölt fotelokkal, pihenőszékekkel? Ha szép formájúak, arányúak, húzassuk át őket a szoba színéhez illő textillel, így modern szobában is nagyon szépen érvényesülhetnek. Ma ennek a megoldásnak külön kultusza van, hiszen most kezdjük újra felfedezni a századforduló művészeti eredményeit. Ugye, a mai nagymamáknak némelyik utcai plakát színvilága, betűtípusa nagyon ismerősnek tűnik valahonnan?!

Olvasóinknak bemutatunk néhány régi formát, amely egy modern szobának ma is díszére válna. (4-5. ábra) Népi bútor váratlanul szépen tud hatni számára idegen környezetben. (6. fotó)

Néhány szót az ülőkéről. Ésszerű, hogy használata terjed, hiszen szerepe gyakorlatilag: pótülés. Általában kárpitozott, így kényelmes, szerencsés esetben a dohányzóasztal alatt is elfér használaton kívül. Két történelmi formát maira átültető szép megoldást mutatunk be. (7., 8. ábra)

-- des --