dátum: 1972 cím: fájl:
html/noklapja6.htm C.396G
2. B
3. FOTEL, ÜLŐKE, HAGYOMÁNY
4. SZÍNEK HARMÓNIÁJA
5. FALAK, SZÍNEK
6. FÉNYCSŐ, HANGULATLÁMPA
7. A MENNYEZETVILÁGÍTÁSRÓL
Legutóbb a szoba általános megvilágításának módjait, gondjait vettük sorra. A lehetőségek széles skálája adott, a neorokokó csillártól a formatervező művészek által alakított, nemesen egyszerű vonalú maratott-üvegbúrás lámpatestig. Ezeken túlmenően azonban a technika fejlődése és elterjedése egy új típusú megoldást is kínál. Tehát: izzólámpa, vagy fénycső?
Ez utóbbi jóval olcsóbb üzemű, ezért is terjed annyira. Erre hivatkozott a főváros is, maikor először, 1955-ben a Kossuth Lajos utcában fölszerelték. Lakószobában kb. 3 db 40 W-os cső megteszi, szemben a mintegy 300 W izzómennyiséggel.
És az F-cső a közhiedelemmel ellentétben nem rontja a szemet, ha -- és ez nagyon fontos: -- több van belőle egy lámpatestben (armatúrában) s abból nem hiányzik az úgynevezett fázisjavító kondenzátor. Hogy ez mire jó? Nem árt ezt is tudni, az elve nagyon egyszerű.
A fénycső másodpercenként ötvenszer elalszik (követve a váltóáram ritmusát). Ezt persze nem lehet látni, de így is árt a szemnek, és fejfájást, látásgyengülést, valamint idegesség jellegű panaszokat okozhat, különösen érzékenyebb alkatú embereknél. Az említett kis szerkentyű közbeiktatásával a két vagy három cső felváltva alszik ki, s így a káros mellékhatás gyakorlatilag megszűnik. Ezért soha nem használjunk egy fénycsövet, de e szerkezet nélkül többet se. Sajnos mindezt én is kicsit későn tudtam meg, rajzasztalom fölött volt ilyen, s a harmadik évben már szemorvoshoz kellett mennem.
Ha anyagi okokból az ilyen hibás világítást nem tudjuk azonnal kicserélni, átmeneti megoldásként égessünk az ilyen F-cső mellett fényerejével legalább megegyező erősségű hagyományos izzólámpát. Tehát 40 W-os cső mellett legalább egy 100-as körte égjen. Ez utóbbi ugyanis folytonosan világít, s így csökkentheti az egészségi károsodás veszélyét.
A fénycsövek nem teljesen fehér fényt adnak, a rózsaszínestől a kékesfehérig többféle árnyalat kapható. Lakószobába a melegebb színárnyalatok valók. (Sárgásfehértől a rózsaszínen keresztül a vöröses fehérig.) Ez a világítás a bőrnek szép, egészséges színt ad. Ezért kedveltek olykor a vörös lámpaernyők, s az a bizonyos piros lámpa sem véletlenül volt piros annak idején. Festményeken az aktmodellek kedvenc háttere a vörös bársony drapéria.
A hideg színű fények valóban hideg "várótermi" hangulatot teremthetnek (kékesfehér, zöldesfehér). Amíg a meleg színárnyalatok nem voltak kaphatók, hentesboltban azért nem találkoztunk soha fénycsővilágítással. A hideg fény nemcsak az arcot tette hamuszürkévé, hanem a friss húst is romlottnak mutatta.
Az F-cső kiválasztásánál természetesen érdemes a választékot pontosan ismerő elárusító véleményét megkérdezni.
A fénycső "csupaszon" (ha mozgás közben rálátni, tehát nem magasra szerelt) színén bántja a szemet. Emlékszünk fodrászüzletek kirakataiból ilyen "szemkápráztató" élményekre, ugye? Ezért szükséges elé, vagyis alá a fényt megszóró műanyag búra (bár ez porosodik, sőt vonzza a port némelyik fajta, továbbrontva ezzel a világítást) vagy, fényterelő rács (lamella).
Persze bármilyen jól választjuk meg az általános világítást, minden feladatot nem tud ellátni. Üldögélni egy rádiókoncert mellett, beszélgetni a vendégekkel, mindehhez gyenge fény való. Máskor épp ellenkező az igény: férc-cérnát kiszedni egy szövetből, olvasni a fotel mélyén -- ehhez kevés a csillár fénye. Mindezt csak helyi világítás oldhatja meg.
Falikar, álló- esetleg asztali lámpa? Több mindentől függ. Az állólámpa értékes helyet foglal, viszont olvasáshoz magunk mellé helyezhetjük úgy, hogy a könyvre erős fényt ad, s a szoba félárnyékban marad. Vannak újabban furfangos, állítható fejű állólámpák; munkavilágítástól a mennyezet felé fordítással elért indirekt világításig mindenre használhatóak.
Ha az olvasó-munkafotel helye kényszerűen adott, tehát nincs lehetőségünk a szoba időnkénti átrendezésére (ami pedig remek szórakozás, különösen ha a gyerekek véleményét megkérdezve, velük együtt csináljuk…) -- akkor megfelelő a rögzített, tehát a mennyezetről mélyen befüggesztett lámpa, vagy egy falikar. Ez utóbbi is lehetőleg olyan típus legyen, melynél a körtét fölfelé kell becsavarni, tehát lefelé, a könyv felé adja a fényét.
Harmadik lehetőség az asztali lámpa. Általában nehéz számára olyan helyet találni, hogy az olvasófelületet jól világítsa, és ami szintén szempont: rendszerint könnyen borul, a zsinórjába is beleakad az ember lába.
Még egyről ne feledkezzünk meg: ha tv-t nézünk, valamilyen gyenge fényű lámpa feltétlenül égjen a szobában, vagy mögöttünk, vagy a tv által takartan, hiszen a világos, fénylő képernyő kerül a nagy feketeség kontrasztja nagyon fárasztja a szemet.
A jó, okos világítás mindig elsősorban a szemet védi, kíméli, s csak utána igyekszik szép lenni. Körülnézünk több budapesti boltban, rajzaink a kapható választék néhány hibáját elemzik.
Váli Dezső
